Továbbra is jól érzem magam! :) … Holiday a szerelem városában (Párizs) és misszió

Sziasztok!

Tudom, tudom… megint vártatok jó néhány napot, mire megint jelentkeztem… sajnálom, és nem mentegetőzni akarok, de tényleg megint besűrűsödtek a dolgok, amik nem engedtek gép közelbe (legalábbis nem hosszú időre). De ígérem, megint igyekszem beszámolni mindenről, ami az elmúlt 2 hétben történt.
Az első egy hétben talán semmi kiemelkedően izgalmas nem történt, legalábbis most így nem ugrik be, de amennyire visszaemlékszem, csak annyi, hogy továbbra is énekelgetés – pantomimek és egyéb szolgálat van a programban… a normál munkaidőn kívül.

Múlt héten pedig Nórával és Rékával megjártuk Párizst! Az egész dolog egy nagy csoda volt… Egyáltalán az, hogy kijöttünk kb. egy havi zsebpénzünkből (a repülőjegy, szállás, kaja…) Ez tényleg Isten kezében volt, és Ő gondoskodott rólunk végig (előtte is, meg alatta is). Kezdődött a szálláskeresésnél: Utolsó pillanatig aggódtunk, hogy nem lesz hol aludnunk, mert nagyon drágák lettek volna a hostelek vagy egyéb szálláshelyek és próbáltunk keresgélni gyülekezeteket megkeresni vagy bármi, de semmi nem jött össze. Végül találtunk egy weboldalon keresztül egy francia lányt (aki persze beszél angolul) és nála aludhattunk 3 éjszakát (ingyen!!), mivel előtte jelezte, hogy pénteken már lesznek vendégei, így akkor nem tudunk ott aludni, foglaltunk 1 éjszakát 1 hostelben. Szóval végül ez is megoldódott.
Az utazás is kalandosan indult… El kellett ugye jutnunk Bristolba, mert onnan ment a repülő. Oda vonattal terveztük az utat, végül ingyen taxi lett belőle… Ugyanis épp, hogy 2 megállót jöttünk a vonattal, megállt és közölték, határozatlan ideig állni fog, mert baleset történt. A balesetet pedig birkák okozták (egy vonat elütött vagy 40 birkát…) Na mire eltakarították meg ilyesmi (nem tudom, konkrétan mi történt), de 3 órát kellett várnunk… már szóltunk a kalauznak, hogy ez így nem lesz jó, mert nekünk repülőjegyünk van és nem fogjuk elérni, de teljesen higgadtan kezelte az egészet, és mondta, hogy hív taxit, ha nem indulunk el 10 percen belül. Végül elindultunk, de pár megálló múlva leszállított, hogy odajön a taxi (ezt pedig a vonat társaság fizeti) és kivisznek egyenesen a reptérre (Bristolból még buszozni is kellett volna a reptérig). Szóval végül időben kiértünk, és minden rendben ment!


Furcsa volt, hogy Franciaországban mi tudtunk jobban angolul, nem mások… na meg végig olyan nyelvet hallgatni, amit egyáltalán nem értünk. Az emberkék is nagyon furcsák voltak… továbbra sem tudom megmondani valakiről csak kinézetre, hogy francia. Nem is tudom, hány tipikus franciát láttunk ott. Nagyon sok színes bőrű volt. Talán emiatt is kicsit ijesztő volt az egész légkör Párizsban. Egyedül biztosan nem utaznék oda…

Párizs pedig nagyon szép volt. Kicsit fenntartásaim voltak, mert ugye be volt harangozva, hogy milyen gyönyörű város, és amikor valamiről sok jót, meg ennyire pozitívat hallok, félek, hogy csalódok. Nem csalódtam! Nagyon szép! Minden nevezetességet sikerült meglátogatni, körbe járni azalatt a 3 teljes nap alatt, amit ott töltöttünk. Például a Nortre Dame-ot, Sacré Coeur – fehér templom – ide pl. estére jutottunk el, de nagy élmény volt így is – mindannyian tartottunk egy csendességet (egymástól távol ülve) és Isten jelenlétét közvetlen ismét sikerült megtapasztalnom… olyan jó volt tudni, érezni, hogy Isten nem csak otthon van jelen, hanem BÁRHOL, és MINDIG ott van velünk. Voltunk a Louvre múzeumban is, ahol sok híres festményt és szobrot láttunk (pl. Mona Lisa, Milanói Vénusz és hasonlók). A Louvre-val szemben van a Tüllériák kertje, ott is sétálgattunk, nagyon szép volt az is. A Szajna partján is jártunk (nem is egyszer), na az ottani sétálgatás alkalmával éreztem azt, hogy tényleg lehet ezt a szerelem városának nevezni… mármint el tudom képzelni, hogy egyszer valakivel ott időzünk egy kicsit…
Ezeken kívül még sok-sok hatalmas! épületet láttunk – én sokszor csak álltam előtte és csodáltam, milyen hatalmas és milyen szépek… nagy fantáziája lehetett a tervezőknek!
Na és persze az Eiffel torony sem maradhatott ki a látnivalók közül. Felmentünk a tetejére! Ez is óriási élmény volt, nagyon szép a kilátás onnan, és maga a torony is! Sosem voltam elragadtatva tőle (képeken és egyéb), nem gondoltam hogy „szép” lehet egy vasszerkezet… de mégis! Na meg maga az érzés, alatta állni, rajta sétálni, fent lenni a tetejében… És semmi képpen sem szerettük volna kihagyni a kivilágított torony látványát, így egyszer még éjszaka is visszamentünk (a Szajna egyik oldalán van a torony és mi a másik oldalán lévő térre mentünk át, onnan csodáltunk). Hát… az valami fantasztikus látvány volt… fénykép sem adja vissza, de szavakkal sem lehet elmagyarázni… ez az, amit meg kell tapasztalni, ott lenni, átélni, látni!
Ami az egész utazásban picit rossz volt (és most kicsit érezzük is a következményét), hogy nagyon hideg volt. Éjszaka is (a lánynál nem igazán volt fűtés) és nappal is. Bár hálásak voltunk nagyon az időért (a lány azt mondta, szerencsések vagyunk), mert végig ragyogó napsütés volt, csak kicsit szeles, meg a hőmérséklet alacsonyabb volt, mint számítottuk és hát nem nagyon vittünk meleg ruhát (azt hittük „Európa” – csak melegebb lesz, mint Angliában, legalább egy kicsit). Hát nem… De túléltük!
Anyagilag is csoda volt az egész! 1 nap vettünk metrójegyet, napit, és azt is olcsóbban sikerült, mint ahogy számoltuk, a vonatjegyek is valahogy olcsóbban jöttek ki, a múzeumba nem kellett belépőt fizetni, mert 25 éven aluli állampolgárok vagyunk. És hasonlók…
Az utunk visszafele is kicsit kalandosra sikerült… a repülő 1 órás késéssel indult, a vonatról többször át kellett szállni, mert nem közlekedett 2 állomás között, meg várnunk kellett háromnegyed órát a vonatra, majd Barnstaple-ben a buszra szintén annyit, de végül épségben hazaértünk. Szóval nagyon jó volt ez a kis kiruccanás és tudjuk, hogy nem is kis dolog, hogy eljuthattunk oda!  De azért jó volt visszaérkezni is! Már vártuk ezt is…

Rengeteg kép is készült, de az én gépemre még nem kerültek fel, így most sajnos nem tudom nektek megmutatni, de ígérem, feltöltöm, hogy ti is láthassátok!

Ami pedig az említett missziót illeti, csütörtökön megyünk. Nagyon várom is már, ugyanakkor izgulok is egy kicsit (ismét a nyelvtől tartva, bár egyre jobban magabiztosnak érzem magam ebben is, és egyre kevesebbet aggódom, de azért mindig ott van kicsit benne, hogy mégsem az anyanyelvem, hogy értenek meg majd mások, hogy tudom magam kifejezni…). Egy gyülekezethez, ill. iskolához megyünk, 4 napra, tehát vasárnap jövünk! Majd énekelni kell (dicsőítésben), beszélgetni-játszani a gyerekekkel, bizonyságot tenni, pantomimezni és hasonlók. Szóval izgalmas és tartalmas lesz (biztosan jól el leszünk fáradva ez után is, de ezzel jár, ha rendesen, lelkiismeretesen oda teszi magát az ember).