Ismét jelentkezem! :)
Már csak 1 hét van hátra a nyári hajtós időszakból! Elég gyorsan elszállt… a múlt hét volt az egyik legjobb a nyáron, a gyerkőcök miatt is, nagyon kis tündériek voltak és fogékonyak mindenre, amit csak csináltunk velük. Látszott is rajtuk, hogy élvezik, de visszajelzéseket is kaptunk, amikből tudtuk, hogy tényleg jól érezték magukat. A másik, ami miatt nagyon jó volt a hét, a társam, akivel voltam. Nagyon sok bátorítást kaptam tőle, ami nagyon-nagyon jól esett és jót is tett (épp előtte egy olyan rövid időszakon mentem keresztül, amiben tele voltam kérdőjelekkel, hogy jó-e amit csinálok, elég jól csinálom-e és hasonlók…) A társaim mindig váltakoznak, hétről hétre, de mivel én vagyok ennek a korosztálynak a vezetője, ezért én vagyok a fix ember. Az eddigiek is rendesek voltak, de mindegyik különbözik természetesen. Mellette éreztem magam legjobban biztonságban, annak ellenére, hogy angol volt. (Az angolok mellett mindig feszélyezve éreztem kicsit magam, vagy ilyen megfelelési kényszer volt picit bennem… Aztán ez a hét döbbentett rá, hogy nem az angolságon volt a hangsúly, hanem inkább a személyiségeken.) Na meg a bátorítás, amit tőle kaptam, sokat lendített és emiatt is éreztem jobban biztonságban magam, és magabiztosabbnak is. Heather (a társam) mondta, hogy azért érezte jól magát velem, mert könnyen bele tudott helyezkedni a tervezetembe, meg hogy az egész légkör nyugodt volt és nagyon jól érezte magát ő is a gyerekekkel. Szóval nagyon áldott hét volt, sok szempontból, sokat kaptam szeretetben is, de más téren is.
Ez a hét (ami csak befejeződött), szintén jó kis hét volt, a gyerekek szintén tündériek voltak, de most volt, aki elment az 1. nap után a másik csoportba (mert az anyuka azt akarta…) így kicsit hagyott bennem fura érzéseket, hogy velem volt a baj, vagy mi lehetett a gond. Aztán mondták, hogy nem, hanem a foglalkozás jellege más volt (a korosztályi adottságok miatt) és az anyuka oda akarta berakni a gyerekét. Na mindegy. Egyébként jó hangulatban telt ez is, a gyerekeken is az látszott, hogy élvezték.
Most hirtelen egyéb különleges esemény nem is jut eszembe, csak néhány gondolat még az elkövetkező időszakot illetően.
Jövő hét szerda lesz az a nap, mikor 8-10-en mennek el egyszerre a szolgáló közösségből, ami elég nehéz lesz érzelmileg, lelkileg, mert nagyon közelálló barátok mennek el végleg… Többek között Réka is megy haza véglegesen… Furcsa érzésekkel tölt el… Ugyanis a barátságunk megváltozott, de visszagondolva a kezdetekre, emlékekre… furcsa elköszönni tőle. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy együtt indultunk neki ennek az útnak, hiszen nélküle nem lehetnék gazdagabb ezzel a rengeteg élménnyel (ugyanis egyedül nem lett volna bátorságom nekivágni). Ugyanakkor az utunk elválik most, hiszen én maradok, ő megy. De afelől teljesen nyugodt vagyok, hogy ennek így kell történnie, hiszen Isten tudja, hol, mennyi időnk van.
Ami pedig az itteni létet illeti: az utolsó nyári hétnek vágunk neki, nem olyan sok gyerekkel, hiszen ez belelóg már az iskolakezdő időszakba, de azért lesznek még néhányan. Aztán pedig 2 hét pihi! :) Ami azt jelenti, hogy Lee Abbey vendégek nélkül 2 hétig… Hogy mi zajlik itt a 2 hét alatt, majd megírom a következő, vagy az azutáni bejegyzésben! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése