Nagyon-nagyon jól telt. Rendkívül jó kis csapatunk volt, igaz, hogy csak lányok, de nagyon támogatva éreztem magam az egész hét folyamán, de nem csak ebben nyilvánult meg, hanem az egésznek a hangulata, a szervezettsége adta, hogy kellemes élménnyel zártuk a konferenciát. Az előadók is rendkívül jók voltak, nagyon sokat kaptam az előadásokból, én személy szerint is, de a vendégek is, azt gondolom. (Ilyenkor nem csak megszervezzük a programokat, de legtöbbön ott is vagyunk, tehát részt is veszünk rajtuk.)
Ami nagy élményem volt a héten, hogy megtapasztalhattam, Isten mennyire meg tud áldani bármit. Így volt nagy áldás az egész hét is (ezt folyamatosan megtapasztaltuk, úgy az apróbb, ahogy a nagyobb dolgokban is). Ilyen megtapasztalás volt nekem a szerdai nap. Néztük az időjárás előrejelzést hétfőn, és szakadó esőt mondtak aznapra. Na most az eredeti tervek szerint arra napra tábortüzet terveztünk estére a tengerpartra, és esti elcsendesedős alkalmat a tengerparti kis kápolnába, na délutánra meg egy szervezett sétát. Hát az időjárás előrejelzés alapján egyikre sem került volna sor. De mi kitartóan imádkoztunk mindkét megelőző nap, hogy legyen napsütés. Hát napsütést nem kaptunk, de legalább nem esett, csak szitált egy kicsit. Úgy álltam neki az egésznek, hogy nem sok lesz belőle, legalább annál kevesebbet kell csinálnunk, de aztán megszégyenültem, mert a sétára is jelentkeztek néhányan, az esti tábortűzre meg a vártnál többen (ettől tettük függővé vacsoránál, hogy csinálunk-e este, vagy sem). Így azt hittem a Christ in Quiet (ez az elcsendesedős negyed óra esténként a vendégeknek), hogy nem is kerül sorra, így nem sokat tudtam rá készülni, végül 10 perc alatt összeállítottam valamit (persze a többiek segítettek egy csomót, nélkülük nem ment volna…). Amiben az áldást éreztük nap végén: a sétán nagyon jó kis beszélgetések alakultak ki a vendégekkel, kimondottan élveztük, aztán a tábortűzre 35 körüli volt azok száma, akik lejöttek (sokan gyerekekkel), és nagyon élvezték, végül a Christ in Quiet is nagyon jól sikerült. Azt egyik vendéggel beszélgettem csütörtök este, és azt mondta, az ő egyik legnagyobb élménye a héten az a szerdai Christ in Quiet volt (úgy, hogy ő semmit nem tudott az előzményekről…) Hát nem csodálatos? Isten mennyire megáldotta azt a rövidke felkészülési időt is…
Húsvétra egy Easter Show-val készülünk a vendégeknek, hasonló nagyszabású dolog, mint a karácsonyi. Próbáljuk megeleveníteni, megjeleníteni azokat az eseményeket, amik a keresztre feszítés előtt történtek. Nagyon jónak ígérkezik. Ezt most csak azért írtam le, mert a próbák zajlanak folyamatosan, és most éppen ez az ami még sűrűbbé teszi napjainkat.
Egyelőre azt hiszem most ennyi! Na meg most kaptok néhány képet ízelítőül a Host Teamünk egy-egy vicces jelenetéből, történéseiből.
A konferencia témája (minden alkalommal kell csinálni 1 postert, hogy még színesebb legyen a vendégeknek, most Sunny és én készítettük el, ilyenre sikeredett :) )
A dining room az "Under the sea" - tenger alatti temáju vacsorán :) (ha emlékeztek, korábban volt egy hasonló, csak jungellel... ez ilyen beöltözős vacsora, vendégeknek, communitynek egyaránt)
Kalózlány :)
Együtt a csapat!!! :) (a Pastoral Helpers-ekkel együtt - ők voltak a lelki vezetők, segítők a konferencia alatt)
Még feltöltöttem 2 képet a missziós csapatról, ezeket a missziós bejegyzés legvégén láthatjátok (ha rákattintotok a képre, nagyobban is megjelenik)- a márciusi bejegyzéseknél keressétek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése