Amióta legutoljára írtam, már túl vagyunk a legutolsó nyári héten is. Ami szintén nagyon szuper volt, hihetetlenül aranyos gyerekekkel, jó kis időtöltéssel…
Elérkezett végre a várva várt „zárt időszak”! :) Tehát a ház vendégek nélkül volt ezen a héten… Már nagyon ránk fért!!! Igaz, hogy a szolgálat és munka része, hogy a vendégeket ellássuk, szolgáljunk, és szeretjük is őket, de a nyár elég sűrű volt ahhoz, hogy végre egy kis pihi legyen, tehát vendégek nélküliség! Nagyon fárasztó ám mindig eleget tenni a kéréseknek és reggeltől estig rájuk koncentrálni. Legtöbbször nagyon hálás feladat, rengeteget kapunk, gazdagodunk, de néha eléggé megterhelő is tud lenni. (És először mondhattam el én is, hogy kicsit sok volt a gyerekekből a nyárra. Nagyon tündériek voltak, hihetetlenül sok szeretetet kaptam, és nagyon jó volt időt tölteni velük, de azért elég rendesen elfárad az ember, ha maximálisan igyekszik mindig eleget tenni nekik, és a kötelezettségeinek. Azt is tudom, ha a munkámat csinálom majd, mint tanító néni, 1 teljes éven keresztül körbe leszek véve gyerekekkel, de ettől függetlenül ez a kis pihenős időszak jól esett.)
A héten is dolgoztunk. Az, hogy zárva van a ház, nem azt jelenti, hogy szabadság is van. DE ezek másfajta munkák voltak, mint ami az utóbbi 6 hónapban. Ilyenkor (ebben a csoportban, mert mondjuk a takarítósban és a konyhán nyilván más jellegű munkák) főleg tervezések, előkészületek (az elkövetkező időszakra), rendrakás, rendszerezés folyik. És ilyenkor „edzenek”, készítenek fel, tanítanak be bizonyos szabadtéri foglalkozás/kalandjáték vezetésére (amit már korábban is említettem, ez a Zip wire – kötélen lecsúszós, vagy a Crate Stack – sörös rekeszt egymásra pakolós vagy Low ropes – kötélpályás kalandjátékok) Na hát ebből is néhányban volt részem, nagyon izgalmas volt! :) Megtanultam néhány csomófajtát: ilyen olyan 8-s, dupla 8-s, lezáró csomó, stb. nem is tudom pontosan a magyar nyelvüket, de elnézést attól, aki ért hozzá, én meg ilyen konyhanyelven fogalmaztam meg őket! :)
Emellett – ami a közösségi részt érinti – esténként voltak mindenféle a szolgálók által szervezett programok. Ilyen volt pl. az Escape nevű játék, aminek az a lényege, hogy a főháztól el kell jutni egy másik házig (ki volt jelölve hova) úgy, hogy az őrök ne kapjanak el. A legizgalmasabb, hogy este játszottuk, miután teljesen sötét volt már, néha kúszva-mászva kellett közlekedni, néha szaladni, néha gubbasztani egy ideig egy bokor mögött, hogy az „őrök” ne vegyenek észre. A játékban 2 csapat játszott, az egyik csapat alkotta először az őröket, majd a 2. félidőben cseréltek. Az őröknél volt elemlámpa, így tudták elkapni a menekülőket. Azért is nagyon izgi még, mert hatalmas területen játszuk, néha kerítésen kell átmászni, néha bárányok között menekülünk és egyéb hasonló kalandok.
Egy másik hasonló élmény dús játék volt a Számháború. Ez mindannyiótok számára ismerős gondolom. Ők itt nem ismerték, de 2 magyar összefogott és megszervezték, és 20-an játszottuk legalább. Nagyon jó volt az is, itt az erdős területen nagyon előnyös terepre talált ez a játék.
Mostanában részt vettem „hangosítós” szóval ilyen hang technikus képzésen is. Ezért a területért felelős srác keresett embereket, akik szívesen vállalták, hogy betanulják, mert sokat elmentek mostanában, akik már fel voltak készítve és így kellettek új emberek. Korábban gondolkoztam rajta, hogy jelentkezek, de gondoltam sokmindent csinálok így is, nem tudom mennyire férne bele az időmbe. Aztán végül egyik nap odajött a srác hozzám és megkérdezte, nem akarnám-e csinálni. Aztán mondtam, hogy hát akkor miért ne, ennyivel többet fogok tudni legalább! :) Szóval már lassan hangosítást is tudok csinálni! :) Persze ebbe nem csak a hangtechnikai része tartozik bele, mert a világítást is meg kellett tanulni (hogy kell használni az adott teremben) meg a különböző énekszöveg, videó klip, Power Point prezentáció vetítése és egyebek. Elég összetett.
Mindezek mellett a múlt hét szerdán meg elmentek nagyon sokan, akik közel álltak hozzám, úgyhogy lelkileg és érzelmileg elég nehéz időszak következett (a hiányuk, az emlékek, a gondoskodásuk, a jelenlétük…). Már túl vagyok rajta hála Istennek, most szerdán sikerült átlendülni, ami sok mindennek köszönhetően következett be. Aznap volt egy igehirdetés, ami nagyon sokat adott, az nap volt egy csoportbeszélgetés, ahol nagyon sok bátorítást, szeretetet adtunk/kaptunk egymástól, és ez olyan volt, mintha csak ki lett volna számolva. Annyira jókor jött minden… Megint megtapasztaltam, hogy Isten mennyire gondoskodik rólunk, mennyire oda figyel ránk, mennyire jóságos és mennyire SZERET bennünket és nem azt akarja, hogy szenvedjünk, hanem boldogan éljünk az Ő dicsőségére. A nehézségekben is MINDIG ott van velünk, és tanít bennünket. Hatalmas Istenünk van!!!
Jövő hét: Egy kihívásokkal teli hét következik, ugyanis egy íjász tréningen veszek részt (ez is a része a gyerekmunkás foglakozásnak, és lehetőségem adódott rá. Kemény lesz (tanulás szempontjából, angolul a szakszavakat, házi feladatok is lesznek, meg reggeltől estig csak figyelni és megérteni….), de izgalmas lesz biztosan, és nagyon nagy lehetőség :) Szóval várom már!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése