Jajj....... már annyira várom! :) Mindjárt találkozhatom veletek! (Sajnos nem mindenkivel... :( mert ez az 1 hét, amit otthon fogok tölteni, nagyon rövid, mindenre, és mindenkire... De azért akivel tehetem, mindenképp összehozunk valami kis találkozót!!!! Persze első a CSALÁD! )
Nagyon izgatott vagyok már... sokféle szempontból. Először is furcsa lesz, mert egyedül megyek (idefele, ugye Rékával együtt jöttünk, de nem sikerült megoldani, hogy együtt menjünk). Mondjuk mostmár a nyelvtől annyira nem félek, de nem szeretnék sehol eltévedni és hasonlók... bár ugyanazon az útvonalom megyek, ahogy jöttem, mégis más egyedül. De már kérdezni talán tudok, ha valamivel mégis gond lenne, de remélem nem lesz!
Na meg aztán már nagyon érzem, hogy szükségem van erre a kis szabadságra... itt vagyok több, mint 4 hónapja, és már mikor beszéltem Ágival is errő, meg mindenféléről mostanában, látta rajtam, hogy fáradt vagyok picit, meg távol is tőletek, már jóideje, meg van itt is sokminden, ami miatt azt érzem, hogy kezd egy kicsit sok lenni az itteni lét, szóval vágyom haza! Persze csak egy kicsit... mert onnan meg tudom, már most, hogy vágyni fogok vissza is :) de ez így jó! :)
Az elmúlt napokban ami fontos, említésre méltó annyi történt csak, hogy volt egy worship evening (hasonló jellegű, mint a keddi international eveningek, mi adunk elő a vendégeknek énekes-zenés-prózás produkciókat...) És én is énekeltem (ismét megkértek...) a Tudd, van egy gyertya kezdetű dalt, amit már említettem is nektek korábban, hogy az 1. morning prayeremre amikor készültem, azt énekeltem a community-nek... Na de nem is ez a lényeg most, hanem megkértek, hogy kéne egy kis bizonyságtételt is csinálnia mindenkinek, hogy ezáltal is épüljenek a vendégek, vagy talán ez is megérinti őket, vagy valami üzenetet kapnak Istentől általunk... Szóval nekem is beszélnem kellett (ANGOLUL)... ami először kicsit megijesztette, sokat gondolkoztam rajta, miről is kéne beszélnem, mit is kéne mondanom... aztán végül néhány szóban elmondtam, miért jelent nekem sokat ez a dal, és mire bátorít, és ezáltal bátorítottam a vendégeket is... szóval nem beszéltem túl sokat, de aminek örültem, hogy képes voltam már úgy beszélni több ember előtt is angolul (igaz, hogy csak néhány mondatot), hogy nem kellett felolvasnom, és mellette még izgultam is, de valahogy sikerült elmondani, ami akartam. :) Úgyhogy hálás vagyok Istennek, hogy továbbra is munkálkodik bennem, rajtam, nem csak lélekben, hanem ami a nyelvi fejlődést is illeti...
Ági elment... szombaton... hiányzik!!! De azt hiszem, sikerült ezen is nagyjából túltennem magam, mármint elfogadni, hogy az élet megy tovább, na meg persze megvan a mielőbbi újra találkozás lehetősége (merthogy nem ment haza Magyarországra, hanem itt szeretne maradni Angliában, és munkátvállalni, ráadásul Bristolba ment, úgyhogy az még nincs is innen messze...).
Ami most éltet, az a hazamenetel, úgyhogy ettől jó kedvem volt ma! :) Már várom! És már csak 1 nap, és indulok! :)
Tessék mesélni, mi történt azóta odakinn!!!
VálaszTörlésTurelem bejegyzest terem!!! ;) :)
VálaszTörlés