Könnyebb nap... :) (viszont kicsit beteg)

Ma egy rövid napon vagyok túl... Nem volt sok munka szerencsére, és ami volt, azzal sem kellett rohanni. Sőt, annyira jól dolgoztunk, hogy volt, amit holnapra előre csináltunk, és még így is háromnegyed órával előbb végeztünk. :) Szóval munka szempontjából jó nap volt!
Egyéb szempontjából nem annyira. Megfáztam valószínűleg, vagy nem tudom mi ez, de hét eleje óta fáj a torkom, 2 napja már az orrom is folyik... :( És emiatt a hangulatom sem a legjobb (sajnos eléggé rányomja bélyegét, hogy nem érzem igazán jól magam). De azért igyekszem vidám lenni, és nem foglalkozni vele (persze sokszor nehéz). Na meg szedem a vitaminokat, teázok, mézet eszek (persze az itteni nem olyan jó, mint az otthoni :p de azért az is megteszi egyelőre... Remélem hamar rendbejövök!
Egyébként 3 napja járok futni (lehet tegnap nem kellett volna mennem, mert eléggé fújt a szél, de még élek! :)) szóval elég kemény itt, mert a lejtők-emelkedők váltakoznak (inkább az emelkedő a vészes, az első két nap meg kellett állnom 3x, mert nem bírtam... DE tegnap fel tudtam úgy futni (az egyik visszafelé lévő vészesen meredek emelkedőn), hogy nem álltam meg! :) Örültem neki, nagyon! Viszont a térdem nem bírja annyira a betont, vagy nem tudom mi lehet, de az is el kezdett kicsit fájni, de arra megtudtam kölcsönkérni krémet, úgyhogy remélem az is rendbejön! Egyébként folyamatosan izomláz van a lábaimban :) de legalább jól megerősödnek! :) (Itt a házban is rengeteg lépcső van, úgyhogy folyamatosan eddzve van.) Ma talán csak séta lesz a levegőzésből, nem merem megkockáztatni újra a futást, nehogy rosszabbul legyek!
Hmhmmm.. mit akartam még?! Nem tudom, valószínű még fogok írni, mert most a szobában felejtettem a papírkát, amire felírtam, hogy miről szeretnék mesélni még nektek.

Megtaláltam a papírkát, és így folytatom is...

Szóval arról akartam még írni nektek, hogy így a nyelvekkel kapcsolatban egy csomót elmélkedek, miközben hallgatom az embereket. Hogy pl. mennyire furcsa lehet nekik a mi nyelvünk. Mindig tanítgatunk nekik szavakat, vagy csak mondjuk, ha kérdezik, hogy ez és ez hogy van magyarul, és mindig megállapítják, hogy nagyon bonyolult és nehéz nyelv (pl. a gy-t nem tudják kiejteni az angolok, helyette dzs-t mondanak, akkor az a-betű sem megy nekik, mindig á-t ejtenek helyette, próbáljuk többször mondatni velük, de még így sem éreznek rá.) Annyira érdekes, hogy mennyire máshogy képzik a hangokat, és ha valami nincs az ő nyelvükbe, vagy arra hasonlító, képtelenek rendesen kimondani! :) De itt is érzékelni lehet a nyelvek közötti különbséget-hasonlóságot. Pl. egy lengyel srác (Mike - bár ez csak az angolosított változata a nevének) sokkal szebben és könnyebben kimondja a szavakat, mint egy angol, de a németeknek is könnyebben megy talán. Megfigyelhető itt (leginkább a felszolgálásoknál) a nyelvterületenkénti különböző akcentus is. (Mint ahogy nálunk is van, itt is.) Van, akit könnyebb megérteni, van, akit nehezebb, mert gyorsabban beszél, vagy mert máshogy képzi a magánhangzókat, vagy elharapja a szavak végét... Sok angol van itt (ami érthető is) de mindig azon gondolkodom, mennyivel egyszerűbb nekik... Elképzeltem, otthon is lenne egy ilyen hely (bár lehet, talán van is) és ott mennyivel egyszerűbb lenne nekem. Bár TUDOM! Nyelvet tanulni/gyakorolni jöttem, néha irigylem őket. De hát ez is egy kihívás... Azért jó lenne egyszer úgy tudni beszéni, mint ők! :) Bár tudom, ehhez sokkal több idő kell, majd meglátjuk meddig jutok.
Ja, még valami. Nagyon szeretem hallgatni a portugált! :) Az étekzések előtt szokott 1-1 fiatal hangosan imádkozni, és az érdekesség az, hogy mindig az illető adott nyelvén imádkozik (ezzel is mutatva a vendégeknek, hogy ugye sokféle helyről jöttünk, és hogy hallják is, meg ily módon is tudjunk szolgálni). Szóval ilyenkor szoktam hallani pl. portugált...

Más: Még az étkezéshez visszatérve kicsit, vagyis ételekhez. Nem emlékszem már, mit írtam róla, de továbbra is élvezem, hogy minden meleg étkezéshez van friss zöldség/saláta az asztalon, illetve minden étkezés végén lehet joghurtot, pudinot, sajtot (különböző ínyencségeket és nagyon finomak - ezt András kedvéért jegyzem meg, mindig gondolok rá, mikor eszek egy-egy finomabb darabot ;) )
Ami az étkezési szokásokat illeti, hát nem kapkodják el... mindig túl hamar végzek az evéssel! :) Egyrészt, mert éhes vagyok, másrészt, meg mert gyorsan is eszem. Na meg persze beszélgetnek közben, és ezért is halad lassabban.
Aztán a villa-késhasználatot is figyeltem azóta, és máshogy fogják mint mi (vagy legalábbis én) mármint nem a jobb-és balkézen van a hangsúly, hanem azon, ahogy tartják, meg ahogy az ételt felveszik.. Hjajj, nem tudom jól leírni, ezt látnotok kéne. Lehet, hogy csak nekem fura... :D
Jah, és a szalvétát mindig az ölükbe teszik. Már ezt is megfigyeltem, hogy majdnem hogy csak én nem teszem az ölembe (de múltkor megfigyeltem, Réka se, meg talán egy német lány se) De minden vendég... Én nem félek attól, hogy leeszem magam! :))) Ezért nem teszem oda.. én tudok szépen enni! :) Na viccet félretéve, kicsit furán érzem magam, de ugyanakkor viccesnek is tartom, hogy ott van a szalvéta és nem az asztalon! :)

Fúúú... mi van még?!

Na egy kis lelki dolog! Véégre! ;)

Szóval tegnap szerda volt, Community Day (ilyenkor van a meetingek napja - House Team találkozó, hasznos, fontos infók megbeszélése, Community meeting, mikor az összes szolgáló ott van....stb.) És ilyenkor van a Corpus (ami egy istentiszteletre hasonlít, úrvacsorával, énekléssel, igei résszel, és csak a szolgálók részére). Szóval tegnap volt először az, amikor egész sokat értettem az igehirdetésből, és kaptam is, végre! :)
Úgyhogy nagyon örültem, és boldog voltam, hogy tapasztalom a fejlődést! Legalábbis abban, hogy a fülem szokja! Igyekszem beszélni is, de az még egyelőre nehézkesebb, mint megérteni, ami körülöttem zajlik. És már nem fáraszt annyira! ;)

Egy igei példa: Már másodjára jött velem szembe (az utóbbi 1 hétben) a következő ige:
"megüresítette önmagát, szolgati formát vett fel..."
Nagyon elgondolkoztatott azon, hogy miért kellett abból a NAGYON JÓ-ból, amiben voltam, kiszakadnom. Nagyon-nagyon jól éreztem magam otthon. Éreztem azt, hogy a helyemen vagyok, rengeteg szeretetet kaptam, ami elmondhatatlan és felfoghatatlan (és természetesem nem is érzem eléggé megérdemeltnek). De ugyanakkor itt megtapasztaltam azt, milyen érzés mindent a nulláról újrakezdeni. Nagyon nehéz! Ugyanakkor így tudom megtapasztalni azt, hogy Isten hogyan épít, formál napról napra, hétről hétre! Csodálatos! :)
És jó tudni azt, hogy a tenyerén hordoz, és nem fogom megütni lábamat a kőben, és velem van, még a nehézségekben is!!!
Ma például készített nekem egy fantasztikus ajándékot.... Nem hittem a szememnek.
Miután elkezdtem nektek a blogot írni, elmentem egyet sétálni. Eljutottam egy darabig, majd leültem a tengerrel szemben egy sziklára, és olvastam a Bibliát, majd imádkoztam. Hálátadtam sokmindenért... És mindeközben valami leírhatatlanul gyönyörű szivárvány jelent meg! Fantasztikus volt! Ilyen szépet, és erőteljeset még nem láttam... (Nem volt nálam fényképező, így nem tudom megmutatni nektek, de nem is adná vissza szerintem...) Szóval nagyon-nagyon szeret Bennünket az Isten! Titeket is, mindenkit! Csak keresni kell vele a kapcsolatot, és időt szánni rá!!! Várja, hogy TE is időt szentelj neki!

Hmm... szóval ez volt a mai napi nagyon szép élményem!

Végül, ha már ilyen kitartóan végigolvastátok soraimat, néhány képet beszúrok nektek, ami a lányokról van, akikkel múltkor kirándultam! (csak 3 db)

http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/AnnikaJudyEn?authkey=Gv1sRgCKnh-5_gs_ewfg#