Morning Prayer, havaseső

Ma megvolt a Morning Prayerem. :) És jól sikerült.. legalábbis azt mondták. Én izgultam, sőt attól féltem, hogy még azt is látják, hogy remeg kezem-lábam, de pont Réka jegyezte meg utána (attól függetlenül, hogy mondtam volna neki a dolgot), hogy egyáltalán nem látszott rajtam, hogy izgultam.
Énekeltem is egy dalt, magyarul és nagyon tetszett nekik. :) A Tudd van egy gyertya kezdetűt... Continental Singers dal, és megtaláltam az eredeti angol szöveget is, amit kivetítettem nekik, így miközben énekeltem, tudták követni, miről is szól a dal. Aztán a végén a refrént együtt énekeltük.
Ma esett a hó. Azaz nem is hó volt igazán, hanem félig hó félig eső, és persze nem maradt meg, viszont pillanatok alatt el lehetett ázni benne (mintha dézsából öntötték volna). Viszont egyre hidegebb van itt is, és mondtak havazást az elkövetkező napokban. Hát majd meglátjuk...
Ma tisztára bolondok napja volt. Lementünk a Chalet takarítani (amit írtam korábban, a fehér házikó a tengerparton). De előtte egy másik házikót kellett volna (ami kb. egy családnak való üdülőhely, nagyon kis helyes ez is), viszont az nem volt használva, így kettőnkből az egyikőnknek segíteni kellett egy másik ház takarításában, ami pedig egy "nászutas" házikó, hát az a legszebb az egész környékben! :) Nagyon kis aranyos! A másikónknak lesétálni a tengerpartra, a Chalet takarításában segíteni.
Na de a következő volt a helyzet:
Ide kocsival szoktunk menni, mert bár nincs messze (kb. 10 percnyi sétára), de hogy ne kelljen cipelni az ágyneműhuzatokat na meg a takarítószereket, kocsival megyünk - általában közülünk valaki, akinek van jogsija, de most vittek, mert többen voltunk, mint 5. Ez a 3 ház(ikó) közel van egymáshoz, de mégsem közvetlen egymás mellett. A nászutas házikó bent van az erdőben, a másik házikó egy kicsit odébb, a fehér pedig lent a tengerparton. Minket kiraktak, aztán vitték az egyik srácot a nászutashoz, az erdő széléig, na de ott ragadtak, mert nagy volt a sár, és idő volt, mire ki tudtak jönni belőle (az autóval). Ezalatt mi láttuk, hogy nem használták a házat, így elindultunk gyalog a szakadó esőben. A másik leányzó a nászutashoz, én meg a tengerpartra. Na de én nem tudtam (mert nem láthattam), hogy beragadtak a többiek, ott fagyoskodtam az ajtóban 5-8 percet kb.
Aztán kiderült, hogy bútorfényt senki nem pakolt, úgyhogy volt egy utam vissza a házikóig, mert a cuccokat mi meg ott hagytuk, hogy ne cipeljük fölöslegesen, mondván, hogy visszafelé felvesszük. Na de szerencsére nem volt olyan messze, szóval futva megjártam max. 5 perc alatt, és akkor az eső is elállt épp szerencsére.
Na, úgyhogy egy volt ma!

Hát egyelőre ennyi, nem tudok sokkal többet, túl sok minden más nem történt.