Ami a meglepit illeti:
Egyik nap (egy szokásos munkás nap volt), a délelőtti munka után (ebéd előtt) át szoktunk öltözni, mert hogy szolgálnunk kell az ebédet a vendégeknek... de nem is előtte volt, hanem utána megyek a szobámba (visszaöltözni) és egyszer csak látom, hogy az asztalomon ott vár egy csokor virág (sárga rózsák és narancssárgás-vöröses fréziák) egy nagyon kis helyes kártya pedig a közepében (egy szék a zöld fűben, azon pedig néhány cserepes lila virág) azzal az üzenettel, hogy: Drága Lilla, nagyon szeretünk téged és nagyra becsüljük/értékeljük a barátságunkat veled (persze angolul, de valami hasonló kedves mondat) Taps & Frieda... Fantasztikus érzés volt, és nagyon-nagyon kellemes meglepi (pedig se szülinapom nem volt, semmi különöset nem csináltam, és megleptek vele...) Nagyon-nagyon örültem neki!! Gondoltam megosztom veletek is, mert hihetetlennek tűnt (mintha álmodtam volna...) Hát nem tündériek?!
Le is fényképeztem, merthogy elhervad (persze igyekszem őket kiszárítani, de nem marad meg sokáig sajnos), na meg hogy megmutathassam nektek:
Lee Abbey life nehéz oldala:
A héten elég sok könnyet hullattam (és mégtöbbet fogok)... De ez sajnos ezzel jár... Isten itt megedz rendesen arra (ami egyébként gyengeségem, bár nem gondolom, hogy ez baj lenne), hogy ha egyszer nagyon ragaszkodok valamihez, akkor nehezen engedem el, és itt megtanulok elengedni! (Vagy legalábbis többször átt kell élni ezt, néhány hónapon belül...)
Nehéz volt otthonról eljönni, mert nagyon ragaszkodtam hozzátok, nagyon szerettelek és persze szeretlek benneteket (ezért is van, hogy hiányoztok!!!) és ugyanilyen nehéz itt megélni azt, ha valaki nagyon közel kerül a szívedhez, egyszer lejár az itteni ideje, és elmegy... Ami itt még nehezebb, hogy valakivel lehet, hogy az életben soha nem találkozol.. hozzátok pedig visszamegyek!!!
Így ment el a héten Julianna (brazil lány), akivel szintén közel kerültünk egymáshoz (mindig olyan szeretettel nézett rám, és olyan melegség áradt a szeméből, mikor kiejtette a nevemet, ugyanis a nővérét is Lillának hívják, illetve ez a beceneve, de mindig őrá emlékeztettem, meg egyébként is, szerettük egymást...) Na például vele, lehet, hogy nem találkozom többet... Brazília messze van... persze sosem tudhatjuk, mikor, hol, újra..
A másik lány Salome (Svájcból), na ő pl. nem lakik messze, ha azt vesszük.. de gyönyörű leányzó, tündéri megjelenéssel, humorral és fantasztikus hanggal megáldva... öröm volt együtt élni vele pár hónapig, és közelebb kerülni hozzá is (vele a Smile dance alkalmával sikerült... erről talán írtam nektek, ha nem, akkor ezt most nem fejteném ki, a lényeg csak annyi, hogy ő volt a párom, és rengeteget nevettünk és hülyültünk együtt...)
A harmadik aki a héten megy (még nem ment el, a másik kettő igen), ő Ági, az egyik magyar lány, ő a szponzorom, vagy itteni "anyukám" - így szólítjuk, akiket kijelölnek nekünk, hogy bemutassák, elmagyarázzák a szokásokat, helyszíneket, és mindig a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek nekünk. Hát egy hihetetlenül értékes embert ismertem meg a személyében, és nem csak azért mert magyar, fantasztikus volt minden cselekedetében, és hatalmas szívvel megáldva. Hát őt lesz a legnehezebb elengedni... Ami őt illeti, marad Angliában (félig rossz, félig jó). Amíg itt vagyok, könnyebben tudunk találkozni, de mikor hazamegyek, már nehezebben, de meg van a lehetősége, hogy kijöjjek hozzá, vagy amikor ő hazalátogat a családjához, össze tudunk futni szintén... Szóval annyira nem elkeserítő a helyzet, de azért nagyon-nagyon fog hiányoznmi! Rengeteg mindenben segített, támogatott, ösztönzött, amióta kapcsolatba kerültünk (már az előzetes e-mailek, telefonok alkalmával).
Egyébként azért is fájdalmas a búcsúzás, mert nagyon közel lehet kerülni egymáshoz itt (főleg, hogy együtt élünk, közös élmények, mély beszélgetések...) na meg hihetetlenül csodálatos emberek vannak itt, óriási szívvel, tele szeretettel és elfogadással, bátorítással...
Persze nem áll meg az élet. Jönnek mindig folyamatosan újak, és még fognak is elmenni barátok... Szóval ezért írtam, hogy ez eddz rendesen! Rendkívül sokmindent tanulok itt...
Na azt hiszem már ennyi telt tőlem. Hamarosan otthon leszek!!!!! :) Már nagyon várom!!! Hiányoztok...
Gyönyörű a virágod!
VálaszTörlésMi is nagyon várunk!:-)
Puszi: Anya