I need a HOLIDAY..!!! :) Mindjárt otthon...

Jajj....... már annyira várom! :) Mindjárt találkozhatom veletek! (Sajnos nem mindenkivel... :( mert ez az 1 hét, amit otthon fogok tölteni, nagyon rövid, mindenre, és mindenkire... De azért akivel tehetem, mindenképp összehozunk valami kis találkozót!!!! Persze első a CSALÁD! )
Nagyon izgatott vagyok már... sokféle szempontból. Először is furcsa lesz, mert egyedül megyek (idefele, ugye Rékával együtt jöttünk, de nem sikerült megoldani, hogy együtt menjünk). Mondjuk mostmár a nyelvtől annyira nem félek, de nem szeretnék sehol eltévedni és hasonlók... bár ugyanazon az útvonalom megyek, ahogy jöttem, mégis más egyedül. De már kérdezni talán tudok, ha valamivel mégis gond lenne, de remélem nem lesz!
Na meg aztán már nagyon érzem, hogy szükségem van erre a kis szabadságra... itt vagyok több, mint 4 hónapja, és már mikor beszéltem Ágival is errő, meg mindenféléről mostanában, látta rajtam, hogy fáradt vagyok picit, meg távol is tőletek, már jóideje, meg van itt is sokminden, ami miatt azt érzem, hogy kezd egy kicsit sok lenni az itteni lét, szóval vágyom haza! Persze csak egy kicsit... mert onnan meg tudom, már most, hogy vágyni fogok vissza is :) de ez így jó! :)

Az elmúlt napokban ami fontos, említésre méltó annyi történt csak, hogy volt egy worship evening (hasonló jellegű, mint a keddi international eveningek, mi adunk elő a vendégeknek énekes-zenés-prózás produkciókat...) És én is énekeltem (ismét megkértek...) a Tudd, van egy gyertya kezdetű dalt, amit már említettem is nektek korábban, hogy az 1. morning prayeremre amikor készültem, azt énekeltem a community-nek... Na de nem is ez a lényeg most, hanem megkértek, hogy kéne egy kis bizonyságtételt is csinálnia mindenkinek, hogy ezáltal is épüljenek a vendégek, vagy talán ez is megérinti őket, vagy valami üzenetet kapnak Istentől általunk... Szóval nekem is beszélnem kellett (ANGOLUL)... ami először kicsit megijesztette, sokat gondolkoztam rajta, miről is kéne beszélnem, mit is kéne mondanom... aztán végül néhány szóban elmondtam, miért jelent nekem sokat ez a dal, és mire bátorít, és ezáltal bátorítottam a vendégeket is... szóval nem beszéltem túl sokat, de aminek örültem, hogy képes voltam már úgy beszélni több ember előtt is angolul (igaz, hogy csak néhány mondatot), hogy nem kellett felolvasnom, és mellette még izgultam is, de valahogy sikerült elmondani, ami akartam. :) Úgyhogy hálás vagyok Istennek, hogy továbbra is munkálkodik bennem, rajtam, nem csak lélekben, hanem ami a nyelvi fejlődést is illeti...

Ági elment... szombaton... hiányzik!!! De azt hiszem, sikerült ezen is nagyjából túltennem magam, mármint elfogadni, hogy az élet megy tovább, na meg persze megvan a mielőbbi újra találkozás lehetősége (merthogy nem ment haza Magyarországra, hanem itt szeretne maradni Angliában, és munkátvállalni, ráadásul Bristolba ment, úgyhogy az még nincs is innen messze...).

Ami most éltet, az a hazamenetel, úgyhogy ettől jó kedvem volt ma! :) Már várom! És már csak 1 nap, és indulok! :)

Red badge, meglepi :) és a Lee Abbey life nehéz oldala... :(

Na, már red badge-s, teljesen community tag vagyok, múlt héttől :) Kaptam is sok aranyos bagde-t, amit készítettek nekem a leányzók... :)

Ami a meglepit illeti:
Egyik nap (egy szokásos munkás nap volt), a délelőtti munka után (ebéd előtt) át szoktunk öltözni, mert hogy szolgálnunk kell az ebédet a vendégeknek... de nem is előtte volt, hanem utána megyek a szobámba (visszaöltözni) és egyszer csak látom, hogy az asztalomon ott vár egy csokor virág (sárga rózsák és narancssárgás-vöröses fréziák) egy nagyon kis helyes kártya pedig a közepében (egy szék a zöld fűben, azon pedig néhány cserepes lila virág) azzal az üzenettel, hogy: Drága Lilla, nagyon szeretünk téged és nagyra becsüljük/értékeljük a barátságunkat veled (persze angolul, de valami hasonló kedves mondat) Taps & Frieda... Fantasztikus érzés volt, és nagyon-nagyon kellemes meglepi (pedig se szülinapom nem volt, semmi különöset nem csináltam, és megleptek vele...) Nagyon-nagyon örültem neki!! Gondoltam megosztom veletek is, mert hihetetlennek tűnt (mintha álmodtam volna...) Hát nem tündériek?!
Le is fényképeztem, merthogy elhervad (persze igyekszem őket kiszárítani, de nem marad meg sokáig sajnos), na meg hogy megmutathassam nektek:



Lee Abbey life nehéz oldala:

A héten elég sok könnyet hullattam (és mégtöbbet fogok)... De ez sajnos ezzel jár... Isten itt megedz rendesen arra (ami egyébként gyengeségem, bár nem gondolom, hogy ez baj lenne), hogy ha egyszer nagyon ragaszkodok valamihez, akkor nehezen engedem el, és itt megtanulok elengedni! (Vagy legalábbis többször átt kell élni ezt, néhány hónapon belül...)

Nehéz volt otthonról eljönni, mert nagyon ragaszkodtam hozzátok, nagyon szerettelek és persze szeretlek benneteket (ezért is van, hogy hiányoztok!!!) és ugyanilyen nehéz itt megélni azt, ha valaki nagyon közel kerül a szívedhez, egyszer lejár az itteni ideje, és elmegy... Ami itt még nehezebb, hogy valakivel lehet, hogy az életben soha nem találkozol.. hozzátok pedig visszamegyek!!!

Így ment el a héten Julianna (brazil lány), akivel szintén közel kerültünk egymáshoz (mindig olyan szeretettel nézett rám, és olyan melegség áradt a szeméből, mikor kiejtette a nevemet, ugyanis a nővérét is Lillának hívják, illetve ez a beceneve, de mindig őrá emlékeztettem, meg egyébként is, szerettük egymást...) Na például vele, lehet, hogy nem találkozom többet... Brazília messze van... persze sosem tudhatjuk, mikor, hol, újra..

A másik lány Salome (Svájcból), na ő pl. nem lakik messze, ha azt vesszük.. de gyönyörű leányzó, tündéri megjelenéssel, humorral és fantasztikus hanggal megáldva... öröm volt együtt élni vele pár hónapig, és közelebb kerülni hozzá is (vele a Smile dance alkalmával sikerült... erről talán írtam nektek, ha nem, akkor ezt most nem fejteném ki, a lényeg csak annyi, hogy ő volt a párom, és rengeteget nevettünk és hülyültünk együtt...)

A harmadik aki a héten megy (még nem ment el, a másik kettő igen), ő Ági, az egyik magyar lány, ő a szponzorom, vagy itteni "anyukám" - így szólítjuk, akiket kijelölnek nekünk, hogy bemutassák, elmagyarázzák a szokásokat, helyszíneket, és mindig a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek nekünk. Hát egy hihetetlenül értékes embert ismertem meg a személyében, és nem csak azért mert magyar, fantasztikus volt minden cselekedetében, és hatalmas szívvel megáldva. Hát őt lesz a legnehezebb elengedni... Ami őt illeti, marad Angliában (félig rossz, félig jó). Amíg itt vagyok, könnyebben tudunk találkozni, de mikor hazamegyek, már nehezebben, de meg van a lehetősége, hogy kijöjjek hozzá, vagy amikor ő hazalátogat a családjához, össze tudunk futni szintén... Szóval annyira nem elkeserítő a helyzet, de azért nagyon-nagyon fog hiányoznmi! Rengeteg mindenben segített, támogatott, ösztönzött, amióta kapcsolatba kerültünk (már az előzetes e-mailek, telefonok alkalmával).

Egyébként azért is fájdalmas a búcsúzás, mert nagyon közel lehet kerülni egymáshoz itt (főleg, hogy együtt élünk, közös élmények, mély beszélgetések...) na meg hihetetlenül csodálatos emberek vannak itt, óriási szívvel, tele szeretettel és elfogadással, bátorítással...

Persze nem áll meg az élet. Jönnek mindig folyamatosan újak, és még fognak is elmenni barátok... Szóval ezért írtam, hogy ez eddz rendesen! Rendkívül sokmindent tanulok itt...

Na azt hiszem már ennyi telt tőlem. Hamarosan otthon leszek!!!!! :) Már nagyon várom!!! Hiányoztok...

Closed weeks (2) - zárva vagyunk, ismét :) kicsit pihisebb...

Igen, tudom, már vártátok… és megint azzal kezdem, mint mindig, hogy „ismét eltelt egy hét…” vagy még több is ?! Na de, itt vagyok, és újra próbálom nektek összeszedni, mi minden történt az elmúlt időszakban itt, Lee Abbeyben.

Ismét zárva vagyunk, de talán ez már legutóbbi bejegyzésemkor is így volt… mármint azóta is… a múlt hét jól telt, szinte mindig majdnem egy órával hamarabb végeztünk, mert nem volt túl sok és nehéz munka. Ilyenekből álltak pl. a napi tennivalók (persze a rendszeres szokásos community area – közösségi helyiségek takarítása mellett), mint hogy a karácsonyi dekoráció leszedése, elrendezése és helyszín takarítása, székpakolás: az Octag nevű helyiség (ami egy nagy előadóterem funkciót tölt be, de képzeljétek el kandallóval a háttérben és ilyen régies belsőépítészeti stílusú termet – egyszer erről is készítek képet, ígérem) tele van székekkel (amikor előadásra rendezzük be) és a dining room (ebédlő) is, szóval közel 300 széket kellett pakolnunk (sőt – 600-at összesen), mert hogy ki lettek cserélve. És persze nem kis könnyed faszékek… rendes vaslábúak, jó kis vastag párnázott háttámlával és ülőrésszel. Szóval maximum 2-3-mat tudtunk vinni belőle egyszerre, segítségünkre volt még két ilyen kerekes kiskocsi, amivel kb. 10-et tudtak szállítani egyszerre. Na, bocsánat, kicsit belemélyedtem a részletekbe, annyira nem lényeges ez, ami ezekből következik az csak annyi, hogy jól elfáradtunk, na meg nem 5 percbe telt, mire ezt megcsináltuk. Szóval ez is kicsit a munka része volt.

Esténként szerveztek a többiek egy-egy programot, amin részt lehetett venni, de nem volt kötelező – ilyenkor kihasználhatjuk, hogy nincsenek vendégek, és nagy filmnézések szoktak lenni pl. az Octag-ban (nagy vetítőfelületen lehet nézni, akár csak egy moziban…) Ezzel volt egybekötve egy lányparty: ami egy körömfestős, sminkelős, Neveletlen hercegnő 2 filmnézős, utána kandalló mellett ücsörgős, beszélgetős este volt. Egy másik este pedig a Gyűrűk urát nézte (1-3 részig az összeset) néhány őrült fiatal! J (este 7-től reggel 6-ig kb.). Egy harmadik este pedig egy játékot szerveztek, melynek az volt a lényege, hogy valaki elbújt a főházban (itt szoktak ugye normál esetben a vendégek lenni), a többieknek pedig meg kellett találni, de úgy, hogy a házban minden lámpát lekapcsoltak, szóval teljes sötétben! J Buli lehetett… én nem vettem részt benne, mert fáradt is voltam az nap, meg az a hét inkább ilyen félrevonulósabb volt a részemről – így pl. a lánypartyból is kimaradtam… De jól vagyok! Csak egyszerűen nem volt kedvem ezekben (kivételesen!) részt venni, és így legalább tudtam többet pihenni, és magammal foglalkozni kicsit, azokban a napokban – leginkább szellemileg éreztem hiányát előtte.

A hétvégére pedig elmentek a vezetők úgynevezett Leadership Retreat-re, ami arra szolgált, hogy lelkileg feltöltődjenek és még jobban megismerjék egymást, beszélgessenek tervekről, egyeztessenek. Részünkről az az előnye ennek a hétvégének, hogy ilyenkor bármit lehet csinálni… értem úgy, hogy amit egyébként a vezetők jelenléte miatt nem, azt most igen (persze ésszel). De ez a hétvége nem sikerült olyan nagyon bulisra, mint amilyennek vártuk… egyrészt a vezetők nem Anglia másik részére utaztak el (sajnos), hanem csak ide mentek le a tengerparty házikóba, és oda is csak napközben, éjszakára feljöttek aludni. Meg a társaság sem volt olyan nagy tervezgetésben, mint amilyen lehetőségek lettek volna egyébként…

Amit ilyenkor szokás viszont az az, hogy mire visszaérkeznek a vezetők, kicsit felforgatjuk a házat… általában mindig valami őrültséget találnak ki (hol a konyhát cserélték mosodára, hol más vicces, de fantáziadús dolgokkal lepték meg őket…) Idén Lee Labbey lett Lee Abbey-ből, ami azt takarta magába (ha jól fejtettem meg, mert még mindig bizonytalan vagyok, de a Lab – laboratórium rövidítést akar jelenteni), szóval egy kutatóintézet-szerűséggé változtunk át. Mindenféle tudósok (fehér ruhában, mappával a kezükben és szemüvegben sétáltak föl és alá és néhány vízi pisztolyos, vizes-lisztes szájjal tárgyat kiszedős, stb. vicces feladattal várták a vezetőket), és őrültek – bentlakók (akiknek a nyakából, lábából, karjából állatok nőttek ki – ezeket plüssállatokkal és celluxszal oldottuk meg, illetve hajösszekócolástól kezdve, lila-piros-szürke-kék színben pompázó arcig, fejből-karból vércsorgós (piros festék persze) dolgokkal próbáltuk érzékeltetni, egy-egy rosszul elsült kísérlet eredményét…) Persze a hanghatások sem maradtak el, 1-2 helyiséget kórházzá, illetve kísérleti központtá rendeztünk be/át – mindenféle eszközzel tarkítva. Szóval elég hitelesre sikerült, persze kicsit ijesztő is volt, de igyekeztük viccesre venni a figurát, ugyanis nem az ijesztgetés volt a cél. (Ha erről is tudok képeket, esetleg videót szerezni, ígérem, mutatok! Ha nem, nagyjából el tudjátok képzelni! J) Vicces volt, és jó volt kicsit őrültnek lenni… szándékosan! A vezetőség pedig élvezte, díjazták az ötletet, és köszönték a sok készülést, belefektetett energiát.

Ez mind vasárnap történt…

Aznap este pedig úgynevezett Open mic (mikforon) volt, ami kb. Ki mit tud? jellegű esemény (azzal a különbséggel, hogy nem díjaztak semmit, csak előadások voltak). Tehát bárki-bármit akart, bemutathatott (kézenállás, vers, tánc, ének, zene…) Mindenki nagyon fáradt volt estére (talán ennek is tudható be), így nem volt túl sok műsorszám, de kb. 10 db akadt, ezek is leginkább vers, viccek, zene és ének kategóriákban. Mi Ágival énekeltük el a Rejts most el kezdetű éneket (én zongoráztam hozzá, a drága Ádám barátom által írt kísérettel… J ezúton is, és ismét KÖSZÖNÖM! J jó szolgálatot tesz!).

Tegnap kezdődött a Community Retreat (=visszavonulás, pihenőhely…), ami abból állt, hogy előadások vannak nekünk, community tagoknak (tehát ez a mi lelki feltöltődésünket szolgálja). Van is egy előadó házaspár, akik tartják ezeket. (Ha rendszeres olvasó vagy, és még emlékszel a novemberi „zárt hétre”, akkor az is ehhez volt hasonló, csak akkor egy teljes hét, most meg csak 3 nap.)

Ismét az emlékeitekre utalok… képet is töltöttem fel arról, hogy ilyen úgynevezett badge (kitűző)-ink vannak. Eddig volt sok zöld, ugyanis green badge-s voltam, de hamarosan RED leszek! J Ezekkel együtt jár, hogy bizonyos fogadalmakat kell tenni: pl. minden értékem, ami van itt Lee Abbeyben az nem az én tulajdonom, hanem Lee Abbey-é (ez nem azt jelenti, hogy nem vihetem haza, vagy ilyesmi, csak hogy ide tartozom, és ilyen lelkülettel kell itt lenni), hogy az időm, a pénzem, a talentumaim (tehetségem), kapcsolataim, mind Isten dicsőségét szolgálják… és hasonlók. Némelyik nem is olyan egyszerű… épp ezért a lelki gondozókkal kell előtte beszélgetni egy rövidet, ha elhatározom, hogy szeretném letenni a Red badge promises (ígéreteket, fogadalmakat). Ez meg is volt, úgyhogy semmi akadálya. Amit még tudni kell, hogy 3 hónap után lehet leghamarabb letenni (lassan ez már a 4. hónapom itt) és azzal, ha valaki leteszi ezeket, tehát Red badge-s lesz, ezzel válik teljes („értékű”) community taggá. (community – közösség, de nagyon sűrűn használjuk, és nem is illik rá magyarul csak a „közösség”-et írnom, ezért fogom is sűrűn használni, csak hogy nagyjából értsétek, ezért írom le most, de talán többet nem magyarázom majd J ).

Most kevesebb képpel szolgálok. Itt egy újabb adag, ez szintén elmaradt még korábban… Voltam egy nagyot sétálni (már régen akartam felmenni egy hegy (vagy csak domb?!) tetejére, hogy mi lehet a másik oldalon, na meg milyen a kilátás odafentről… Hát feljutottam, de a domb másik oldalán semmi nem volt, mármint újabb dombok L szóval kicsit csalódottan indultam vissza (főleg, mire megmásztam a hegyet-dombot, nem kis energiába telt…), de a látvány (és az időjárás is ismét) gyönyörű volt! J

Ebből láthattok itt egy kis ízelítőt:

 http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/IsmetTermeszetLeeAbbeyEsKornyekeFontrol?authkey=Gv1sRgCIr7mvecht2H3AE#

Na remélem sikerült kielégítenem információ éhes ismerőseim, és barátaim vágyait! J Még igyekeztem újra képekkel is kedveskedni! ;) Sokat gondolok Rátok, és Értetek csinálom mindezt, remélem nem hiába… J

Vigyázzatok magatokra!!

(Aki nem olvasta volna a megjegyzéseket is hozzá, annak írom, hogy már nagyon VÁROM J, lassan már csak 2 hét van hátra addig, amíg újra Magyarországot láthatom… persze csak kb. 1 hét erejéig, de újra találkozhatom veletek! J 27-én érkezem.)

Sok képecske megint! :)

Újra jelentkezem... :)

Ne haragudjatok, hogy megint ilyen későn... (úgy tűnik, mintha egyre később és később írnék... ez nem azért van, mert nem akarok időt szakítani rátok...) Most azért húzódott eddig, mert töltögettem a képeket, és amíg véglegesen be nem fejeztem, nem akartam elküldeni. Minden nap egy kicsit (azaz SOKAT), amit már kb. 4 napja elkezdtem legalább (ha nem több). De jól vagyok!!!! :) Már ami az egészségemet illeti (nagyon jól! Hála Istennek már régen voltam beteg, akár csak annyira, hogy orrot kelljen sűrűn fújni, vagy torokfájás.. szóval sikerül tartani magam) és lelkileg is rendben vagyok... Mármint mindenkiben vannak mindig harcok, küzdelmek, így bennem is, de ezt normálisnak tartom és hát azért vannak, hogy erősödjünk, ismerjük meg magunkat még jobban és egyebek...

Na és akkor jöjjenek a KÉPEK:

Ígértem réges régen (vagy nem, csak az otthoniaknak), de gondolom kíváncsiak vagytok (én is az lennék), hogy milyenek az itteni szobák... Igaz, már mutattam képet magamról munka közben, de az csak hajtogatás volt, meg valami lépcsős kép, szóval most megmutatom nektek, milyen a "munkahelyem", mármint ahol a munkám nagy részét töltöm, azaz A SZOBÁK! :)



http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/MainhouseSzobakAgyazasTowelflower?authkey=Gv1sRgCNfE19yxh9moBw#



Néhány kép a karácsonyi előkészületekről is látható itt:


http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/DecoratingKozossegiTarsalgoMiddleLounge?authkey=Gv1sRgCMuKt9exrLaitwE#


Karácsony előtt volt a Light up Lynton (erről meséltem korábban). Azért röviden, hogy emlékezzetek, bementünk Lyntonba a communityvel és egy kis műsort adtunk a helyieknek az egyik gyülekezetben/templomban. A kórus énekelt, egy pantomimet adtunk elő és 3-man, magyar lányok elénekeltük az Ó, gyönyörű szép titokzatos éj kezdetű magyar karácsonyi dalt (kánonban is). Na itt készült néhány kép ezeket is feltöltöttem:



http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/LightUpLyntonSzereplesKaracsonyElott?authkey=Gv1sRgCMHd5JaczN3N7wE#



Na és az ígért képek a Christmas party-ról :) Itt sokmindenkivel találkozhattok, igyekszem címkézni a neveket, nemzetiségeket, a hangulat pedig elég jól átjön képeken keresztül is! :) Nagyon-nagyon szeretem őket!!! Igazán jó kis közösség, értékes és fantasztikus emberek, sok-sok mosollyal és szeretettel....


http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/ChristmasParty?authkey=Gv1sRgCPG2muTbo9fdYA#


Vasárnap (az év 2. napján) elmentünk egyet sétálni megint. Nagyon örültem a meghívásnak, egyrészt mert már rám fért egy kis mozgás, másrészt kimozdultunk egy kicsit, harmad részt pedig gyönyörű helyen jártam megint. (Persze tavasszal, vagy nyáron megint máshogy néz ki biztosan, de így is szép volt...)
Erről a kirándulásról is készültek képek, ezeket itt találhatjátok:


http://picasaweb.google.com/lilla.rakosi09/WatersmeetLyntonWalk?authkey=Gv1sRgCPDmhp-PnvHPMg#


Remélem kicsit tudtatok lélekben velem kirándulni a csodás helyeken, bejárni a ház egy-egy szobáját velem és részesülni a party hangulatában.... :)