Ami nem volt egyszerű, és nagyon kimerített, de ugyanakkor nagyon jó is volt.
Elvált szülők hete volt, rengeteg gyerekkel… Amihez hozzátartozik, hogy éppen ezért nem is volt egyszerű velük dolgozni, őket lekötni. 4-7 éves korosztály volt az én csoportomban, 14-en, és a legtöbb időben 2-en voltunk velük, egy brazil sráccal (André, aki egyébként nagyon ért hozzájuk, főleg a hülyeség, játék, amiket spontán kitalál, nagyon jól le tudja kötni a figyelmüket…). A csoportot egyébként én vezettem, és ez így is lesz egész nyáron, mai nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is, ugyanakkor kitapasztaltam (meg mondták is), hogy nem kell annyira kötötten tartani az alkalmakat. Szóval el lehet térni a tervtől természetesen, ha úgy érzem, nem válik be, nem fogékonyak rá, vagy másra van szükségük. Főleg ezzel a korosztállyal nem olyan egyszerű, figyelmet lekötni… Leginkább játszani akarnak, de azért a tanítás részét is meg kell velük csinálni, hogy úgy is kapjanak valamit. Ezt sokszor nehezen vittem véghez, de mindent megtettem, ami rajtam múlt és ami tőlem telt, aztán, hogy mennyi maradt meg nekik, nem tudom, de Isten tudja, és ha már 1 gyereknek előjön majd egyszer valami, már azért megérte. Egyébként pl. a történetmesélésnél is a fele társaság csak játszott, pedig próbáltam rövidre fogni és figyelni arra, hogy ha ez a feladat, most figyelni és beszélgetni, akkor ezt csinálják, ugyanakkor azt is megértettem, hogy nyári szünet van, ez nekik a nyaralás, és nem akarom, hogy azt érezzék, eljöttek valahova, aztán olyan, mintha iskolában kéne lenni pár óráig. Szerintem egyébként élvezték az egész hetet, rengeteget játszottunk együtt is, külön is – egyéni játék, színeztek, kreatív feladatokat is csináltunk együtt, szóval unatkozni biztosan nem unatkoztak. Az időjárással is meg voltunk áldva, egyáltalán nem esett, így mindennap ki is tudtunk menni 1 órára, és ott is játékos feladatokat csinálni, vagy csak sétálni egyet, vagy buborékokat kergetni… Szóval elég színes volt azért.
A nap úgy néz ki a számukra, hogy reggel van egy 3 órás előadás (amiben van egy fél órás szünet velük együtt – ivás/kekszevés). Ebből (a mi csoportunkban) az 1. a tanítós rész – persze sok-sok játékkal, a 2. pedig a séta – játszótér, szóval a kint lét. Aztán ebéd, és délután pedig közös, szabadon választható programok vannak, van, hogy ilyen sportos vetélkedők, van, hogy más egyéb tevékenység. Ennek szervezésében is néha részt kell vennünk, ill. ha nem is szervezésben, de velük együtt játszani, vagy ilyesmi. Egyébként nagy buli az egész, úgyhogy nem kényszernek érezzük a „kell”-t.
A gyerekek egyébként (annak ellenére, hogy sokszor nem hallgattak rám, vagy nehéz volt csendet teremteni, vagy a figyelmüket megkapni), tündériek voltak, nagyon szerettem velük lenni. Ami a tanítós-beszélgetős részt illeti, nem sokat sikerült rendesen véghez vinni (legalábbis, ahogy elképzeltem, vagy megterveztem), de ez volt az 1. ilyen tapasztalat, ebből is lehet tanulni, vagy elfogadni, hogy lehet nem is tudok többet majd, és ne várjak többet. De ugye ahány hét, annyi különböző csoport, gyerekösszetétel. Szóval egyelőre ezek a tapasztalataim, ami szerintem nem rossz, és élveztem, attól független, hogy 1-1 nap végére irtóan lefáradtam, de azt is tudom, hogy ezzel jár, és nem panaszkodás képen írom!
Már sokkal jobban érzem magam a csoportban, és magabiztosabbnak, mint az elején. Már jobban átlátom a dolgokat. Azzal, hogy én terveztem a saját dolgomat, ami alapján aztán tartom is az alkalmakat, sokkal jobban megkönnyíti az egészet, jobban látom, mit kell előkészíteni, tudom, mi vár rám, mit kell csinálnom és hasonlók. Ami még jó az egészben, hogy egész nyáron ezt csinálom majd, mármint ugyanaz a terv, minden hétre, szóval egyre jobban jövök is bele majd (remélhetőleg :) ).
Ami még erőt ad, hogy azt mondták ez volt a legnehezebb hét a nyáron (a „gyerekanyag” miatt is, a mennyiség miatt is – 40-en voltak összesen -, meg, hogy az 1. hét volt, amin megtapasztaltunk mindent…). A következőre meg azt mondják, hogy a legkönnyebb, mert a legkevesebb (20 körüli) gyereklétszám a nyári hetekben, a másik pedig, hogy most nincs csoport a Beacon-ben (ahol a csoport másik fele, vagy a legtöbben dolgoznak), így ők is többet tudnak nekünk besegíteni. Szóval most egy kicsit pihenősebb hét következik, a nagy, nyüzsis és kemény hét után. :)
Fúú, hát azt hiszem, egyelőre most ennyi. Tudnék még mesélni, de talán majd jövő héten, hiszen arról mesélnék még, ami programok délután-esténként vannak, azok pedig hasonlók lesznek jövő héten is! Szóval nem maradtok le semmiről szerintem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése