Igen, tudom, már vártátok… és megint azzal kezdem, mint mindig, hogy „ismét eltelt egy hét…” vagy még több is ?! Na de, itt vagyok, és újra próbálom nektek összeszedni, mi minden történt az elmúlt időszakban itt, Lee Abbeyben.
Ismét zárva vagyunk, de talán ez már legutóbbi bejegyzésemkor is így volt… mármint azóta is… a múlt hét jól telt, szinte mindig majdnem egy órával hamarabb végeztünk, mert nem volt túl sok és nehéz munka. Ilyenekből álltak pl. a napi tennivalók (persze a rendszeres szokásos community area – közösségi helyiségek takarítása mellett), mint hogy a karácsonyi dekoráció leszedése, elrendezése és helyszín takarítása, székpakolás: az Octag nevű helyiség (ami egy nagy előadóterem funkciót tölt be, de képzeljétek el kandallóval a háttérben és ilyen régies belsőépítészeti stílusú termet – egyszer erről is készítek képet, ígérem) tele van székekkel (amikor előadásra rendezzük be) és a dining room (ebédlő) is, szóval közel 300 széket kellett pakolnunk (sőt – 600-at összesen), mert hogy ki lettek cserélve. És persze nem kis könnyed faszékek… rendes vaslábúak, jó kis vastag párnázott háttámlával és ülőrésszel. Szóval maximum 2-3-mat tudtunk vinni belőle egyszerre, segítségünkre volt még két ilyen kerekes kiskocsi, amivel kb. 10-et tudtak szállítani egyszerre. Na, bocsánat, kicsit belemélyedtem a részletekbe, annyira nem lényeges ez, ami ezekből következik az csak annyi, hogy jól elfáradtunk, na meg nem 5 percbe telt, mire ezt megcsináltuk. Szóval ez is kicsit a munka része volt.
Esténként szerveztek a többiek egy-egy programot, amin részt lehetett venni, de nem volt kötelező – ilyenkor kihasználhatjuk, hogy nincsenek vendégek, és nagy filmnézések szoktak lenni pl. az Octag-ban (nagy vetítőfelületen lehet nézni, akár csak egy moziban…) Ezzel volt egybekötve egy lányparty: ami egy körömfestős, sminkelős, Neveletlen hercegnő 2 filmnézős, utána kandalló mellett ücsörgős, beszélgetős este volt. Egy másik este pedig a Gyűrűk urát nézte (1-3 részig az összeset) néhány őrült fiatal! J (este 7-től reggel 6-ig kb.). Egy harmadik este pedig egy játékot szerveztek, melynek az volt a lényege, hogy valaki elbújt a főházban (itt szoktak ugye normál esetben a vendégek lenni), a többieknek pedig meg kellett találni, de úgy, hogy a házban minden lámpát lekapcsoltak, szóval teljes sötétben! J Buli lehetett… én nem vettem részt benne, mert fáradt is voltam az nap, meg az a hét inkább ilyen félrevonulósabb volt a részemről – így pl. a lánypartyból is kimaradtam… De jól vagyok! Csak egyszerűen nem volt kedvem ezekben (kivételesen!) részt venni, és így legalább tudtam többet pihenni, és magammal foglalkozni kicsit, azokban a napokban – leginkább szellemileg éreztem hiányát előtte.
A hétvégére pedig elmentek a vezetők úgynevezett Leadership Retreat-re, ami arra szolgált, hogy lelkileg feltöltődjenek és még jobban megismerjék egymást, beszélgessenek tervekről, egyeztessenek. Részünkről az az előnye ennek a hétvégének, hogy ilyenkor bármit lehet csinálni… értem úgy, hogy amit egyébként a vezetők jelenléte miatt nem, azt most igen (persze ésszel). De ez a hétvége nem sikerült olyan nagyon bulisra, mint amilyennek vártuk… egyrészt a vezetők nem Anglia másik részére utaztak el (sajnos), hanem csak ide mentek le a tengerparty házikóba, és oda is csak napközben, éjszakára feljöttek aludni. Meg a társaság sem volt olyan nagy tervezgetésben, mint amilyen lehetőségek lettek volna egyébként…
Amit ilyenkor szokás viszont az az, hogy mire visszaérkeznek a vezetők, kicsit felforgatjuk a házat… általában mindig valami őrültséget találnak ki (hol a konyhát cserélték mosodára, hol más vicces, de fantáziadús dolgokkal lepték meg őket…) Idén Lee Labbey lett Lee Abbey-ből, ami azt takarta magába (ha jól fejtettem meg, mert még mindig bizonytalan vagyok, de a Lab – laboratórium rövidítést akar jelenteni), szóval egy kutatóintézet-szerűséggé változtunk át. Mindenféle tudósok (fehér ruhában, mappával a kezükben és szemüvegben sétáltak föl és alá és néhány vízi pisztolyos, vizes-lisztes szájjal tárgyat kiszedős, stb. vicces feladattal várták a vezetőket), és őrültek – bentlakók (akiknek a nyakából, lábából, karjából állatok nőttek ki – ezeket plüssállatokkal és celluxszal oldottuk meg, illetve hajösszekócolástól kezdve, lila-piros-szürke-kék színben pompázó arcig, fejből-karból vércsorgós (piros festék persze) dolgokkal próbáltuk érzékeltetni, egy-egy rosszul elsült kísérlet eredményét…) Persze a hanghatások sem maradtak el, 1-2 helyiséget kórházzá, illetve kísérleti központtá rendeztünk be/át – mindenféle eszközzel tarkítva. Szóval elég hitelesre sikerült, persze kicsit ijesztő is volt, de igyekeztük viccesre venni a figurát, ugyanis nem az ijesztgetés volt a cél. (Ha erről is tudok képeket, esetleg videót szerezni, ígérem, mutatok! Ha nem, nagyjából el tudjátok képzelni! J) Vicces volt, és jó volt kicsit őrültnek lenni… szándékosan! A vezetőség pedig élvezte, díjazták az ötletet, és köszönték a sok készülést, belefektetett energiát.
Ez mind vasárnap történt…
Aznap este pedig úgynevezett Open mic (mikforon) volt, ami kb. Ki mit tud? jellegű esemény (azzal a különbséggel, hogy nem díjaztak semmit, csak előadások voltak). Tehát bárki-bármit akart, bemutathatott (kézenállás, vers, tánc, ének, zene…) Mindenki nagyon fáradt volt estére (talán ennek is tudható be), így nem volt túl sok műsorszám, de kb. 10 db akadt, ezek is leginkább vers, viccek, zene és ének kategóriákban. Mi Ágival énekeltük el a Rejts most el kezdetű éneket (én zongoráztam hozzá, a drága Ádám barátom által írt kísérettel… J ezúton is, és ismét KÖSZÖNÖM! J jó szolgálatot tesz!).
Tegnap kezdődött a Community Retreat (=visszavonulás, pihenőhely…), ami abból állt, hogy előadások vannak nekünk, community tagoknak (tehát ez a mi lelki feltöltődésünket szolgálja). Van is egy előadó házaspár, akik tartják ezeket. (Ha rendszeres olvasó vagy, és még emlékszel a novemberi „zárt hétre”, akkor az is ehhez volt hasonló, csak akkor egy teljes hét, most meg csak 3 nap.)
Ismét az emlékeitekre utalok… képet is töltöttem fel arról, hogy ilyen úgynevezett badge (kitűző)-ink vannak. Eddig volt sok zöld, ugyanis green badge-s voltam, de hamarosan RED leszek! J Ezekkel együtt jár, hogy bizonyos fogadalmakat kell tenni: pl. minden értékem, ami van itt Lee Abbeyben az nem az én tulajdonom, hanem Lee Abbey-é (ez nem azt jelenti, hogy nem vihetem haza, vagy ilyesmi, csak hogy ide tartozom, és ilyen lelkülettel kell itt lenni), hogy az időm, a pénzem, a talentumaim (tehetségem), kapcsolataim, mind Isten dicsőségét szolgálják… és hasonlók. Némelyik nem is olyan egyszerű… épp ezért a lelki gondozókkal kell előtte beszélgetni egy rövidet, ha elhatározom, hogy szeretném letenni a Red badge promises (ígéreteket, fogadalmakat). Ez meg is volt, úgyhogy semmi akadálya. Amit még tudni kell, hogy 3 hónap után lehet leghamarabb letenni (lassan ez már a 4. hónapom itt) és azzal, ha valaki leteszi ezeket, tehát Red badge-s lesz, ezzel válik teljes („értékű”) community taggá. (community – közösség, de nagyon sűrűn használjuk, és nem is illik rá magyarul csak a „közösség”-et írnom, ezért fogom is sűrűn használni, csak hogy nagyjából értsétek, ezért írom le most, de talán többet nem magyarázom majd J ).
Most kevesebb képpel szolgálok. Itt egy újabb adag, ez szintén elmaradt még korábban… Voltam egy nagyot sétálni (már régen akartam felmenni egy hegy (vagy csak domb?!) tetejére, hogy mi lehet a másik oldalon, na meg milyen a kilátás odafentről… Hát feljutottam, de a domb másik oldalán semmi nem volt, mármint újabb dombok L szóval kicsit csalódottan indultam vissza (főleg, mire megmásztam a hegyet-dombot, nem kis energiába telt…), de a látvány (és az időjárás is ismét) gyönyörű volt! J
Ebből láthattok itt egy kis ízelítőt:
Na remélem sikerült kielégítenem információ éhes ismerőseim, és barátaim vágyait! J Még igyekeztem újra képekkel is kedveskedni! ;) Sokat gondolok Rátok, és Értetek csinálom mindezt, remélem nem hiába… J
Vigyázzatok magatokra!!
(Aki nem olvasta volna a megjegyzéseket is hozzá, annak írom, hogy már nagyon VÁROM J, lassan már csak 2 hét van hátra addig, amíg újra Magyarországot láthatom… persze csak kb. 1 hét erejéig, de újra találkozhatom veletek! J 27-én érkezem.)
GYÖNYÖRŰEK a képek, mind olyan szép :) várunk haza :D puszi
VálaszTörlés