2 hét megint… húsvét, apróságok, és júniusban ismét haza látogatok

2 hét telt el utóbbi bejegyésem óta… Próbálok visszaemlékezni, mennyi minden történt, de túl sok mindenről azt hiszem nem tudok beszámolni.
Ami kiemelkedő esemény volt, az természetesen a húsvét. Az Easter Show, amivel készültünk nagyon erőteljesre és színvonalasra sikerült, nagyon sok mindenkit megérintett a vendégek közül, úgyhogy örültünk neki, hogy a nagy felkészülésnek végül ismét meg volt az eredménye. Ami a személyes húsvét élményemet érinti, maga a show alatt nem tudtam úgy részese lenni és átélni, ahogy a vendégeknek volt lehetősége (de ez érthető is). Egyrészt, mert a saját szerepünkre kellett koncentrálnunk és mindig előre gondolkozni, mi a következő jelenet, amiben részt kell venni, a másik pedig, inkább Jézussal éreztem volna együtt az egész esemény alatt, de pl. amikor Pilátus előtt volt és nekünk kellett a tömeget alkotni és kiabálni, hogy Barabást engedje el és Jézust feszítse meg, furcsa volt a másik oldalt játszani, ráadásul úgy, hogy hiteles is legyen. Szóval ilyen fajta kettősség érzés volt bennem aznap. Viszont voltak előző nap imaállomások (a Gecsemáné kertnek volt berendezve egy helyiség, egy másik Pilátus palotája, az utolsó vacsora hosszú asztallal és szervezett „étkezéssel” – 1-1 falat bárány hús, bor, kenyér és hasonlók… voltak kártyák otthagyva, 1-1 bibliai történettel, azokhoz kérdésekkel, amik elmélkedésre, imádságra ösztönöztek… ezek nagyon-nagyon jók voltak, sokat adott). Ez eredetileg szintén a vendégeknek lett szervezve, de a nap végén, mikor minden vendégcsoport végiglátogatta az állomásokat, nekünk is lehetőségünk volt végigmenni.
A hétvégére Ági barátnőm (a Lee Abbey szponzorom, vagy anyukám, ha úgy tetszik) látogatott meg bennünket (aki ugye egyébként most Bristolban él és dolgozik). Hirtelen jött a dolog, de nagyon jó, hogy itt van most, és tegnapi szabadnapom lévén sok időt tudtunk együtt tölteni, pihenni, beszélgetni…
Lesz egy szabadságom május végén, Rékával, Írországba megyünk 5 napra. Van ott egy ismerős házaspár (Gilicze Andrisék - annak aki ismeri őket). Sligo a város neve (Írország nyugati részén helyezkedik el), ahol élnek, és őket látogatjuk meg. Nagyon várom már!! :)
Azt hittem már nem tudok nyárra hazamenni, legalábbis a nyári időszakban, mert itt is elég sűrű a program, sőt… ugye mindenkinek akkor van szabadság, tehát nagyon sok vendég van itt ilyenkor, amit azt jelenti, hogy nagy az igény a munkaerőre is. (Szoktak nyári munkásokat is felvenni, fognak is, de hát ugye nekünk is dolgozni kell… na de ez nem panaszkodás… mindenki mondja, hogy nagy buli a nyár, úgy értem, nagyon jó az egésznek a hangulata, meg hát maga a természet, sok gyerek vendég és a communityben töltött idő is). Na meg hát a repülőjegyek is drágák szezonban… De sikerült még ebben az időszakban viszonylag olcsó jegyet kifogni, főleg így, hogy már le is foglaltuk, szóval végül is JÚNIUS 22-30-ig otthon leszek, amit már nagyon-nagyon várok megint! (Hiányoztok!!! Meg a magyarországi nyár kicsit más :) bár már itt is szedtem össze egy kis színt az utóbbi pár hét alatt… na meg hát a kajakozás/kenuzás is hiányzik nagyon… igen, tudom, itt is van víz, de azért a tenger kicsit máshogy viselkedik, mint a Duna, és mivel ismeretlen a számomra, nem nagyon mertem még kezdeni vele semmit, na meg hát olyan hideg, mint a jég... egyébként van egy kétszemélyes kajak itt, szóval lehetőség lenne, de egyelőre távol áll még tőlem a dolog)
Ami a természetet illeti, egyre több levél van a fákon, a tulipánok lassan elnyílnak, de sok másik virág nyílik utánuk, fantasztikus illatuk van, zöldellnek a domboldalak már nem csak a fűtől, hanem a fák új levelecskéitől is. Esténként fantasztikus naplementéknek vagyok részese, gyönyörű, ahogyan a színek változnak percről percre és ahogy a nap sugarai visszatükröződnek a víz tükrén, és ez a kezdetben vastag, aranyosan csillogó út egyre keskenyebb lesz, majd eltűnik… Egyszerűen nem lehet betelni vele…
Már kis bocik is vannak a földeken, aranyosak azok is (nem is annyira kicsik… csak az anyabocihoz képest…).

A kis báránykák pedig már nagyot nőttek, serdülőnek mondhatók :) de továbbra is tündériek, és nagyokat kacagok rajtuk, mikor csoportosan versenyt futnak és egyszer csak egyszerre megállnak (a mai napig nem tudom mért pont azon a helyen, és miért egyszerre…) ill. 1-2 bari ugrál, szökdel, mint a kecskék, nagyon vicces jelenség! :)