Újra itt!!! :) otthon és azóta

Sziasztok ismét! J

Tudom eltelt már jó kis idő megint, mióta utoljára írtam, de azóta voltam otthon is, és többnyire találkozhattam is veletek!! Aminek nagyon örültem…

Azért néhány szóban az otthonlétemről:

Mire visszaértem eléggé elfáradtam, de JÓ VOLT látni benneteket! J Azért tudtam volna még maradni legalább egy hetet és „semmittenni” otthon, vagy még akik kimaradtak találkozni, közös dolgokat csinálni… (a saját családommal is a tervezettnél kevesebb időt sikerült töltenem.. L főleg minőségit…) Na hát szóval az érzések ilyesmik voltak bennem, mikor visszaértem.

Nagyon köszönöm az otthoni fogadtatást is, hogy kíváncsiak voltatok rám, hogy ti is időt szakítottatok rám, és hogy tudtam időt tölteni veletek (na és amikor sokat beszéltem, türelmesen hallgattatok…)!!! Nagyon hiányzott és nagyon örültem, hogy együtt lehettem veletek!

Meglepivel vártak itt J feldíszítették a szobámat mindenféle lufival, színes szalagokkal, és színes papírokon igerversek voltak kiragasztva a falra, meg hogy „We’ve missed you” (hiányzol), „Welcome Home” „We love you” és egy hatalmas (hosszú) karácsonyi égősor volt körbetekerve a szobában – lépni nem lehetett tőle, de nagyon jól nézett ki J ja, és a földön meg L I L L A volt kirakva szintén színespapírból kivágott betűkből– nagyon nagyon jól esett, aranyosak voltak! J Aztán persze jött sok-sok ölelés… kivel épp mikor találkoztam először. Szóval nagyon jó volt hazamenni, de jó volt visszajönni is! J Ez az igazi nem?! J

Itt van néhány kép a szobáról, ami várt:

Aztán másnaptól minden ment tovább (ami azelőtt is), rögtön ’váltónappal’ indítottam, mert hogy ugye péntek volt… Kicsit féltem tőle, hogy nem is pihentem ki magam eléggé rá (legalábbis úgy éreztem), meg hogy mennyire fogom bírni újra. De hála Istennek, a héten nagyon kevés vendég volt, így elég lazára sikerült az a nap! Azóta eltelt egy hét… ami érdekes történt itt, az hétvégén volt: egy Fashion Show, amit az itteniek szerveztek a vendégeknek… Fair Traid hétvége volt (Nem tudom ki tudja-ki nem, mit jelent, igazából teljesen én sem vagyok tisztában vele, ezért hülyeséget sem akarok róla írni, de utána tudtok nézni neten, ha valakit érdekel. A lényeg belőle annyi, hogy eredeti – újrahasznosított anyagokból készítenek mindenféle tárgyat és ruhákat és az itteni Lee Abbey Shop-ban is vannak tőlük termékek… hát ezeknek a ruháknak volt a bemutatója, lehetett vásárolni is természetesen, de mindez szintén keresztényi közösségben, meg ilyesmi programokkal…) A vasárnapi előadásban méhészetről és méhecskékről is volt szó, és küldhettünk bátorító üzenetet(papír méhsejtekre írogatva) az indiai-afrikai asszonyoknak, akik ezekkel foglalkoznak.

Aztán költöztem… J Új szobát kaptam, nagyobb egy kicsivel és szebb is, mint az előző! J Szóval ez volt még ami lekötötte azt a maradék kis időmet, ami munka után maradt naponta.. szerencsére elég gyorsan (2 nap 1-2 órát rászánva) sikerült áthordanom a dolgaimat. A rendcsinálás azóta váratott magára (úgy értem ma fogok nekiállni), eddig csak örültem, hogy átkerültek a dolgokt! J De nagyon jól érzem magam ebben a szobában. Csendes helyen is van, szép is, na és nem utolsó szempont, hogy Áginak a szobája volt előttem J és hát ez plusz pozitív dolog! Örülök, hogy megkaptam. (Talán már amíg vissza nem megyek, ez lesz a szobám. Persze sosem biztos semmi, de lehetséges.) Ha rend lesz, majd képet is mutatok róla! J

A hétvégén újra Host Team-en vagyok – azaz mi szervezzük megint a programokat a vendégeknek. Izgalmasnak ígérkezik, mert Women’s weekend lesz – csupa „női” dolgokkal, és természetesen csak nők! Eddig nem jelentkeztek túl sokan, szóval nem lesz olyan zsúfolt, és csak egy hétvége, de remélem jó lesz! J

Ja, lesz egy LÁNYOM  is! J Mármint szponzor leszek először az ittlétem alatt! J Jön most 1 héten belül is 2 magyar lány is a communitybe (az 1. Tünde – őneki Réka lesz az anyukája/szponzora) a 2. Kata, neki pedig én, ő szerdán érkezik, Tünde pedig most szombaton). Izgalmas!!! J

Ez az anyukaság/szponzorság annyit takar egyébként, hogy mi kezeskedünk értük, mármint mi törődünk velük a kezdetekben, mi mutogatjuk meg nekik mi- hol van, mi – mikor van, mit hogy kell használni, mire kell figyelni stb. Szóval mi irányítgatjuk őket, segítjük a beilleszkedésüket, bemutatjuk őket a többieknek, stb. Sok feladattal jár, de megéri! J

Nekem Ági volt az anyukám… De ugye ő már elment! L (mondjuk már ennyi idő után nincs is nagy jelentősége, mert már tudok mindent… ezért lehetek már én is anyuka, pl.)

Ha nem írok, vagy nehezen veszem rá magam, most még nagyobb a kísértés, hogy ezt tegyem, mert nem tudok saját gépről gépezni, ékezet nélküli billentyűzettel meg kicsit körülményesebb (szabályozták, hogy nem lehet sajátgépet rácsatlakoztatni, hogy kisebb legyen az esélye a vírus elterjedésének a többi gépen, vagy hogy bármi kerüljön a hálózatba.. )

Na hát, azt hiszem mostanra ennyi! Remélem részben kielégítettem kíváncsiságotokat! ;)