Itt vagyok! :)... új szoba, Host Team, ANYA lettem, és megint mennek... :(

Igen, igen… tudom, egyre ritkább… Most meg azért nem írtam, mert annyi minden volt, hogy nem volt se erőm, se időm leülni…
Na de nem mentegetőzéssel és panaszkodással szeretném folytatni, hanem meséléssel!
Kezdjük az elején!
ELKÖLTÖZTEM – persze nem a címem változott meg, hanem csak másik szobát kaptam!  Nagyon-nagyon szeretem, és élvezem! Bár már megszoktam a másikat és sikerült annyira Lillássá , akarom mondani otthonossá tennem, hogy már el is felejtettem, hogy mennyire nem szerettem az elején és mennyire vártam hogy leteljen ez a 3-4 hónap itt és új szobát kapjak…. Az új több szempontból is hamar a szívemhez nőtt. Először is nagyobb, mint a másik, másodszor csöndesebb helyen van, harmadszor egy helyes kis kertre néz az ablak (ez az úgynevezett Community Garden – kicsit domboldalas, szép zöld füves résszel, virágokkal, bokrokkal… tavasszal, nyáron jól ki lehet majd használni (egy ilyen kis belső udvar – körbe épület(ek)) Majd képet is mutatok róla (még nem készült… a szobáról is csak néhány, de azt talán most meg is mutatom…). És nem csak nagyobb, szebb is (a bútorok), jó nagy „rakodó felülettel”  akarom mondani, van egy íróasztal szerűség, de jó nagy felületű asztallap van, kényelmesen elfér rajta sokminden… És persze nem utolsó szempont az sem, hogy Ági szobája volt előttem… boldog voltam, hogy az övét kaptam meg (mert ugye közel nőtt a szívemhez és még ilyen módon is itt marad az emléke…)



Szóval, mióta utoljára írtam, megvolt a Host Team-es hétvégém is!  Nagyon jól sikerült, bár teljesen más volt, mint az 1. (Az 150 vendéggel, ez csak 30-40 és az nyüzsis volt, tele gyerekekkel és pörgéssel, ez pedig „relaxing” – nyugisabb, és woman’s weekend volt, ami azt jelentette, hogy direkt nőknek szóló téma, és foglalkozások voltak szervezve! Na és ez csak egy hétvége volt, az előző meg hétfőtől péntekig tartó konferencia.) Úgyhogy ilyen érzések, és tapasztalatok alakultak bennem a hét végére. Nagyon jól éreztem magam benne, most több kapcsolatom volt a vendégekkel (ami azt jelentette, hogy már többekkel sikerült beszélgetni, hosszabban, talán amiatt is, hogy kevés emberre mindig több idő jut elv alapján is, na meg hogy nem kellett annyi mindent szervezni, így erre is jutott idő és energia). Nagyon sok pozitív visszajelzés is jött a hétvégével kapcsolatban (ami a vendégek részét illeti)
Aztán kedden volt megint egy szabadnapom, ami nagyon gyorsan elszaladt, rengeteg minden volt halasztgatva (apróság), amit el kellett intéznem, a nap végén pedig megint előadás volt (éneklés, pantomim, kórus…) szóval az estém sem volt már olyan szabad.
Végül elmaradt akkor is a blog-írás…
Na ami még az izgalmat fokozta (és ehhez is kellett kis előkészület is), hogy szerdán jött meg a lányám! ANYA lettem!  Itt így hívják másnéven a szponzort, segítőt, ja de talán ezt említettem az előző bejegyzésben, na de se baj!
Szóval végül megérkezett!  És hát mindenféle infóval el kellett látnom (még mindig adagolom szegénykémnek, pedig már 5 napja itt van…). De emlékszem, nekem milyen volt az elején… (nagyon nehéz), így amivel és ahogy csak tudom támogatom, ellenőrzöm, segítem… persze mindenkinek talpra kell állnia, és az a jobb, minél hamarabb, tehát lassan szoknia kell a beilleszkedést, de most még szükség van bátorításra, nagyon el van keseredve, de igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon kis tündéri, szeretnivaló, kedves és hálás leányzó (ja, és persze magyar… mondjuk ez nem egyértelmű itt, de csak hogy tudjátok… mondjuk ez megkönnyíti a bemutatást – elmagyarázni a dolgokat azért mégis egyszerűbb így…) Persze, amikor csak lehet angolul beszélek vele is, hogy minél jobban szokja, minél előbb belerázódjon (hiszen ez az ő érdeke is), na meg hogy a többieket se zárjuk ki, miről is folyik a beszélgetés… Egyébként nagyon élvezem  szeretek törődni másokkal, magaménak érzem, és nem is esik, nehezemre… De nem egyszerű feladat (ettől függetlenül)… Múlt héten eléggé le is terhelődtem ezzel, hiszen a legtöbbet, legjobbat akartam, így a nap végére mindig hullán estem be az ágyba. És mivel mindig el is húzódott a nap vége, reggel meg kelni kellett a munka miatt, nagyon keveset aludtam… így pár nap után teljesen kimerültnek éreztem magam, de szerencsére jött a vasárnap, amikor ki tudtam magam aludni, na meg a mai nap  Úgyhogy most már jól vagyok! 
Ja, ami még a kimerültséget okozta (meg egy kis stresszt…), hogy Morning Prayerre (reggeli áhítat) kellett ismét készülnöm, amire nem sok időm volt… így éjszakába nyúlóan kellett azzal is foglalkozni, ami szintén kevés alváshoz vezetett. (Ez volt a 2. Morning Prayer, talán emlékeztek még az 1.-re, novemberben volt, és énekeltem is egy dalt akkor… Most nem találtam igazán témába vágót, egyébként A hit nemes harcának megharcolása részt kaptam az 1 Timóteusból… Kicsit meg is küzdöttem vele, de végül sikerült összeállítanom! )
Aztán azóta elment újabb két lány (Hye-ji Dél-Koreába és Binnie Indiába)… Ami szintén a sokáig fennmaradást eredményezte… mármint előtte… ilyenkor igyekszünk minden percünket velük tölteni és kihasználni a maradék időt, hogy beszélgessünk és hasonlók, hogy együtt legyünk… Így beszélgettem Hye-ji-vel 2 órát valamelyik nap… Sokszor ilyenkor döbben rá az ember micsoda csodát végez Isten egyes emberek életével… és a mindennapokban nem is kerülnek elő ilyen témák, és néha nem is látjuk ki milyen közegből szakadt ki, milyen háttérrel rendelkezik, hasonlók… és ezek olyan hatalmas bizonyságtételek és néha olyan nagy hálát váltanak ki belőlem, hogy mennyire szeret Isten, és mennyire jó hátterem, közegem volt/van OTTHON is, és hogy mennyire hálás lehet azért, hogy ennyire szerettek, elfogadtok és törődtök velem! Sokat sírtunk ezalatt a 2 óra alatt, de jó volt részesülni az ő életének egy részében és tudni többet róla. Hallgatni, mennyi mindent tapasztalt meg itt, mennyi változáson ment keresztül, milyen küzdelmei, kudarcai voltak neki is itt, de hogyan formálta ezekben Isten! Hmmm… És mindig hálát adok azért, hogy egymás életének részei lehetünk itt, ha csak egy rövidke időre is, de részei vagyunk!...