Ami nem volt egyszerű, és nagyon kimerített, de ugyanakkor nagyon jó is volt.
Elvált szülők hete volt, rengeteg gyerekkel… Amihez hozzátartozik, hogy éppen ezért nem is volt egyszerű velük dolgozni, őket lekötni. 4-7 éves korosztály volt az én csoportomban, 14-en, és a legtöbb időben 2-en voltunk velük, egy brazil sráccal (André, aki egyébként nagyon ért hozzájuk, főleg a hülyeség, játék, amiket spontán kitalál, nagyon jól le tudja kötni a figyelmüket…). A csoportot egyébként én vezettem, és ez így is lesz egész nyáron, mai nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is, ugyanakkor kitapasztaltam (meg mondták is), hogy nem kell annyira kötötten tartani az alkalmakat. Szóval el lehet térni a tervtől természetesen, ha úgy érzem, nem válik be, nem fogékonyak rá, vagy másra van szükségük. Főleg ezzel a korosztállyal nem olyan egyszerű, figyelmet lekötni… Leginkább játszani akarnak, de azért a tanítás részét is meg kell velük csinálni, hogy úgy is kapjanak valamit. Ezt sokszor nehezen vittem véghez, de mindent megtettem, ami rajtam múlt és ami tőlem telt, aztán, hogy mennyi maradt meg nekik, nem tudom, de Isten tudja, és ha már 1 gyereknek előjön majd egyszer valami, már azért megérte. Egyébként pl. a történetmesélésnél is a fele társaság csak játszott, pedig próbáltam rövidre fogni és figyelni arra, hogy ha ez a feladat, most figyelni és beszélgetni, akkor ezt csinálják, ugyanakkor azt is megértettem, hogy nyári szünet van, ez nekik a nyaralás, és nem akarom, hogy azt érezzék, eljöttek valahova, aztán olyan, mintha iskolában kéne lenni pár óráig. Szerintem egyébként élvezték az egész hetet, rengeteget játszottunk együtt is, külön is – egyéni játék, színeztek, kreatív feladatokat is csináltunk együtt, szóval unatkozni biztosan nem unatkoztak. Az időjárással is meg voltunk áldva, egyáltalán nem esett, így mindennap ki is tudtunk menni 1 órára, és ott is játékos feladatokat csinálni, vagy csak sétálni egyet, vagy buborékokat kergetni… Szóval elég színes volt azért.
A nap úgy néz ki a számukra, hogy reggel van egy 3 órás előadás (amiben van egy fél órás szünet velük együtt – ivás/kekszevés). Ebből (a mi csoportunkban) az 1. a tanítós rész – persze sok-sok játékkal, a 2. pedig a séta – játszótér, szóval a kint lét. Aztán ebéd, és délután pedig közös, szabadon választható programok vannak, van, hogy ilyen sportos vetélkedők, van, hogy más egyéb tevékenység. Ennek szervezésében is néha részt kell vennünk, ill. ha nem is szervezésben, de velük együtt játszani, vagy ilyesmi. Egyébként nagy buli az egész, úgyhogy nem kényszernek érezzük a „kell”-t.
A gyerekek egyébként (annak ellenére, hogy sokszor nem hallgattak rám, vagy nehéz volt csendet teremteni, vagy a figyelmüket megkapni), tündériek voltak, nagyon szerettem velük lenni. Ami a tanítós-beszélgetős részt illeti, nem sokat sikerült rendesen véghez vinni (legalábbis, ahogy elképzeltem, vagy megterveztem), de ez volt az 1. ilyen tapasztalat, ebből is lehet tanulni, vagy elfogadni, hogy lehet nem is tudok többet majd, és ne várjak többet. De ugye ahány hét, annyi különböző csoport, gyerekösszetétel. Szóval egyelőre ezek a tapasztalataim, ami szerintem nem rossz, és élveztem, attól független, hogy 1-1 nap végére irtóan lefáradtam, de azt is tudom, hogy ezzel jár, és nem panaszkodás képen írom!
Már sokkal jobban érzem magam a csoportban, és magabiztosabbnak, mint az elején. Már jobban átlátom a dolgokat. Azzal, hogy én terveztem a saját dolgomat, ami alapján aztán tartom is az alkalmakat, sokkal jobban megkönnyíti az egészet, jobban látom, mit kell előkészíteni, tudom, mi vár rám, mit kell csinálnom és hasonlók. Ami még jó az egészben, hogy egész nyáron ezt csinálom majd, mármint ugyanaz a terv, minden hétre, szóval egyre jobban jövök is bele majd (remélhetőleg :) ).
Ami még erőt ad, hogy azt mondták ez volt a legnehezebb hét a nyáron (a „gyerekanyag” miatt is, a mennyiség miatt is – 40-en voltak összesen -, meg, hogy az 1. hét volt, amin megtapasztaltunk mindent…). A következőre meg azt mondják, hogy a legkönnyebb, mert a legkevesebb (20 körüli) gyereklétszám a nyári hetekben, a másik pedig, hogy most nincs csoport a Beacon-ben (ahol a csoport másik fele, vagy a legtöbben dolgoznak), így ők is többet tudnak nekünk besegíteni. Szóval most egy kicsit pihenősebb hét következik, a nagy, nyüzsis és kemény hét után. :)
Fúú, hát azt hiszem, egyelőre most ennyi. Tudnék még mesélni, de talán majd jövő héten, hiszen arról mesélnék még, ami programok délután-esténként vannak, azok pedig hasonlók lesznek jövő héten is! Szóval nem maradtok le semmiről szerintem. :)
2011. július 30., szombat
2011. július 24., vasárnap
A nyári hetek előtti nagy készülődés…
Itt, Angliában 6 hét a nyári szünet, ami Lee Abbey életében is gyökeres változásokat hoz. Ilyenkor pezsdül fel az élet igazán, főleg ami a gyerekmunkát illeti – rengeteg gyerkőc jön, nagy a zsivaj, és sok energiába kerül, de ugyanakkor hiszem, hogy megéri! :)
Szóval ilyenkor mindent bele kell adni, nincs megállás (persze van 1-1 heti szabadnap, de nincs olyan nap, amikor ne lenne vendég a házban, mindez 6 héten keresztül). Ez egy kicsit a rendszer megváltozását is jelenti: 1 hetesek a konferenciák és szombat reggel mennek a vendégek, a következő garnitúra pedig (ugyan az nap) szombat délután jön (a takarítós csoportnak ez egy elég húzós nap, de a többi viszont sokkal lazább, ebből a szempontból… nem 2 váltó nap van egy héten, hanem csak 1). Mindenféle játékos vetélkedőktől kezdve, a nagy „nyári show”-ig mindenfélével tele vannak a napjaink, a szervezéstől kezdve a résztvételig. Ezekre készülve szervezéssel, próbákkal teli napok-hetek voltak mostanában.
Ami a gyerekmunkát illeti szintén hasonlóan tudnám körülírni, lényegében tervezéssel, előkészületekkel teltek, amit valahol már élveztem is, kaptam szabad kezet is, ötletek és egyéb terén, de ugyanakkor rengeteg segítséget is az alapokban főleg (hol kezdjem), de amikor elakadtam bármikor tudtam hozzájuk fordulni és mindig készségesek voltak! Szóval azt hiszem elmondhatom, hogy kezdek belerázódni (mondjuk ideje is volt, a nagy hajtás előtt, már végre valahol kicsit otthonosabban, magabiztosabbnak érezni magam ezen a téren). Úgyhogy Isten megint megáldott, és érzem folyamatosan az áldást, a segítségeken keresztül, azon keresztül, ahogy átlendített az elkeseredésen és nem hagyott, hogy visszahúzzanak mindenféle kilátástalannak tűnő dolgok, hanem küldte a segítséget, hol embereken, hol gondolatokon, hol öleléseket, hol gondoskodáson, beszélgetéseken keresztül! Úgyhogy, már azt érzem talán, lebegek a felszínen, még talán úszkálni is tudok, de még messze vagyok a profi úszóktól, de igyekszem az edzéseken jól teljesíteni, hogy aztán majd még többet tanulhassak, tapasztalhassak és fejlődhessek. Aztán remélhetőleg az eredményt is látni fogjuk egyszer… :)
A Summer Show-ról azaz a „Nyári bemutató”-ról annyit kell tudni, hogy hasonló kaliberű, mint a Christmas show volt (biztos említettem valamit róla – táncos, beszélős, éneklős nagy előadás, amiben a közösség 90%-a részt vesz, és van vagy egy-másfél órás, és mindig valami téma köré rendeződik. A karácsonyi egyértelműen Jézus születése köré terveződött, a mostani, nyári pedig a DÖNTÉSEK köré. 4 főszereplő van, 4 különböző szituációban:
- Egy videojátékos srác, aki hirtelen belecsöppen a videojátékba és a fegyver a kezében igazivá válik – dönthet, hogy abba hagyja vagy folytatja (eléggé élvezi eleinte, hogy komoly, aztán végül veszélyessé válik…)
- Egy vásárlás mániás lány, aki hirtelen megöregszik (10 évet), és közben elszaladnak olyan évek, amikről nem is tudott, vagy legalábbis kimaradtak, mert nem arra koncentrált, amire kellett volna (család, barátok…)
- Egy paranoiás nő, aki félti a gyerekeit mindentől – ráül a székre, összetörhet, ezért lábnélküli székeket vesz, mindig hideg kaját ad a gyerekeknek, mert a sütő kigyulladhat, nem hagyja a lányát énekelni, mert tönkre mehet a hangja, a fiát zongorázni, mert lecsapódik a fedél és elveszti a zongorista ujjait… és hasonlók. Hirtelen a hangok előjönnek és megőrjítik, mert minden, amitől félt, hallja bekövetkezni.
- És végül egy lusta, evésmániás srác, aki az anyukájával telefonon tartja a kapcsolatot a házban is, nem törődik semmivel, telefonon rendeltet kaját az anyukájával, meg a testvérével, a barátnője otthagyja, mert nem foglalkozik vele sem… Hirtelen szembe kerül önmagával, mint aki jót tesz, anyukája levelet és virágot kap tőle (a másik énje pedig nem érti mi folyik körülötte…) Aztán végül az anyukája korházba kerül…
Szóval ez az alap történet, de közben táncbetétekkel, a bútorokat emberek alkotják/formálják meg, énekléssel, zongorajátékkal és a végén pedig van egy összefoglaló jelenet, mikor a 4 főszereplő találkozik, és egy kislány szembesíti őket a tetteikkel, a választási lehetőségeikkel, ami persze Isten és a kereszt, na meg ahogy látták is magukat, mikor hirtelen megváltoztak dolgok, mi lehet a következménye, ha így folytatják az életüket.
Nagyon mély üzenete van mindamellett, hogy vannak benne vicces – furcsa jelenetek, ugyanakkor sok komoly és elgondolkoztató rész is van benne.
Sok energiát vesz el ez is, de sokszor buli, és szeretjük csinálni, főleg ha azt tartjuk szem előtt, hogy a vendégekért, és Istenért (a vendégeken keresztül) hozzuk mind ezt az áldozatot.
Egy különleges esemény volt még a héten, csütörtökön a Youth & Children Team-mel (tehát az új csapat, a gyerekekkel foglalkozó szolgálók) elmentünk egy kirándulós napra, egy Big sheep nevezetű helyre, ahova egyébként gyerek csoportok, vagy családok kicsi gyerekekkel járnak! :) (képzelhetitek, mi a 20-25 évünkkel 13-man beállítottunk oda… :D)
Nagy poén volt az biztos! (Ráadásul még a lelkesedésünk is, mint a kicsiké, olyan volt, tehát felhőtlenül elhülyültünk…) Szerencsére nem volt se súly, se korhatár nem volt, így mindent kipróbálhattunk. A vízibombától kezdve (itt rendesen szétáztattuk egymást az egyik sráccal :) ) a trambulin-szerű ugráló óriáspárnáig, a mindenféle csúszdától kezdve a labirintus mászókáig, a bárány show-tól a kacsa show-ig sok mindenben volt részünk! :) Szóval szépen eltelt a nap, és rendesen ki tudtunk kapcsolni, meg jó volt kicsit Lee Abbey-ből is kimozdulni kicsit. (Minden csapatnak van egy ilyen kirándulós napja, talán pénz is van félre téve rá, és elvileg karácsony környékére esik valahogy, de akkor elmaradt, így most pótoltuk…)
Ami pedig a Lee Abbey élet 1-1 különleges pillanatába sorolható események még például a meglepi születésnapi bulik, amiből egyet terveztük épp tegnap, Billy-nek, az új-zélandi lánynak, akinek a tengerparton szerveztünk egy tábortüzes, lufival és szalagokkal díszített kis meglepi bulit. Szerencsére nem is sejtett semmit, nagyon boldog volt! Tehát jól sikerült és jól is éreztük magunkat, gyönyörű napsütéses idő is volt!
Ma pedig elkezdődött a 6 nyári hét... (pontosabban tegnap, merthogy tegnap érkeztek a vendégek, de mi ugye mindig szabadnapon vagyunk, leszünk szombaton...)
Huhh… megint sokat írtam, remélem győztétek olvasni, remélem ismét többet tudtok rólam, az itteni eseményekről. Igyekszem képekben is beszámolni, de még nem sikerült őket begyűjtenem (készültek a szülinapi buliról is, meg a Big sheep-ről is…)
Most azért mutatok néhányat, amit már régen meg akartam szerezni, de csak most sikerült. Az egyik az egész közösségről egy nagy felvétel (azóta persze változott sokat, mentek-jöttek emberek, de én rajta vagyok, próbáljatok megtalálni! :) Sok sikert! ;)
A többi pedig a tablófotóhoz készült a képgalériába, amiről már írtam nektek korábban (régen!), hogy van egy ilyen képgaléria, ahol lehet teázni, beszélgetni, és a jelenlegi szolgálók képei vannak kitéve (frissítik időközönként). Na és már a kezdetektől én is kint vagyok (talán 1 hónap után kikerültem) és arra készültek ezek a képek. Persze 1 lett kiválasztva, majd alá írom, melyik!
Ohh, nem is, tippeljetek, melyik!?!? :)
Na még pár:
Szóval ilyenkor mindent bele kell adni, nincs megállás (persze van 1-1 heti szabadnap, de nincs olyan nap, amikor ne lenne vendég a házban, mindez 6 héten keresztül). Ez egy kicsit a rendszer megváltozását is jelenti: 1 hetesek a konferenciák és szombat reggel mennek a vendégek, a következő garnitúra pedig (ugyan az nap) szombat délután jön (a takarítós csoportnak ez egy elég húzós nap, de a többi viszont sokkal lazább, ebből a szempontból… nem 2 váltó nap van egy héten, hanem csak 1). Mindenféle játékos vetélkedőktől kezdve, a nagy „nyári show”-ig mindenfélével tele vannak a napjaink, a szervezéstől kezdve a résztvételig. Ezekre készülve szervezéssel, próbákkal teli napok-hetek voltak mostanában.
Ami a gyerekmunkát illeti szintén hasonlóan tudnám körülírni, lényegében tervezéssel, előkészületekkel teltek, amit valahol már élveztem is, kaptam szabad kezet is, ötletek és egyéb terén, de ugyanakkor rengeteg segítséget is az alapokban főleg (hol kezdjem), de amikor elakadtam bármikor tudtam hozzájuk fordulni és mindig készségesek voltak! Szóval azt hiszem elmondhatom, hogy kezdek belerázódni (mondjuk ideje is volt, a nagy hajtás előtt, már végre valahol kicsit otthonosabban, magabiztosabbnak érezni magam ezen a téren). Úgyhogy Isten megint megáldott, és érzem folyamatosan az áldást, a segítségeken keresztül, azon keresztül, ahogy átlendített az elkeseredésen és nem hagyott, hogy visszahúzzanak mindenféle kilátástalannak tűnő dolgok, hanem küldte a segítséget, hol embereken, hol gondolatokon, hol öleléseket, hol gondoskodáson, beszélgetéseken keresztül! Úgyhogy, már azt érzem talán, lebegek a felszínen, még talán úszkálni is tudok, de még messze vagyok a profi úszóktól, de igyekszem az edzéseken jól teljesíteni, hogy aztán majd még többet tanulhassak, tapasztalhassak és fejlődhessek. Aztán remélhetőleg az eredményt is látni fogjuk egyszer… :)
A Summer Show-ról azaz a „Nyári bemutató”-ról annyit kell tudni, hogy hasonló kaliberű, mint a Christmas show volt (biztos említettem valamit róla – táncos, beszélős, éneklős nagy előadás, amiben a közösség 90%-a részt vesz, és van vagy egy-másfél órás, és mindig valami téma köré rendeződik. A karácsonyi egyértelműen Jézus születése köré terveződött, a mostani, nyári pedig a DÖNTÉSEK köré. 4 főszereplő van, 4 különböző szituációban:
- Egy videojátékos srác, aki hirtelen belecsöppen a videojátékba és a fegyver a kezében igazivá válik – dönthet, hogy abba hagyja vagy folytatja (eléggé élvezi eleinte, hogy komoly, aztán végül veszélyessé válik…)
- Egy vásárlás mániás lány, aki hirtelen megöregszik (10 évet), és közben elszaladnak olyan évek, amikről nem is tudott, vagy legalábbis kimaradtak, mert nem arra koncentrált, amire kellett volna (család, barátok…)
- Egy paranoiás nő, aki félti a gyerekeit mindentől – ráül a székre, összetörhet, ezért lábnélküli székeket vesz, mindig hideg kaját ad a gyerekeknek, mert a sütő kigyulladhat, nem hagyja a lányát énekelni, mert tönkre mehet a hangja, a fiát zongorázni, mert lecsapódik a fedél és elveszti a zongorista ujjait… és hasonlók. Hirtelen a hangok előjönnek és megőrjítik, mert minden, amitől félt, hallja bekövetkezni.
- És végül egy lusta, evésmániás srác, aki az anyukájával telefonon tartja a kapcsolatot a házban is, nem törődik semmivel, telefonon rendeltet kaját az anyukájával, meg a testvérével, a barátnője otthagyja, mert nem foglalkozik vele sem… Hirtelen szembe kerül önmagával, mint aki jót tesz, anyukája levelet és virágot kap tőle (a másik énje pedig nem érti mi folyik körülötte…) Aztán végül az anyukája korházba kerül…
Szóval ez az alap történet, de közben táncbetétekkel, a bútorokat emberek alkotják/formálják meg, énekléssel, zongorajátékkal és a végén pedig van egy összefoglaló jelenet, mikor a 4 főszereplő találkozik, és egy kislány szembesíti őket a tetteikkel, a választási lehetőségeikkel, ami persze Isten és a kereszt, na meg ahogy látták is magukat, mikor hirtelen megváltoztak dolgok, mi lehet a következménye, ha így folytatják az életüket.
Nagyon mély üzenete van mindamellett, hogy vannak benne vicces – furcsa jelenetek, ugyanakkor sok komoly és elgondolkoztató rész is van benne.
Sok energiát vesz el ez is, de sokszor buli, és szeretjük csinálni, főleg ha azt tartjuk szem előtt, hogy a vendégekért, és Istenért (a vendégeken keresztül) hozzuk mind ezt az áldozatot.
Egy különleges esemény volt még a héten, csütörtökön a Youth & Children Team-mel (tehát az új csapat, a gyerekekkel foglalkozó szolgálók) elmentünk egy kirándulós napra, egy Big sheep nevezetű helyre, ahova egyébként gyerek csoportok, vagy családok kicsi gyerekekkel járnak! :) (képzelhetitek, mi a 20-25 évünkkel 13-man beállítottunk oda… :D)
Nagy poén volt az biztos! (Ráadásul még a lelkesedésünk is, mint a kicsiké, olyan volt, tehát felhőtlenül elhülyültünk…) Szerencsére nem volt se súly, se korhatár nem volt, így mindent kipróbálhattunk. A vízibombától kezdve (itt rendesen szétáztattuk egymást az egyik sráccal :) ) a trambulin-szerű ugráló óriáspárnáig, a mindenféle csúszdától kezdve a labirintus mászókáig, a bárány show-tól a kacsa show-ig sok mindenben volt részünk! :) Szóval szépen eltelt a nap, és rendesen ki tudtunk kapcsolni, meg jó volt kicsit Lee Abbey-ből is kimozdulni kicsit. (Minden csapatnak van egy ilyen kirándulós napja, talán pénz is van félre téve rá, és elvileg karácsony környékére esik valahogy, de akkor elmaradt, így most pótoltuk…)
Ami pedig a Lee Abbey élet 1-1 különleges pillanatába sorolható események még például a meglepi születésnapi bulik, amiből egyet terveztük épp tegnap, Billy-nek, az új-zélandi lánynak, akinek a tengerparton szerveztünk egy tábortüzes, lufival és szalagokkal díszített kis meglepi bulit. Szerencsére nem is sejtett semmit, nagyon boldog volt! Tehát jól sikerült és jól is éreztük magunkat, gyönyörű napsütéses idő is volt!
Ma pedig elkezdődött a 6 nyári hét... (pontosabban tegnap, merthogy tegnap érkeztek a vendégek, de mi ugye mindig szabadnapon vagyunk, leszünk szombaton...)
Huhh… megint sokat írtam, remélem győztétek olvasni, remélem ismét többet tudtok rólam, az itteni eseményekről. Igyekszem képekben is beszámolni, de még nem sikerült őket begyűjtenem (készültek a szülinapi buliról is, meg a Big sheep-ről is…)
Most azért mutatok néhányat, amit már régen meg akartam szerezni, de csak most sikerült. Az egyik az egész közösségről egy nagy felvétel (azóta persze változott sokat, mentek-jöttek emberek, de én rajta vagyok, próbáljatok megtalálni! :) Sok sikert! ;)
A többi pedig a tablófotóhoz készült a képgalériába, amiről már írtam nektek korábban (régen!), hogy van egy ilyen képgaléria, ahol lehet teázni, beszélgetni, és a jelenlegi szolgálók képei vannak kitéve (frissítik időközönként). Na és már a kezdetektől én is kint vagyok (talán 1 hónap után kikerültem) és arra készültek ezek a képek. Persze 1 lett kiválasztva, majd alá írom, melyik!
Ohh, nem is, tippeljetek, melyik!?!? :)
Na még pár:
2011. július 11., hétfő
Nyaralás otthon, jó idő, fürdés a tengerben, új csapat/munka megszokóban, nehézségben is áldás…
Ismét eltelt két hét, vagy még több is azóta, mióta utólag írtam nektek valami érdemlegeset. Persze megint nagyon sokminden történt velem, és talán nem is jut eszembe majd minden, de azért igyekszem elmesélni, visszaemlékezni rájuk.
Az otthoni nyaralással kezdeném, mert arról még nem ejtettem szót, és persze mindig vannak az emberben érzések, mikor visszaérkezik. Amint tudjátok januárban már voltam otthon szabadságon, így volt összehasonlítási alap is. Más volt másodjára hazajönni, ami persze természetes. A körülmények is kicsit másabbak voltak (az tél volt, ez nyár, akkor még suli idő volt, most épp a tanítási időszak után voltam otthon és egyebek…) Így például a családommal is több időt és minőségibbet tudtam együtt tölteni, mint januárban. Akkor leginkább arra törekedtem, hogy mindenkit lássak és mindenkivel töltsek leginkább egy ici-pici időt, így a családra is elég kevés idő jutott és nagyon zsúfoltra is sikeredett, de akkor boldog voltam és elégedett, hogy nagyon sok mindenkivel sikerült időt egyeztetni és találkozni veletek!!! :)
A mostaninál nem ez volt a cél! Sokkal pihenősebbre is terveztem, hogy azért a szabadság csak legyen szabadság, és nem programoztam be előre dolgokat, minden csak ahogy adódott. Amiből kifolyólag az lett, hogy az emberek felével nem találkoztam, akivel lehetett volna, vagy azért hiányoztak. De jó volt nagyon így otthon lenni, hogy nem görcsöltem rá ezekre. Szóval nagyon jól telt, attól függetlenül persze, hogy hiányoztok, hiányoznak emberek… Jutott idő pihenésre is, szórakozásra is, családra is, barátokra is, de magamra is. A nagy meleget (akkor 30-32 fok körüli hőmérséklet volt) nagyon-nagyon élveztem!!!!! Mikor leszálltam a repülőről (du-n 2 óra volt, na meg aszfalt) kimondottan jól esett, ahogy megcsapott a meleg levegő!!! :) Azt tudni kell, hogy itt, kb 20 fok körül van, ha kifogunk egy-egy melegebb napot, akkor van 25-26, de az már nagyon melegnek számít. Na meg, hogy állandóan fúj a szél, így ha süt is a nap, nincs olyan ereje, meg nem olyan izzasztó, mint otthon. Szóval így éltem meg a Magyarországon töltött 8 napomat!
Miután visszaértem viszonylag nagy meleg várt itt is! :) Egy csütörtöki nap értem vissza és akkor mondták, hogy hétfő óta nagyon szép az idő, és meleg!! Nagyon boldog voltam! Ráadásul hétfőn szabadnapom is volt, és addig kitartott (azt hiszem keddtől vagy szerdától lett esős és hidegebb megint), szóval meg lettem áldva itt is a szép idővel! Ami ebből következett, hogy volt alkalmam fürdeni a tengerben is! Ami nagy szó és nagy élmény volt, mert életemben előtte még sosem. Furcsa volt az állandó mozgás: hullámok, furcsa volt, hogy sós, de nagyon-nagyon tetszett!!! :) Szóval hétvégén is sor került rá, talán 2x is, meg hétfőn is! :) Egyébként hideg volt, mármint hidegebb természetesen, mint az otthoni tavak-folyók, de csak annyira, hogy meg tudta szokni a testem, szóval nem volt vészes! (Ha nem ilyen meleg a levegő, nem mentem volna bele, meg most sem… szóval kellett hozzá, hogy előtte pár napig azért jó idő legyen, és hála Istennek, össze is jött! :) Ez volt az egyik nagy vágyam itt, fürödni a tengerben! SIKERÜLT! :)
Volt egy ilyen búcsú parti a múlt vasárnap az egyik szolgálónak, aki 3 évet töltött itt (folyamatosan jönnek-mennek az emberek, sajnos… :( - Pl. Nóra, az egyik magyar lány, aki a kezdetektől nagy segítség, támogatás és nagyon jó barát-testvér volt, elment… ami szintén egy nagy fájdalom, nehézség volt! ) szóval ezen a vasárnap kint voltunk a ház előtt, ettünk-ittunk, beszélgettünk, buborékot fújtunk, poi-oztunk (amit írtam már párszor, ez a nehezéken lógó szalag, amit pörgetni kell, és elég látványos mulatság) és hasonló vidámságokban volt részünk. Az idő akkor is gyönyörű volt, ekkor készült néhány kép, ezekből láthattok néhánya facebook-on – aki fent van, de talán majd még ide is szúrok be néhányat. Ja, és utána táncoltunk is, na meg még egy fantasztikus naplementében is részem volt aznap! A táncolást úgy tudjátok elképzelni, hogy van itt egy házaspár, akiből a férj nagyon jól tud hegedülni, gitározni, és ő adja a zenét (meg a fia dobbal, meg egy másik srác gitározik) és a felesége pedig vezeti a táncolást. Ő irányít bennünket, mikor merre kell menni, mit kell csinálni. Ezek általában csoportos és/vagy páros táncok. A zene stílusának pedig ilyen country vagy nem is tudom minek nevezzem, de nagyon jó 4/4-es ritmusú zene, amire nem túl bonyolult csinálni a lépéseket. Nagyon-nagyon jó szokott lenni, ezt is eléggé élveztük (néha vezetnek ilyen táncház szerűséget a vendégeknek is, de most csak a szolgálóknak volt – mert nem is volt vendégünk – általában vasárnap nincs is, mert dél körül elmennek és hétfő du-n jönnek az újak).
Ami a munkát illeti, megszokóban még mindig. Megint volt egy-két nehezebb napom-időszakom, mikor azon túl sokat görcsöltem a dolgokon és nehéznek találtam az egészet, főleg belegondolva, hogy már 1 hónapra velük dolgozom (az új csapatban) és még mindig úgy érzem, mintha tegnap kezdtem volna. Aztán persze rájöttem, hogy időt kell adnom magamnak. Túl sok elvárás van saját magam felé (ami persze nem baj, mert csak így tud fejlődni az ember), ami miatt azt érzem, nem tudok teljesíteni, vagy folyamatosan rossz érzésem van, mert nem ott tartok, ahol szeretnék. Ami hasonlat menet közben eszembe jutott az az volt, hogy beledobtak egy mélyvízbe (és így is volt, ezt is éreztem az elején), de hogy úgy vagyok benne, hogy nem tudok úszni. Tehát állandóan kapálózok, vagy próbálok a víz felszínén maradni, de nagyon-nagyon fárasztó (így, hogy nem tudok úszni) és azt éreztem megfulladok, vagy nem bírom már. Persze ilyenkor sokminden megfordul az ember fejében, visszamenni a másik csapatba – takarítani megint (sokkal jobban érezném magam, sokkal egyszerűbb lenne), de azt is tudom, hogy nem tehetem. Isten elhívott erre, ezt kell csinálnom, és meg kell harcolnom a magam harcát, nem adhatom fel ilyen könnyen. Isten tanítani akar, megmutatni új dolgokat, nem menekülhetek csak úgy. Na meg ha a jövőt nézem, sokkal hasznosabb és meghatározóbb a gyerekmunkával tanulni, tapasztalatot szerezni, épülni. Szóval tudom én, hogy nem szabad feladni, csak hát nem egyszerű (mint ahogy semmi kezdet nem könnyű). Tehát tanulok, erősödöm, fejlődök, épülök és próbálok helytállni a tőlem telhető legjobban. Így mostanában minden energiámat és figyelmemet elveszi a munka, ezért sok mindenre nem kerül sor, vagy elfelejtődik, vagy csak elmarad. Így pl. a szobám rendberakására sem volt energiám vagy másfél hétig, de tegnap végre sikerült! Szóval igyekszem beosztani a dolgokat, ahogy egyre jobban rázódom bele a munkába, aztán remélem ez is hamarosan beáll ismét!
Isten hatalmas, és megígérte, hogy nem fog magamra hagyni, ahogy érzem is, hogy itt van velem és a nehézségekben is mellettem áll, fogja a kezem! Csodálatos ismét ezt is megtapasztalni!! Nagyon szeret bennünket és nem a vesztünket és szomorúságunkat akarja, hanem az épülésünket, erősödésünket! Dicsőség ezért!! :)
Néhány kép:
Az otthoni nyaralással kezdeném, mert arról még nem ejtettem szót, és persze mindig vannak az emberben érzések, mikor visszaérkezik. Amint tudjátok januárban már voltam otthon szabadságon, így volt összehasonlítási alap is. Más volt másodjára hazajönni, ami persze természetes. A körülmények is kicsit másabbak voltak (az tél volt, ez nyár, akkor még suli idő volt, most épp a tanítási időszak után voltam otthon és egyebek…) Így például a családommal is több időt és minőségibbet tudtam együtt tölteni, mint januárban. Akkor leginkább arra törekedtem, hogy mindenkit lássak és mindenkivel töltsek leginkább egy ici-pici időt, így a családra is elég kevés idő jutott és nagyon zsúfoltra is sikeredett, de akkor boldog voltam és elégedett, hogy nagyon sok mindenkivel sikerült időt egyeztetni és találkozni veletek!!! :)
A mostaninál nem ez volt a cél! Sokkal pihenősebbre is terveztem, hogy azért a szabadság csak legyen szabadság, és nem programoztam be előre dolgokat, minden csak ahogy adódott. Amiből kifolyólag az lett, hogy az emberek felével nem találkoztam, akivel lehetett volna, vagy azért hiányoztak. De jó volt nagyon így otthon lenni, hogy nem görcsöltem rá ezekre. Szóval nagyon jól telt, attól függetlenül persze, hogy hiányoztok, hiányoznak emberek… Jutott idő pihenésre is, szórakozásra is, családra is, barátokra is, de magamra is. A nagy meleget (akkor 30-32 fok körüli hőmérséklet volt) nagyon-nagyon élveztem!!!!! Mikor leszálltam a repülőről (du-n 2 óra volt, na meg aszfalt) kimondottan jól esett, ahogy megcsapott a meleg levegő!!! :) Azt tudni kell, hogy itt, kb 20 fok körül van, ha kifogunk egy-egy melegebb napot, akkor van 25-26, de az már nagyon melegnek számít. Na meg, hogy állandóan fúj a szél, így ha süt is a nap, nincs olyan ereje, meg nem olyan izzasztó, mint otthon. Szóval így éltem meg a Magyarországon töltött 8 napomat!
Miután visszaértem viszonylag nagy meleg várt itt is! :) Egy csütörtöki nap értem vissza és akkor mondták, hogy hétfő óta nagyon szép az idő, és meleg!! Nagyon boldog voltam! Ráadásul hétfőn szabadnapom is volt, és addig kitartott (azt hiszem keddtől vagy szerdától lett esős és hidegebb megint), szóval meg lettem áldva itt is a szép idővel! Ami ebből következett, hogy volt alkalmam fürdeni a tengerben is! Ami nagy szó és nagy élmény volt, mert életemben előtte még sosem. Furcsa volt az állandó mozgás: hullámok, furcsa volt, hogy sós, de nagyon-nagyon tetszett!!! :) Szóval hétvégén is sor került rá, talán 2x is, meg hétfőn is! :) Egyébként hideg volt, mármint hidegebb természetesen, mint az otthoni tavak-folyók, de csak annyira, hogy meg tudta szokni a testem, szóval nem volt vészes! (Ha nem ilyen meleg a levegő, nem mentem volna bele, meg most sem… szóval kellett hozzá, hogy előtte pár napig azért jó idő legyen, és hála Istennek, össze is jött! :) Ez volt az egyik nagy vágyam itt, fürödni a tengerben! SIKERÜLT! :)
Volt egy ilyen búcsú parti a múlt vasárnap az egyik szolgálónak, aki 3 évet töltött itt (folyamatosan jönnek-mennek az emberek, sajnos… :( - Pl. Nóra, az egyik magyar lány, aki a kezdetektől nagy segítség, támogatás és nagyon jó barát-testvér volt, elment… ami szintén egy nagy fájdalom, nehézség volt! ) szóval ezen a vasárnap kint voltunk a ház előtt, ettünk-ittunk, beszélgettünk, buborékot fújtunk, poi-oztunk (amit írtam már párszor, ez a nehezéken lógó szalag, amit pörgetni kell, és elég látványos mulatság) és hasonló vidámságokban volt részünk. Az idő akkor is gyönyörű volt, ekkor készült néhány kép, ezekből láthattok néhánya facebook-on – aki fent van, de talán majd még ide is szúrok be néhányat. Ja, és utána táncoltunk is, na meg még egy fantasztikus naplementében is részem volt aznap! A táncolást úgy tudjátok elképzelni, hogy van itt egy házaspár, akiből a férj nagyon jól tud hegedülni, gitározni, és ő adja a zenét (meg a fia dobbal, meg egy másik srác gitározik) és a felesége pedig vezeti a táncolást. Ő irányít bennünket, mikor merre kell menni, mit kell csinálni. Ezek általában csoportos és/vagy páros táncok. A zene stílusának pedig ilyen country vagy nem is tudom minek nevezzem, de nagyon jó 4/4-es ritmusú zene, amire nem túl bonyolult csinálni a lépéseket. Nagyon-nagyon jó szokott lenni, ezt is eléggé élveztük (néha vezetnek ilyen táncház szerűséget a vendégeknek is, de most csak a szolgálóknak volt – mert nem is volt vendégünk – általában vasárnap nincs is, mert dél körül elmennek és hétfő du-n jönnek az újak).
Ami a munkát illeti, megszokóban még mindig. Megint volt egy-két nehezebb napom-időszakom, mikor azon túl sokat görcsöltem a dolgokon és nehéznek találtam az egészet, főleg belegondolva, hogy már 1 hónapra velük dolgozom (az új csapatban) és még mindig úgy érzem, mintha tegnap kezdtem volna. Aztán persze rájöttem, hogy időt kell adnom magamnak. Túl sok elvárás van saját magam felé (ami persze nem baj, mert csak így tud fejlődni az ember), ami miatt azt érzem, nem tudok teljesíteni, vagy folyamatosan rossz érzésem van, mert nem ott tartok, ahol szeretnék. Ami hasonlat menet közben eszembe jutott az az volt, hogy beledobtak egy mélyvízbe (és így is volt, ezt is éreztem az elején), de hogy úgy vagyok benne, hogy nem tudok úszni. Tehát állandóan kapálózok, vagy próbálok a víz felszínén maradni, de nagyon-nagyon fárasztó (így, hogy nem tudok úszni) és azt éreztem megfulladok, vagy nem bírom már. Persze ilyenkor sokminden megfordul az ember fejében, visszamenni a másik csapatba – takarítani megint (sokkal jobban érezném magam, sokkal egyszerűbb lenne), de azt is tudom, hogy nem tehetem. Isten elhívott erre, ezt kell csinálnom, és meg kell harcolnom a magam harcát, nem adhatom fel ilyen könnyen. Isten tanítani akar, megmutatni új dolgokat, nem menekülhetek csak úgy. Na meg ha a jövőt nézem, sokkal hasznosabb és meghatározóbb a gyerekmunkával tanulni, tapasztalatot szerezni, épülni. Szóval tudom én, hogy nem szabad feladni, csak hát nem egyszerű (mint ahogy semmi kezdet nem könnyű). Tehát tanulok, erősödöm, fejlődök, épülök és próbálok helytállni a tőlem telhető legjobban. Így mostanában minden energiámat és figyelmemet elveszi a munka, ezért sok mindenre nem kerül sor, vagy elfelejtődik, vagy csak elmarad. Így pl. a szobám rendberakására sem volt energiám vagy másfél hétig, de tegnap végre sikerült! Szóval igyekszem beosztani a dolgokat, ahogy egyre jobban rázódom bele a munkába, aztán remélem ez is hamarosan beáll ismét!
Isten hatalmas, és megígérte, hogy nem fog magamra hagyni, ahogy érzem is, hogy itt van velem és a nehézségekben is mellettem áll, fogja a kezem! Csodálatos ismét ezt is megtapasztalni!! Nagyon szeret bennünket és nem a vesztünket és szomorúságunkat akarja, hanem az épülésünket, erősödésünket! Dicsőség ezért!! :)
Néhány kép:
Barátnők
Buborékok
Vidámság
Poi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)