Az otthoni nyaralással kezdeném, mert arról még nem ejtettem szót, és persze mindig vannak az emberben érzések, mikor visszaérkezik. Amint tudjátok januárban már voltam otthon szabadságon, így volt összehasonlítási alap is. Más volt másodjára hazajönni, ami persze természetes. A körülmények is kicsit másabbak voltak (az tél volt, ez nyár, akkor még suli idő volt, most épp a tanítási időszak után voltam otthon és egyebek…) Így például a családommal is több időt és minőségibbet tudtam együtt tölteni, mint januárban. Akkor leginkább arra törekedtem, hogy mindenkit lássak és mindenkivel töltsek leginkább egy ici-pici időt, így a családra is elég kevés idő jutott és nagyon zsúfoltra is sikeredett, de akkor boldog voltam és elégedett, hogy nagyon sok mindenkivel sikerült időt egyeztetni és találkozni veletek!!! :)
A mostaninál nem ez volt a cél! Sokkal pihenősebbre is terveztem, hogy azért a szabadság csak legyen szabadság, és nem programoztam be előre dolgokat, minden csak ahogy adódott. Amiből kifolyólag az lett, hogy az emberek felével nem találkoztam, akivel lehetett volna, vagy azért hiányoztak. De jó volt nagyon így otthon lenni, hogy nem görcsöltem rá ezekre. Szóval nagyon jól telt, attól függetlenül persze, hogy hiányoztok, hiányoznak emberek… Jutott idő pihenésre is, szórakozásra is, családra is, barátokra is, de magamra is. A nagy meleget (akkor 30-32 fok körüli hőmérséklet volt) nagyon-nagyon élveztem!!!!! Mikor leszálltam a repülőről (du-n 2 óra volt, na meg aszfalt) kimondottan jól esett, ahogy megcsapott a meleg levegő!!! :) Azt tudni kell, hogy itt, kb 20 fok körül van, ha kifogunk egy-egy melegebb napot, akkor van 25-26, de az már nagyon melegnek számít. Na meg, hogy állandóan fúj a szél, így ha süt is a nap, nincs olyan ereje, meg nem olyan izzasztó, mint otthon. Szóval így éltem meg a Magyarországon töltött 8 napomat!
Miután visszaértem viszonylag nagy meleg várt itt is! :) Egy csütörtöki nap értem vissza és akkor mondták, hogy hétfő óta nagyon szép az idő, és meleg!! Nagyon boldog voltam! Ráadásul hétfőn szabadnapom is volt, és addig kitartott (azt hiszem keddtől vagy szerdától lett esős és hidegebb megint), szóval meg lettem áldva itt is a szép idővel! Ami ebből következett, hogy volt alkalmam fürdeni a tengerben is! Ami nagy szó és nagy élmény volt, mert életemben előtte még sosem. Furcsa volt az állandó mozgás: hullámok, furcsa volt, hogy sós, de nagyon-nagyon tetszett!!! :) Szóval hétvégén is sor került rá, talán 2x is, meg hétfőn is! :) Egyébként hideg volt, mármint hidegebb természetesen, mint az otthoni tavak-folyók, de csak annyira, hogy meg tudta szokni a testem, szóval nem volt vészes! (Ha nem ilyen meleg a levegő, nem mentem volna bele, meg most sem… szóval kellett hozzá, hogy előtte pár napig azért jó idő legyen, és hála Istennek, össze is jött! :) Ez volt az egyik nagy vágyam itt, fürödni a tengerben! SIKERÜLT! :)
Volt egy ilyen búcsú parti a múlt vasárnap az egyik szolgálónak, aki 3 évet töltött itt (folyamatosan jönnek-mennek az emberek, sajnos… :( - Pl. Nóra, az egyik magyar lány, aki a kezdetektől nagy segítség, támogatás és nagyon jó barát-testvér volt, elment… ami szintén egy nagy fájdalom, nehézség volt! ) szóval ezen a vasárnap kint voltunk a ház előtt, ettünk-ittunk, beszélgettünk, buborékot fújtunk, poi-oztunk (amit írtam már párszor, ez a nehezéken lógó szalag, amit pörgetni kell, és elég látványos mulatság) és hasonló vidámságokban volt részünk. Az idő akkor is gyönyörű volt, ekkor készült néhány kép, ezekből láthattok néhánya facebook-on – aki fent van, de talán majd még ide is szúrok be néhányat. Ja, és utána táncoltunk is, na meg még egy fantasztikus naplementében is részem volt aznap! A táncolást úgy tudjátok elképzelni, hogy van itt egy házaspár, akiből a férj nagyon jól tud hegedülni, gitározni, és ő adja a zenét (meg a fia dobbal, meg egy másik srác gitározik) és a felesége pedig vezeti a táncolást. Ő irányít bennünket, mikor merre kell menni, mit kell csinálni. Ezek általában csoportos és/vagy páros táncok. A zene stílusának pedig ilyen country vagy nem is tudom minek nevezzem, de nagyon jó 4/4-es ritmusú zene, amire nem túl bonyolult csinálni a lépéseket. Nagyon-nagyon jó szokott lenni, ezt is eléggé élveztük (néha vezetnek ilyen táncház szerűséget a vendégeknek is, de most csak a szolgálóknak volt – mert nem is volt vendégünk – általában vasárnap nincs is, mert dél körül elmennek és hétfő du-n jönnek az újak).
Ami a munkát illeti, megszokóban még mindig. Megint volt egy-két nehezebb napom-időszakom, mikor azon túl sokat görcsöltem a dolgokon és nehéznek találtam az egészet, főleg belegondolva, hogy már 1 hónapra velük dolgozom (az új csapatban) és még mindig úgy érzem, mintha tegnap kezdtem volna. Aztán persze rájöttem, hogy időt kell adnom magamnak. Túl sok elvárás van saját magam felé (ami persze nem baj, mert csak így tud fejlődni az ember), ami miatt azt érzem, nem tudok teljesíteni, vagy folyamatosan rossz érzésem van, mert nem ott tartok, ahol szeretnék. Ami hasonlat menet közben eszembe jutott az az volt, hogy beledobtak egy mélyvízbe (és így is volt, ezt is éreztem az elején), de hogy úgy vagyok benne, hogy nem tudok úszni. Tehát állandóan kapálózok, vagy próbálok a víz felszínén maradni, de nagyon-nagyon fárasztó (így, hogy nem tudok úszni) és azt éreztem megfulladok, vagy nem bírom már. Persze ilyenkor sokminden megfordul az ember fejében, visszamenni a másik csapatba – takarítani megint (sokkal jobban érezném magam, sokkal egyszerűbb lenne), de azt is tudom, hogy nem tehetem. Isten elhívott erre, ezt kell csinálnom, és meg kell harcolnom a magam harcát, nem adhatom fel ilyen könnyen. Isten tanítani akar, megmutatni új dolgokat, nem menekülhetek csak úgy. Na meg ha a jövőt nézem, sokkal hasznosabb és meghatározóbb a gyerekmunkával tanulni, tapasztalatot szerezni, épülni. Szóval tudom én, hogy nem szabad feladni, csak hát nem egyszerű (mint ahogy semmi kezdet nem könnyű). Tehát tanulok, erősödöm, fejlődök, épülök és próbálok helytállni a tőlem telhető legjobban. Így mostanában minden energiámat és figyelmemet elveszi a munka, ezért sok mindenre nem kerül sor, vagy elfelejtődik, vagy csak elmarad. Így pl. a szobám rendberakására sem volt energiám vagy másfél hétig, de tegnap végre sikerült! Szóval igyekszem beosztani a dolgokat, ahogy egyre jobban rázódom bele a munkába, aztán remélem ez is hamarosan beáll ismét!
Isten hatalmas, és megígérte, hogy nem fog magamra hagyni, ahogy érzem is, hogy itt van velem és a nehézségekben is mellettem áll, fogja a kezem! Csodálatos ismét ezt is megtapasztalni!! Nagyon szeret bennünket és nem a vesztünket és szomorúságunkat akarja, hanem az épülésünket, erősödésünket! Dicsőség ezért!! :)
Néhány kép:
Barátnők
Buborékok
Vidámság
Poi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése