Ami a gyerekmunkát illeti, leginkább tervezések vannak hét közben, mert nem igazán vannak gyerekek (mert ugye iskolába járnak). Viszont hétvégén most is volt 20 meg a következőn is afölötti létszámra lehet számítani. Ennek a hétvégének a témája a Narnia lesz, akinek ismerős a film, vagy könyv, az tudja, miről van szó. Szóval erre kell készülnünk most, ebben a témakörben üzenetet átadni nekik, játékos, érdekes formában vezetni a foglalkozást. Ezen kívül (már talán említettem, de leírom ismét) keddenként a helyi (Lynton) általános iskolába járunk egy 20 perces előadást, foglalkozást tartani. Ennek a témáját is mi találjuk ki, mi alakítjuk ki a feladatokat, formáljuk meg az üzenetet, választunk játékokat. Ugyan aznap délután pedig az itt, Lee Abbeyben élő családok gyerekei (úgynevezett L.A. kids) találkoznak, hogy együtt épüljenek lelkileg és egymás között is jó kapcsolat alakuljon ki. Ezt is mi vezetjük. Jelenleg 6 gyerkőc van most, akik 8-12 év körüliek.
Szóval az élet nem állt meg itt sem, van mit csinálni, de nem annyira sűrű, mint a nyáron volt. Általában egyébként még mindig a 4-7 éves korosztállyal vagyok, ami nagyon jó, hihetetlen aranyosak, nagyon szeretek velük dolgozni.
Közben persze én is élem a magam küzdelmeit… Most egy viszonylag nehezebb időszakon megyek keresztül. Ebben bennem van a munkával való küzdelem néha – nem is nagyon mások elvárásai, inkább az, amit magamtól várok el, sosem érzem azt, vagy nagyon ritkán, hogy elégedett lennék, de majd belejövök remélhetőleg egyre jobban, és menni fog az is, egyre könnyedebben. Akkor a munkatársakkal való együttműködés sem mindig egyszerű, értem itt inkább a személyiségbeli különbségeket… most vagyok egy olyan ponton, hogy próbáltam elfogadni, elviselni, másképp látni dolgokat 3-4 hónapig, de azt érzem sok… Beszélgettem emberekkel, akik ráébresztettek, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával egy bizonyos személlyel kapcsolatban, hanem többen áldozatai ennek… persze én általában magamban kerestem a hibát, és próbáltam változtatni, vagy úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy majd lesz ez jobb is, de mondták, hogy ez nem én! Ne vádoljam magam, mert ez az adott személy problémája és nem szabad azt éreznem, hogy ez személyes ügy! Szóval most kicsit jobban vagyok, de ugyanakkor a helyzet meg 2 hónapig legalább nem fog változni, az pedig hosszú idő. DE Isten segítségével menni fog! Hiszem, hogy ezen keresztül is mutatni akar valamit és tanítani szeretne. Semmi sem történik véletlen! Abban is bízom, tudom, hogy Isten még nagyon sok mindent tartogat a számomra és bízom benne, hogy meg fogom látni, előbb utóbb, mi a terve még az itt töltött időben. Mindehhez hozzájön még a barátok hiánya… Főleg, akik elmentek mostanában és ez még nem a vége… még mennek is el hozzám közel álló emberek az elkövetkező 1-2 hónapban. Ami persze arra késztet egy részt, hogy új barátságokat alakítsak ki, ami néha könnyebb, néha nehezebb.
Azt hiszem egyelőre ennyi, amit meg tudtam osztani veletek most. Kicsit negatív hangulatúra sikeredett egy része, remélhetőleg a következő bejegyzés ismét pozitívabb lesz!
Egyébként jól vagyok, aggódni nem szabad értem. :) De az imádságaitokat mindig szívesen veszem és nagyon köszönöm, hogy olvastok! Miattatok megéri írni! ;) Isten áldjon mindannyiótokat és adjon vigasztalást, erőt a nehéz időkben, hálás szívet pedig a boldog pillanatokban!
Végül egy kép a csapatról, akikkel dolgozom most:
(Nem a legjobb... de ez kb 1 hete készült, szóval a legfrissebb... és mindenki rajta van, aki most a csapatban van...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése