Legelőször is szabadnapom volt! :) Az pedig mindig jóóóó... (Nem tudom, hogy véletlen esett-e erre a napra, vagy a csoportvezetőm úgy alakította a szabadnapokat, hogy a szülinapomra essen...)
Na ez volt a másik, ami miatt különleges volt... az 1. olyan szülinap, amit messze-messze töltöttem a családom és szeretteim nélkül. Ettől még hála Istennek jól sikerült! Persze hiányoztatok.. 1-2 könnycsepp végigszaladt az arcomon, ahogy 1-1 levelet olvastam, de itt is érzem, hogy szeretve vagyok! Nagyon-nagyon jó érzést, nem tudom leírni. Talán úgy tudnám érzékeltetni, ha úgy írom le nektek, hogy mielőtt idejöttem, sok-sok szeretetet kaptam otthon (a családomtól, a 2. nagy családomtól: a gyülekezettől, illetve a tagjaitól, a kis osztályomtól is, akiket gyakorlaton tanítottam, hihetetlen sokat... na és persze a tanítóktól, a barátaimtól...), és ahogy talán írtam is az elején, nehéz volt ebből kiszakadni, nagyon nehéz, DE azt érzem kezd itt is beérni a gyümölcs. Kíváncsi voltam Isten mit hoz ki ebből az egészből, és a türelem meghozta a várt eredményt. Igaz, hogy a nyelvi akadály miatt még csöndesebb voltam, mint egyébként (mármint egyébként nem vagyok az a sarokban gubbasztós, hisz tudjátok, de ha nem muszáj, nem mondom.. vagy inkább úgy írom, hogy tudok hallgatni bizonyos szituációkban.. ha hát itt meg mégjobban megtanultam hallgatni :) ) szóval tartottam is kicsit tőle, hogyan fogok így barátokat szerezni, hogyan fognak így megismerni, hogyan fogok tudni így beilleszkedni, és beépülni az "új családomba". Másfél hónap után (MÁR) azt érzem, hogy itt is van egy családom... Fantasztikusan jó megtapasztalni az Úr gondviselését, és szeretetét másokon keresztül. Rádöbbentett, hogy sokszor nem kellenek hozzá szavak, hogy valaki megismerjen, lássa azt, hogy belül milyen vagy.. elég egy ölelés, egy mosoly, vagy csak épp hallgatás... Jó kicsit kívülről is nézni/látni magamat és azt látni, hogy Isten munkálkodik bennem, rajtam keresztül. Ez nem is én vagyok, hanem Ő. Csodálatos dolog az Ő eszközének lenni!!!!!
Na visszatérve a nap elejére. Előző este kicsit későn feküdtem le, talán megint beszélgettem, vagy nem is tudo már mi volt, így el is határoztam, legalább 9-ig alszom, vagy még tovább... Hát nem sikerült!
Reggel jött egy kis csapat (kb. 10-en - a magyar lányok és a House Team-ből még néhányan), és az ajtóm előtt énekelték a Boldog szüüüliiiinaaaapoooot, boldog szülinapot....! Meg kell mondjam, kellemes ébredés volt! :) Nagyon kis drágák voltak! Mindenkitől kaptam utána egy ölelést, majd visszafeküdtem! :) Persze már nem tudtam sokat aludni, de azért jó volt kicsit visszabújni. Szóval aztán miután felkeltem, reggeli egyebek voltak, zongoráztam vagy 1 órát. :) Ez is jól esett... Azután kaptam néhány levelet, 1-2 apró ajándékot. Nagyon aranyosak voltak! :)
Az idő nagyon rossz volt :( egész nap be volt borulva, fújt a szél, ennek nem örültem. Vágytam volna egy jó kis napsütéses sétára, hát sajnos nem jött össze. Aztán du.-n átmentem Lyntonba, egy-két apróságot beszereztem, majd mondták a többiek, hogy ilyenkor illik 4s-ra menni (ez a du-ni teázás-sütizés) - aki szabadnapos, ugye nem kell semmire sem mennie, ez egyébként sem kötelező, de ilyenkor szokták közösen felköszönteni az ünnepeltet (tortával és közös énekléssel). Hát ez is megtörtént. Aztán az este kicsit stresszesen alakult a délután. Megint előadtuk a pantomimet, most más szereposztásban. Én játszottam a bábut. A többiek miatt lett kicsit stresszes, nem tudták eldönteni ki-mikor-miért-hogy játsza, és így nem is gyakoroltuk eleget (persze én igyekeztem mindent megtenni, így az én részemet gyakoroltam elég sokat), na meg a helyszínen derült ki, hogy nem jó a padló... túlságosan csúszott, így zokniban nem tudtam játszani, cipőben meg nem bírtam felállni.... majdnem hasraestem minden alkalommal, eléggé elkeserített... aztán kitaláltuk, hogy mezítláb csinálom, végül így sikerült, elég jól szerencsére! :) Megint jöttek a pozitív visszajelzések... A kórussal is énekeltünk, az is szépen szólt!
Egyen-ketten kérdezgették, hogyan töltöm a szülinapomat, mit csinálok az International Evening után, mondtam nem tudom. Kérdezték, mit szeretnék csinálni?! Mondtam, hogy igazából foggalmam sincs. Semmi okos nem jutott eszembe, pedig szerettem volna különlegessé tenni valamivel a szülinapomat. Végül beszélgettünk néhányan, és jöttek az ötletek, végül mire vége lett körvonalazódott, mit is szeretnék.
Van az épületben egy Prayer Room-nak nevezett szoba, ahova félre lehet vonulni, és kis táblát is ki lehet rakni, ha nem akarod, hogy zavarjanak. Nagyon kis hangulatos szoba (ez amellett van, ahova először raktak be bennünket Rékával, így a kilátás onnan ugyanolyan szép, bár ugye ez este volt, tehát nem láttam a tengert, de alakítottam kicsit rajta.) Szóval vittem be néhány mécsest és körberaktam a szobát, vittem a gépem és zenéthallgattam. Közben gondolkoztam mindenfélén, gondoltam Rátok, az otthoniakra, na meg szépen egyesével végigolvastam minden képeslapot, mert napközben csak futtában történt meg. Töltöttem ott vagy 1-másfél órát.
Így végül még különlegesebbre sikeredett az este/a nap, és jól is éreztem magam! :)
Hát így ért véget a tegnapi nap!
A mairól nem nagyon írok, semmi extra nem volt, a szokásos Commutity Day, meetingekkel, Corpussal, meg most volt este a csoportbeszélgetés, de megint hulla voltam, úgyhogy a felét kb. nem is értettem, meg nem is tudtam koncentrálni rendesen, de szerencsére nem is nyaggattak, hogy mondjak valamit. Szóval eltelt ez a nap is.
Még egy képet raktam fel nektek a party-ról, mert még csak most tudtam attól a sráctól megszerezni a képeket, aki ezt csinálta. Tetszett ez a kép, ezért is raktam be nektek!
Itt pedig a Zip-ware-ről mutatok néhányat!
Innen indultunk :)
Csak a kép ferde... :) én meg a levegőben
Ágival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése