Hosszabbítás, angol Biblia, természet - állatkák

Itt vagyok ismét…

Hol is kezdjem? Tudom, talán az elején, de nincs ennek eleje. Na azért mégis muszáj lesz valahol.
Szóval Anselm (az ugandai srác House Teamből, már említettem nektek, majd vissza is térek erre, hogy minek kapcsán) megy el 2 nap múlva… Nagyon gyorsan telik itt az idő! Az elmúlt időszakban megint mentek és menni is fognak páran (hát ugye lejár nekem is egyszer az időm, mint mindenkinek itt Lee Abbeyben, ugyanis senkinek sem tart örökké az itt léte, de ezzel persze számolunk). Őt említettem nektek a havazás kapcsán is (életében most látott először, pedig van már vagy 30 év körül) és a falevelek lehullása kapcsán is. Még szerencsére elmenetele előtt meg tudta érni azt is, hogy mi történik azután, miután lehullanak a levelek. Tehát nem marad örökké kopasz. Meg is mutattam neki (talán nem figyelte előtte), közelről, hogy hogyan bújnak ki a gallyakból az új levelecskék, és meséltem, hogy majd nőnek olyan nagyra, mint amik lehullottak. :) Csak nézte, nézte őket, mosolygott egyet és talán úgy tűnt most már érti, és el tudja képzelni, hogy mi lesz ezután. Hát ezt a folyamatot is megtapasztalhatta itt! :) Ahogy ebből a kis történetből is kiderül, mindenkinek egy hatalmas ajándék ez az itt lét. És nem csak a természet (itteni környezet) csodálatosságában és különlegességében rejlik ez (mert lehet, valakinek nem újdonság), de mindannyiunk számára Isten elkészített itt rendkívül sok különböző dolgot, amiket sokszor észre sem veszünk, esetleg csak utólag visszanézve, vagy jobban belegondolva, keresve azt.
Ehhez kapcsolódóan kell megosztanom még veletek valami nagyon fontosat, ami talán meglepetés, talán nem (mert esetleg már sejtettétek, vagy érzékeltetek valamit belőle) és talán szomorúak lesztek néhányan, talán nem, talán örültök majd neki, talán nem… Nem tudom, ki hogy fogadja majd, de mindenképp szeretném megértetni veletek, és leírni, min is mentem keresztül az utóbbi pár hónapban.
Szóval adott a lehetőség minden community tag számára, hogy hosszabbítson (a maximum az egy év, a minimum meg akár 1 hónap, 2 hónap…) a nagy hír pedig, hogy kihasználva ezt a lehetőséget meghosszabbítom az itt létem (1 teljes évvel – 2012 júniusáig). Tudom, az elején úgy jöttem ki, hogy csak 1 év (ami gyakorlatilag 9 hónapnak indult). (Akik mondták, hiányozni fogsz, mondtam ennyit kibírtok nélkülem, talán… :) ) De azt is tudjuk mindannyian, hogy Isten tervei kifürkészhetetlenek. Nagyon sokat imádkoztam és tényleg Istentől akartam elkérni, mi legyen a lépés, döntés, mert semmi képen nem akartam önző lenni, sem azt, hogy csak „lazsálni” maradjak itt. (Egyébként sem az, napi 8 óra munka, ha nem jóval több néha… de bölcsen szerettem volna meghozni a döntést.)
Végül sokminden (beszélgetés, igék, érzések, ész érvek…) arra utalt, hogy maradnom kell. Elsősorban láttam nagyon sok lehetőséget, amit ki tudok használni, tudok még többet épülni, szolgálni, tapasztalni… Láttam, hogy Istennek van/lehet még terve itt. Aztán azt is tudom, hogy felelősséggel jár, egyre nagyobb feladatokat bíznak rám, egyre több mindenben kell benne lenni, ahogy egyre tapasztaltabb az ember és persze rengeteget tanul, lát az ember ezeken keresztül is. Most, hogy már a nyelv sem jelent akkora gondot, nem nagyon akadályoz már sem kapcsolatépítésben, tartásban, így emiatt is könnyebb még több dologban részt venni, amit korábban a nyelvvel kapcsolatos aggodalmaim miatt nem tettem.
Természetesen bennem van, hogy főleg a nyarat mindig is nagyon vártam és szerettem (főleg egyik legnagyobb időtöltésem a kajakozás miatt is, itt nem valószínű, hogy ebben részem lehet), így a minden évben várva várt evezős tábor és egyéb táborok. Na meg csak együtt lenni a családdal, barátokkal, rokonokkal, gyülekezettel, ismerősökkel… De azt is tudom, hogy ilyen lehetőségem nem sok lesz az életben, és azt érzem, még egy kicsit most itt van a helyem. Azt hiszem erről most ennyi volt bennem.
Kicsit más téma: Múlt héten voltam vásárolni kicsit Barnstaple-be, és képzeljétek (6 hónap után) lett saját angol Bibliám! :) Nekem nagyon teszik, kis helyes! Remélem, sok hasznát is fogom venni, és ezáltal is sokat tanulni (a Bibliáról és a nyelvről is). És ami érdekessége (ez volt a tervemben is, hogy mindenképp ilyet szeretnék, ha egyszer lesz), az újszövetségben, amiket Jézus mondd, az mind piros betűvel van írva. :) Nekem ez nagyon tetszik benne.
Íme, itt egy-két kép róla:

Ma átsétáltam Lyntonba, mert készítettem Friedának sütit, holnap lesz a szülinapja… Menet közben találkoztam megint kis kecskékkel (bár szerintem ezek nagyon gyorsan nőnek, mert már nem is olyan kicsik) és igaz, hogy félnek tőlünk (legalábbis túl közel nem engednek magukhoz), az egyiket mégis sikerült kicsit megsimogatnom :) Na és előjöttek valahonnan a vadlovak is (gondolom a jó időnek köszönhetően), úgyhogy menet közben őket is láttam, nagyon szépek voltak!
Az állatoknál maradva kicsit: Valamelyik nap nem volt kedvünk Friedával semmihez, olyan kicsit nyomott hangulatunk volt (nem tudjuk mitől), csak vacsoránál egymás mellé ültünk és szóba került, hogy semmihez nincs kedvünk, de kéne csinálni valamit… Kinéztünk az ablakon és megláttuk a báránykákat (ezek már kicsit öregebbek, mint amikről múltkor mutattam képet), így hát fogtuk magunkat és kisétáltunk oda (nem kellett sokat menni). Közel voltak a kerítéshez és nagyon sok együtt. Érdekes is volt, mert mindig 2-3masával (akik egyszerre 1 anyához tartoznak) úgy szoktak lenni együtt, az anyjukkal, de most együtt volt a sok kicsi, és játszadoztak, futkároztak, ugrándoztak. Nem tudom elhiszitek-e, vagy el tudjátok-e képzelni, de úgy ugrálnak, mint a kenguruk vagy nem is tudom mihez lehet hasonlítani. Némelyiknek pedig olyan feje van, mint a csacsinak, mások pedig úgy néznek ki a fűben feküdve mint a nyuszik. :) De mégis bárányok. :)
Nem is tudom nektek igazán leírni milyen élmény volt látni őket együtt. Ja, és a kerítés mellett olyan volt, mintha versenyt futottak volna! :) Elég vicces volt! Csak ültük a fűben a kerítés mellett és csak mosolyogtunk, néztük őket, milyen kis édesek!

A környékben lévő különböző sárga/narancssárga színárnyalatú és formájú nárciszokra nap, mint nap rácsodálkozom. Fantasztikus az illatuk is! :) Ezekről már néhány képet mutattam is a múltkor.

A gyönyörű időnek köszönhetően én is egyre többet mozdulok ki, ha csak időm engedi. Így futni szoktam mostanában (igaz, nem minden nap, és nehéz is megszokni ezeket a terepviszonyokat újra – értem itt a sok lejtőt és emelkedőt), ami jót tesz, még ha fáradt is vagyok munka után, a friss levegő, meg az intenzív mozgás sokszor hiányzik, így kellemes fáradtságot érzek utána, de mégis kicsit felüdülve, szellemileg felfrissülve folytatom a napot.

Megint sikerült talán mindent összeszedni, amiről írni akartam nektek, remélem ismét megtudtatok még többet rólam és az itteni eseményekből.