Hazatérés...

Hát újra itthon...

4 és fél év után Isten visszavezetett a szülőföldemre.
Sok-sok hónapit munkakeresés, gondolkodás, imádság után itt adódott egy munkalehetőség... így haza jöttem.
Nagyon nagyon hálás vagyok az elmúlt évekért. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sok szép helyen jártam, élményekkel gazdagodtam, különböző kultúrákkal ismerkedtem meg és nemzetközi barátokat szereztem, ami egy örök kincs és pénzzel nem megfizethető ajándék.
A hitemben is sokat erősödtem, Istennel sok mindenen mentem keresztül és sok-sok csodát végzett bennem, rajtam és körülöttem. Megtiszteltetés egy-két dolog, aminek részese lehettem.

Most egy új időszak kezdődik el, ami sok kihívással teli lesz.  Azonban izgatottan várom, hogy hogyan sikerül leküzdeni az akadályokat, tovább épülve, újdonságokat megtapasztalva.
Azt tudom, hogy Isten terve jó és tökéletes és hogy sosem hagy el. A kezemet fogva vezet az úton.

És ahogy megígérte:

¹¹Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
¹²kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.  (Zsoltárok 91:11-12)

Mielőtt kijöttem, 2 helyről is ezt az igeverset kaptam, és végig kísért, kísér az utamon. Isten ígéretei igazak, és örökkévalók.

Néhány kép:

Utolsó képek, mielőtt eljöttem... Megunhatatlan

Még visszatérek... (legalábbis látogatóba biztosan!)

Viszlát London., Anglia. :( (a repülőről)

Helló Budapest! Megérkeztem! :) (és a reptéren)

Visszatérés…

Kedves ismerősök, rokonok, barátok!

Hosszú szünet után ismét jelentkezem, hogy elmeséljem mi történt velem az elmúlt időszakban, és jelenleg mi a helyzet.

Köszönöm a hűségeteket és hogy nem felejtkeztetek meg róla, illetve a blogról. (Egy nagy csoda nekem az, hogyha ezt most olvassátok, és egyben bátorítás is!!)

Miután Lee Abbeyben lejárt a szerződésem (2 év és 9 hónap – kétszeri hosszabbítás után) 2013 júniusában hazamentem Magyarországra 2 és fél hónapra, egy hosszabb pihenésre. Akkorra már megvolt az új helyem, amely észak-Anglia egy csodálatos részén található, hasonló felépítésű hely, egy keresztény konferencia és szabadidő központ. Scargill House-nak hívjak. Itt a weboldalt is megtaláljátok, ha érdekel:  http://www.scargillmovement.org/

Kilátás a közeli hegyről a falura

 Itt egy úgy nevezett „Youth and Children Coordinator” (gyermek és ifjúsági munkás vezető/koordinátor) állásra jelentkeztem. Kicsit tartottam tőle az elején, sőt nem is akartam megpályázni. Először nagy falatnak tűnt, nem tudtam mennyire fogja meghaladni a képességeimet, de sok bátorítást kaptam, így belevágtam. Gondoltam, meg kell próbálni kinyitni az ajtót, hogyha ez Istentől való elhívás, akkor sikerülni fog, ha nem, akkor meg úgy sem nekem való. Így tehát folyamatosan imádkoztam, és nagy békességet nyertem az egész folyamat alatt, 100%-osan Istenre bíztam a dolgot. Persze ez nem jelenti azt, hogy félvállról vettem az interjút és egyebek, hanem azt, hogy nem görcsöltem annyit rajta, így hogy tudtam, hogy elrontani úgy sem tudom, ha Istentől való, ő keresztül segít, viszont olyan „hű de nagyon okosat” se, hogy meggyőzzem őket, ha mégse nekem való, Isten úgy se engedi…
Szóval végül megkaptam, ami nagy bátorítás volt, ugyanakkor még mindig voltak kételyeim magammal szemben, de értékeltem, hogy mások látnak bennem valamit és tudtam, hogy csak bíznom kell Istenben és ő kirendeli mellém a megfelelő embereket és eszközöket, amik a segítségemre lesznek abban, hogy véghez vigyem, amire elhívott. 

Néhány kép:

Egyen pólóhoz a mintát egy másik kollégával ketten terveztük 

A nyári munkás csapat

Mosoly :)

Emellett nem csak erre a pozícióra vettek fel, hanem még olyanba is belevágtam, amit életemben nem csináltam (de valamilyen szinten mindig is vonzott), ez pedig az adminisztráció/irodai munka volt. 

Az irodában

Ez a munka többek között magába foglalt: foglalások intézését (telefonon, emailen, személyesen), telefonos ügyintézés, emailezés, programkártya szerkesztés, különböző számítógépes feladatok ellátása, adatlekérés-bevitel, recepciós feladatok… na meg elég gyakran gyakorolnom kellett a különféle problémamegoldást. A nehéz kezdet (beilleszkedés, rengeteg új információ befogadása…) után kezdtem nagyon megszeretni, és jól éreztem magam, nagy lehetőségnek tartottam, hogy ilyenben is tapasztalatot szerezhetek (ráadásul idegen nyelven… még a mai napig alig hiszem el, hogy tényleg ide fejlődött az angolom..).

Mindezeknek a feladatoknak az ellátására azért volt szükség, mert a gyerekmunkával nem lett volna elég munkám. (Ezen a helyen nem volt rendszeresen annyi fiatal, gyerek, mint az előzőn.) De így legalább volt változatosság, felfedeztem új képességeket/készségeket és sok-sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Isten nagyon sok mindenre tanított ebben az elmúlt évben is!
Néhány példa: tanultam arról, hogyan legyek rugalmasabb és tudjak kezelni a hirtelen, utolsó pillanatos változásokat – arra való reagáláskor a nyugalom megőrzése, helyzet elfogadása, megértés másokkal szemben, kiállni az igazamért, harcolni a szabadidőmért – időbeosztás, hálásnak lenni azért, amim van, élni a talentumokkal = ajándékokkal mikkel Isten megáldott, rámbízott – próbálni gyümölcsöző életet élni, bízni Istenben, ráhagyatkozni – kevesebbet aggódni/stresszelni (azért van még hova fejlődni.. J )… Sok sok kihívás elé állított Isten vagy olyan helyzetekben találtam magam, ami által Isten tudott formálni, erősíteni, munkálkodni az életemben, személyiségemen. Ezek az időszakok legtöbbször elég nehezek voltak, de megtapasztaltam Isten hűségét, jóságát, gondoskodását és szeretetét. Sokszor ezt onnan tudtam, abból éreztem, hogy embereket küldött mellém, hogy támogassanak, bátorítsanak… kísérjenek az úton. Hálás vagyok ezekért az emberekért Istennek, néha mintha angyalok lettek volna! J De ugyanígy hálás vagyok az otthonról kapott támogatásért is, rám gondolás, imádságok, bátorítás, szeretet, érdeklődés… sokat jelent!

Azt hiszem itt most be is fejezem egyelőre, hamarosan folytatom azzal, hogy most mit csinálok, merre járok, mik a tervek.

Köszönöm még egyszer, hogy olvastok, megéri miattatok időt szánni a gondolat megosztásra!
(Még több képet facebookon lehet találni, ha eddig még nem láttatok volna.)

Kedves Olvasóim!

Ha ezt a bejegyzést olvassátok, akkor nagyon hűségesek vagytok és nagyon hálás vagyok érte, ugyanis ti, akik még reménykedtetek, ránéztek a blogra, ösztönöztetek arra, hogy újra írjak!
Az elmúlt fél évet, pár hónapot nem tudom részletesen leírni, de megpróbálom összefoglalni és leírni, megosztani veletek az élményeimet, tapasztalataimat , hogy informálódjatok, tájékozódjatok, talán tanuljatok, épüljetek, megbizonyosodjatok (Isten jóságáról, munkájáról) mindarról, ami bennem, körülöttem zajlik, formál, épít és átalakít.

A nagy munkás, nyüzsis nyári hetek kezdete előtt haza mentem szabadságra, ami nagyon jól telt. Kb. egy hetet voltam otthon. Nagyon hiányzott már a család, az otthon, Budapest, Duna, kajakozás-kenuzás… Az idő fantasztikus volt, nagyon élveztem a meleget (bár tudom, akkor már az otthoniaknak elege is volt belőle… sokan kívánták, bárcsak cserélhetnénk… ismét a tapasztalatokból az értékrendszerem átalakult egy kicsit…) Azután néhány napot Olaszországban töltöttem: Rómában, Nápolyban… Örülök, hogy oda is eljuthattam. :)

Miután visszaérkeztem, nagy tervezésbe kellett fogni, mert az anyagot, ami alapján tartottuk a foglalkozásokat, tervezéssel meg kellett alapozni: történetek, üzenet, játékok, kézműves, egyéb tevékenységek…

Azután elkezdődött a 2012-es nyár…

Ami az időjárást illeti… nagyon hiányzott a napsütés és meleg, amit otthon megszoktam. Az 1. hét szép napsütéses volt, de a többségében borult és esős időben volt részünk. De nem panaszkodhatok sokat, mert elvétve voltak napos időszakok, amit megtanultunk értékelni!
A munka szempontjából elég húzós nyarunk volt. Egyrészt rengeteg gyerekünk volt (heti 35-40 fő, 0-16 évesig, amit nem mondanánk soknak, ha azt vesszük, hogy otthon 1 osztályban van ennyi gyerek, de az itteni létszámokhoz képest, a nyár a legmagasabb), alapvetően az, hogy sok gyerekünk volt, jó volt, mert minél több, annál jobb: jobban lehet velük játékokat játszani, foglalkoztatni őket.  De volt 2-3 hét (a 6 nyári hétből), amikor rendkívül eleven (rossz) gyerekekkel kellett megküzdenünk. Na de nem csak panaszkodni akarok, nagyon jó gyerkőcök is voltak, és rengeteget tanultunk azokból a helyzetekből is, amik adódtak. Isten jelenlétét, segítségét, támogatását is erőteljesen megtapasztaltuk, főleg olyan helyzetekben, amikor már azt hittük, nem bírjuk tovább, vagy elfogyott az erőnk, türelmünk, Isten mindig adott az Övéből, amire nagy-nagy szükségünk volt! Csodálatos tapasztalat volt. Ezen kívül rengeteg szeretet kaptunk a gyerekeken keresztül, sok-sok szülő hálás volt mindazért az erőfeszítésért, munkáért, amit csináltunk.
Minden nagyobb eseményre/ünnepre (karácsony, húsvét), így a nyárra is, valaki összeállít egy nyári előadást, amit mi Summer Show-nak hívunk. Ez minden évben változik, a téma is, a szerkezete is, stílusa is. Tavaly, ha emlékeztek, vagy visszaolvassátok, egy nagy történet volt a keret, abba volt mindenféle táncos, énekes, színjátszós rész belefoglalva. Idén is volt táncolás, éneklés, zenélés, színjátszás, de különböző darabok láncolata volt. A címe pedig: It’s all about love, ami lefordítva: Minden a szeretetről
Ennek keretében kórus darabok is voltak, aminek az összefogását, irányítását rám bízták. Nagy felelősség volt, és sokat küzdöttem az elején, mert 2 próbányira való idő állt a rendelkezésemre betanítni őket, ami elég lehetetlennek tűnt, de nem nagyon volt választás. Végül a darabok összeálltak valahogy, de szeretek minőségi munkát végezni, így az első pár előadásra azt mondom, elfogadható volt, de nem tökéletes, mindenesetre sikere volt az egész műsornak, úgyhogy túl rossz nem lehetett. :) Mivel 6 nyári hét van, 6 előadás volt összesen. Tehát minden előadás alkalmával jobb és jobb lett.  :) Nagy megtiszteltetés ilyen feladatot is elvállalni, részt venni benne, és látni Isten munkáját, támogatását ebben is. Ahogy engem is késszé tett a feladatra, megerősített, végig segített. Hálás vagyok a kihívásokért, megpróbáltatásokért, mert rengeteget tanulok belőlük és épülök. Tudom, hogy mindez a hasznomra fog válni az életben.

Egy másik nagy esemény, ami meghatározta a nyarat, az a 2012-es Olimpiai játékok voltak.
Az Olimpiai láng erre felé is jött, Lyntonon keresztül, így annak az eseménynek is részesei lehettünk, láttam is a lángot és a fáklyát is tarthattam a kezemben, nagy élmény volt!

Az Olimpia ideje alatt legtöbbször dolgoznom kellett, de amikor csak tudtuk, követtük az eseményeket. Nagyon büszkék voltunk a magyarjainkra, és hogy kis országunk milyen jó helyen végzett az éremtáblázaton! :)
Ezen felbuzdulva rögtön a nyári időszak után rendeztünk is egy kis Lee Abbey Olimpiát. Olimpiai megnyitót is volt és Olimpiai lánggal is futottunk, itt a környékben, Lee Abbey területén. Különböző sportágakban lehetett versenyezni: tenisz, pingpong, foci, rövidtáv-, hosszútáv futás, íjászkodás és hasonlók. 
Én személy szerint a futásban vettem részt (pedig nem terveztem, de mások bátorítására mégis elindultam) és végül egy arany érmet sikerült is szereznem (kb. 5km-es szakaszon). Egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon örültem neki! :)

A szabadnapjaimat igyekszem hasznosan eltölteni. Néha csak pihenésre van szükségem, néha pedig az idő is alkalmas arra, hogy kimozduljak kicsit, így kisebb túrákat teszek itt a környékben, néha barátokkal, néha egyedül. Mindig vannak újabb és újabb felfedezésre váró helyek, vagy általam még nem látogatott hegyek, dombok, ösvények.

Ezekből láthattok néhány képet itt:

Most éppen a szabadidőm egy részét próbálom angolozással, gyakorlással tölteni, ugyanis a nyelvvizsga megszerzése még előttem áll, mint feladat. Nem csak feladat, de kihívás is, hiába élek itt, már 2 éve és nagyon-nagyon sokat tanultam, fejlődtem, a tudásom nem tartalmazza minden egyes részletét a nyelvvizsgának. Így további gyakorlásra van szükségem, főleg ami a nyelvtant és a szókincset illeti.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Valószínű, ha időm engedi idővel bővítem a képtárat, szóval néha nézzetek vissza erre a bejegyzésre, ha több képet akartok látni. :)
Köszönöm, hogy érdeklődtök és olvastok, remélem megérte a végéig eljutni! ;)

Isten áldjon Benneteket!

Szépséges időjárás, tavasz, mosolygás... :)

Ismét eltelt egy kis idő, mióta utoljára jelentkeztem. Remélem, azért még nézegetitek néha az oldalt, annak reményében, hogy hallotok felőlem valamit.

Az utóbbi 3-4 napban fantasztikus időjárásban van részünk. Gyönyörűen süt a nap, a madarak dalolgatnak, a nárciszok százával nyílnak mindenfelé. Szerencsére a szél sem fúj (ami nagy százalékban azért jellemző erre a környékre, ezért is nehéz legtöbb esetben a nap melegét érzékelni), úgyhogy sok időt töltünk a szabadban, élvezve a tavasz jelenlétét, a nap melegét, az állatok hangját és persze a fantasztikus táj látványát.
Hasonlóképen, mint egy éve ilyenkor, ismét újszülött báránykák szaladgálnak föl és alá a domboldalban. Tüneményes látvány, nagyon cukik! Kisborjú is van 2. :)

Ami a munkát illeti:

Azalatt a másfél év alatt, amióta itt vagyok, az elmúlt hétvége volt a legfantasztikusabb az összes közül. A főnökömmel (csoport  vezetőmmel  – Mark) – dolgoztam együtt, ami nagyon-nagy élmény volt – fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, lelkes, alkalmazkodó, támogató, de ugyanakkor hagy érvényesülni, szerintem ritka az ilyen, ennyire jó munkatárs és csoportvezető egy személyben! Nagy százalékban az időjárásnak köszönhetően rendkívül jól sikerültek a foglalkozások a gyerekekkel. Persze a gyerekanyag is nagyon jó volt, ami szintén segített abban, hogy élmény dús időt töltsünk együtt.
 Ismét – mint legtöbb esetben – 4-7 éveseknek tartottuk a foglalkozást. Sokat voltunk a szabadban, mindenféle sport és egyéb játékokat játszottunk (ejtőernyős, vízibomba elkapós, akadálypályás, kötélhúzós, kanálon tojásvivős versenyek és játékok…) Tegnap délelőtt az istentisztelet is kint volt, különleges tapasztalat volt az is!
Teniszeztem is a hétvégén (legalábbis próbálkoztam, és megállapították, hogy fejlődőképes vagyok, szóval nem volt olyan vészes :) ), ami izomlázat eredményezett másnapra a popsimban és a lábamban… De nagyon jól éreztem magam!!!
Szombat este vacsorára hívott meg a csoportvezetőm és családja, egy ismerős házaspárhoz. Nagyon fincsi kacsa és szarvas volt vacsira, beszélgettünk, kártyáztunk (sokszor az sem tudtam mit csinálok, mi zajlik éppen, még is sikerült a legtöbb pontot begyűjteni, mindkét fordulóban… nem is értem hogy, sose volt szerencsém az ilyenekben… ) Jó volt kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, másokat, és persze a családot is jobban megismerni más környezetben.

Azt hiszem, kezdek kibillenni a stresszes, negatív hullámos időszakból, sok támogatást és segítséget is kapok, ami nagyban befolyásolja a hogylétemet.

Egyelőre most ennyi, na meg néhány képecske:

Elfoglaltság, szabadság otthon, tervezés, költözés....

A remény hal meg utoljára… szokták mondani. Hát remélem még akadnak blog-olvasók, akik nem adták még fel és reménykednek, hátha hallanak még felőlem.

Hát bizony-bizony, egy hónap telt el az óta, mióta írtam és sok minden történt, ezért sem nagyon akadt időm. Na meg ebből a felét, 2 hetet otthon töltöttem, szabadságon, szóval jó néhányan személyesen is megtapasztalhattatok, hallhattatok rólam.
Mielőtt hazamentem, elkezdtem szervezni egy műsort, amit az itt lakó gyerekek előadásaiból állítottunk össze. Összesen 6 (9, ha a tiniket is beleszámoljuk) gyerek van, de annyira tehetségesek, hogy simán kitett egy órát az a sok darab (ének, tánc, hangszerjáték, kisebb színdarab, kis filmecske…) amiből összeállt végül a műsor. Nagyon jól sikerült, fantasztikusan ügyesek voltak és mindenki le volt nyűgözve, szóval Istennek hála, mindennel időben sikerült elkészülni és tudtuk gazdag élményben részesíteni a közönséget, akik az szolgálók voltak (kb. 50-60 ember)
Isten sok mindennel megáldott, gazdagított az utóbbi időben, például ennek a műsornak a sikeressége is az ő hűségének, szeretetének köszönhető és sok támogató embernek, akit mellém küldött, na meg a gyerekek hihetetlen lelkesedésének. :)
Aztán nagy tervezésben voltunk egész héten, hiszen hétvégén már lesznek gyerekek, akiknek foglalkozást kell tartani, illetve jövő héten szünet van az iskolákban, szóval még több gyerek várható.
Ismét a kisebbik csoport vezetője leszek, 3-6 évesek. Kíváncsian és izgatottan várom.
Ezenkívül nagy költözködés volt, mert a munkálatok befejeződtek a főházban (szóval az ágyaktól kezdve az egész konyhát, a raktárt, mindent vissza kellett pakolni. Szóval a héten leginkább a tervezés mellett ezzel is telt a munkaidő. (3 napja izomlázam van az pakolástól… :) De nem panaszkodok, jó érzés, végre valami kis edzés… érzem újra, hogy vannak izmaim…)
Másik nagy dolog, hogy költöztem… van egy új szobám, az új építésű épületben, gyönyörű fürdőszobával (nem saját, közösségi, de nagyon szép), fantasztikus kilátással… A tengerre néz! :) A bútorok is újak meg minden. A régi szobám is nagyon szerettem, nehéz is volt otthagyni, de ez az én választásom volt, és valahol azért már vágytam egy kis változatosságra, meg mindenkinek általában a vágya ebbe az épületbe (ahova most költöztem) bekerülni, de én sose voltam vele úgy, hogy hű de vágyom oda, viszont azért mielőtt elmennék, gondoltam ha lehetőség van rá, miért ne!
Még a teljes rendre várni kell, nem is tudom, mikor lesz igazán rendbe… majdnem 1 hete ott lakom már, de azóta ma van az első szabadnapom és ma sem azzal akartam az egész napot tölteni, hogy csak rendezkedek. Szükségem volt friss levegőre, így például elmentem sétálni egyet, ami nagyon jól esett, már kezd tavaszodni, láttam sok rendesen kinyílt hóvirágot. Meg aludtam sokat és hasonló apró tenni-venni valók.
A szabadságomról nem nagyon írtam… jól éreztem magam otthon, örültem, hogy időt tölthettem veletek, családommal lehettem kicsit, barátokkal találkoztam, jó volt látni benneteket, hallani felőletek. Ami akadályozott abban, hogy felhőtlen legyen az egész és tényleg „szabad” legyen a szabadság, az a folyamatos kérdések, agyalás… nem voltam felkészülve rá, hogy mindenki jön a kérdésekkel és arra sem, hogy leterhel az, hogy mindenki próbál tanácsot adni. Amit egyébként nagyon szívesen veszek, de annyi különböző vélemény volt, hogy egyszerűen egy idő után összeroppantam. Azt éreztem, hogy nem tudok a gondolatokon, terhen úrrá lenni. Aztán egy idő után sikerült, Isten felszabadított alóluk és tudtam úgy jól érezni otthon, hogy nem nagyon foglalkoztam velük, hanem rájöttem, hogy idő kell, meg imádkoznom kell érte, ott nem fogom tudni eldönteni, még akkor sem, ha sokan azonnali választ vártak. Nagyon örültem azonban a szeretetnek, ami körül vett, annak, hogy nem vagyok el felejtve, hogy törődtök velem és, hogy persze a javamat akarjátok. A kedvességetekért hihetetlenül hálás voltam, és megköszöntem Istennek, hogy ha megyek haza, milyen csodálatos emberek várnak! Köszönöm a törődéseteket, kitartásotokat, szereteteteket, jóságotokat, kíváncsiságotokat, érdeklődéseteket, aggodalmatokat és azt, hogy jó néhányan imádságban is hordoztok. Ez a támogatás mindennél többet ér!
Egyébként jó volt haza menni és jó volt visszajönni is! :) 

Ami még mostanában történt és nagy őrültség volt, illetve jó móka, az egy nagy „papírfürdő” volt… A történet ott kezdődött, hogy aznap, mikor ez az előadó est volt a gyerekekkel, a főszakács búcsúztatója is volt, ugyanis 8 év után (ami elég hosszú időnek számít itt) ő is megy el… :( Neki van 2 gyerkőce, akik szintén mennek vele. Ilyenkor hagyomány, hogy a beszéd közben a gyerekek ajándékokat bontogatnak ki, őket így búcsúztatjuk. Hát idén kitalálták, hogy az ajándékokat egy nagy zsák papírban rejtik el (tudjátok, a hulladék papír csíkok, amik az összeaprított hivatalos iratokból keletkeznek…) Persze az utolsó ajándékoknál kiborították az egész zsákot. Erre a 3 éves Esther odament és elkezdett a kupac közepén játszani… na persze mi se kellett nekünk, mire vége lett mindennek, az egész terem papírban úszott, na meg mi is… dobáltuk egymást, még a ruhánk alatt is papír volt, mindenhol!!! Nagyon nagy szám volt! :)

Íme néhány kép:

Egy másik hasonló őrültség volt a párnacsata…
Elöregedett párnákat dobáltak ki, 40-et, erre jött az ötlet, hogy valamit kezdeni kéne vele… hát párnacsata lett belőle, az egész sportcsarnok toll alá került… Ilyen élményben még sosem volt részem! Hihetetlenül jóóóó volt! :)
(Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy hogy fogom bírni, mennyi tollat fogok benyelni, fulladozni, hasonlók… de ügyesen kellett csinálni és nem lett belőle semmi gond! Életem és Lee Abbey élményeim egyik legnagyobbika volt…)

Erről is egy-két kép:

( + 2 kép hozzáadva az előző bejegyzéshez...)

B.Ú.É. K. – első bejegyzés 2012-ben, újévi buli, nyüzsi, majd jól megérdemelt pihenés

A karácsonyi nagy hajtással még nem ért véget a nyüzsi… Legutóbbi bejegyzésem napján jöttek az új vendégek, akik az újévet ünnepelték velünk. Kicsit nyugodtabb volt az a hét, egyrészt mert kevesebben is voltak, másrészt pedig ami a munka részét illeti, többen voltunk itt új évkor a csapatból, így jobban megoszlottak a feladatok, tennivalók, tehát több idő jutott a pihenésre is.
31-én este a vacsora műsorral volt egybe kötve – énekes és prózás előadások is voltak a műsorban, mindig 2-3 szám 1-1 fogás után (így szándékosan kicsit el lett nyújtva a vacsora. Ekkor az egyik magyar sráccal (Peti) énekeltünk egy magyar dalt (Akik esetleg ismeritek: A sötétség szűnni kezd már…. Katával már énekeltük itt korábban, kánonban és nagyon tetszett, ezért választottuk most is, sikert aratott ismét… :) ) Az újévi buli is nagyon jól sikerült. Éjfél előtt szervezett tánc volt (mindenféle lépéseket tanítottak, leginkább párokban voltunk, majd a tánc során mindig változott, hogy éppen kivel táncoltunk) Én nagyon élveztem! :) Aztán éjfélkor pezsgőosztás, majd tánc volt ismét, de már nem szervezett formában. Az igazat megvallva, sosem szerettem táncolni, és nem éreztem volna, hogy tudok, vagy jól menne, de ebbe is egyre jobban kezdek belejönni… ;) Érdekes észrevenni magamon a változást ebben is, mások bátorítása, ösztönzése mennyit számít, és Isten hogyan formál ilyen téren is.

A nagy hajtós időszak után végre következett egy pihenősebb. Miután hétfőn elmentek a vendégek, a munka lényegében a dekoráció leszedése és rendrakás volt: szortírozás 1-1 helyiségben, amire eddig még nem volt idő. Persze mindemellett már előre kell megint gondolkozni, szóval tervezés volt a munka része következő napokban, ami szintén egy kicsit több agymunkát igényelt, de egész jól haladtunk vele.
Az egyik délután az egyik srác a csapatból megkért bennünket, hogy próbáljunk ki vele valamit, mert még sose csinálta és kíváncsi rá, hogy működik, gyerekekkel alkalmazató lenne-e vagy milyen egyáltalán. Hát ez a valami egy tánctanító dvd volt. Különböző tánctípusokhoz tanított lépés. Kb. egy fél órát csináltunk belőle végig, ami eléggé lefárasztott bennünket, de nagyon jó volt. Hasznosnak is találtuk (a mozgáskészségünk fejlesztésére eléggé megfelelő :) ) főleg hogy elég kevesen vagyunk profi táncosok, így meg pláne nem árt egy kicsit tanulni, gyakorolni…). El is határoztuk, hogy többször összejövünk majd (talán rendszeresen, hetente egyszer vagy kéthetente és gyakorlunk). Beszéltük, hogy a nagy karácsonyi, meg újévi partik előtt kellett volna gyakorolni… Sebaj! Lesz még alkalom rá, remélhetőleg, hogy „élesben” is kipróbáljuk, alkalmazzuk. Izgi! :)
A héten falmászást is csináltunk, meg úgynevezett crate stack- et (rekesz pakolás – kötélen lógva=kibiztosítva) Csak gyakorlás, meg szórakozás céljából. 


Néhány kép erről:

( Háttal, a lila nadrágban, befonott hajjal...)

Most már sokkal kipihentebbnek érzem magam, sok alkalom volt rá a héten és meg is tettem mindent (alvás, séta, egyedüllét a szobámban, kreatívkodás) annak érdekében, hogy helyrerázódjak energiatartalék szempontjából.
A jövő héten egy ilyen lelki felkészítő lesz (3 nap), amit minden év elején megszerveznek. Nagyon fontosnak és hasznosnak találtam tavaly is. Ilyenkor mindig előretekintünk egy kicsit, hogy mit várunk ettől az évtől, milyen terveink vannak, hol van Isten ebben, hogyan találjuk meg Őt… ilyesmik, és talán kicsit vissza is nézünk, mi minden történt velünk az elmúlt évben, hogyan épültünk, erősödtünk, miket fedeztünk fel saját magunkban... Önismeret, de ugyanakkor közösségformálás is.
Nagy kíváncsisággal és izgatottsággal várom. Idén még többet fogok érteni, mint tavaly ilyenkor, hiszen egy teljes évvel többet voltam angol közegben, szóval a nyelvi nehézségek leküzdése is egyre jobban megy, illetve egyre kevesebb a nehézség, ami fantasztikus fejlődést mutat (még számomra is hihetetlen, felfoghatatlan).

Aztán…. egy hét múlva ilyenkor már Londonban töltöm az éjszakát, ugyanis másnap reggel repülök HAZA!!!! :) Egész hosszú időre, hála Istennek. Majdnem 2 hétre. Alig várom már, azt is! Jó lesz benneteket látni végre! :)

Hát mára ennyi volt, amit meg tudtam osztani veletek! Hamarosan találkozunk!!!

Az Úr áldjon benneteket és vigyázzon rátok, bármit csináltok, bárhova mentek!

Készülődés az ünnepekre, fárasztó, de élményekben gazdag karácsony (család nélkül…)

Az utóbbi időszakban természetesen minden a karácsony körül forgott. Leginkább tervezés, dekoráció, rendezkedés, próbák (a karácsonyi műsorra/elődadásra, szereplésekre) és hasonló tevékenységek töltötték meg napjainak, ami rendesen kimerített a végére, ugyanakkor élvezetes volt mindebben részt venni és szolgálni vele.

Idén is meg volt a nagy közös karácsonyfavágás az erdőben… Idén nem volt egyáltalán hó… Így tudtam igazán értékelni és felfogni, mennyire különleges volt tavaly mindezt hóban végigcsinálni. Azonban meg volt az előnye is a „hó nélküliségnek”, nem volt annyira hideg!

Egy pár kép, ami az eseménykor készült:

 Várjuk, hogy dőljön a fa

 Az erdőbe menet

 Louise-sal

 Katie, Louise és én

 Lewis, én és Mel

Katharina - német lánykával

A nagy favágás utáni napon pedig a nagy karácsonyi parti volt, ami csak a szolgálók és itt dolgozók részére van rendezve. Ilyenkor mindenki felveszi a legcsinibb ruháját, egy közös vacsorával kezdjük, majd zenés-táncos, bulis dologgal zárul az egész. Nagyon jól sikerült ez is, sokat énekeltünk, táncoltunk, nevettünk…

Itt láthattok néhány képet:

 Willem-mel (holland srac)

 Binny-vel :) (összeöltöztünk, rózsaszínbe - nem beszeltünk össze)

Steffi-vel

Hosszabb szünet után (talán 2-3 hét) múlt hét szerdán újra megérkeztek a vendégek.
Nagy izgalommal vártuk őket, mi főleg a gyerekeket. Én Binny-vel, az indiai barátnőmmel tartottam közösen foglalkozást, a legkisebbeknek. Ők 2-4 év körüli lánykák voltak. Összesen 4-en indult az egész, de menet közben ez is változott. (Egy család hazament még karácsony előtt, akik 2 lánnyal jöttek, egy 1 év körüli pedig csatlakozott menet közben). Nagyon tündéri gyerekek voltak, hamar a szívünkhöz nőttek, sokat  nevettünk, énekeltünk, játszottunk, alkottunk együtt, minden egyes alkalom nagyon tartalmasan és nagyobb nehézség nélkül zajlott.
A hét végén, egy esti programon elő is adtunk velük egy mutogatós éneket, amit a hét folyamán tanítottam nekik, ennek nagyon nagy sikere volt! :) Az ének pedig eredetileg magyar származású, azoknak, akik talán ismeritek: A tűzkörül ültek a pásztorok… Anya segítségével (egészen pontosan ő) lefordítottuk angolra, és így tanítottam meg nekik. Mármint természetesen angolul, de mondtam neki, hogy magyar, meg el is énekeltem nekik magyarul. :) Nagyon lelkesek és cukik voltak, az ő ötletük volt ez az előadós dolog is. Rengeteg szeretetet kaptam tőlük!!!! Leírhatatlan… Ez volt az egyik legnagyobb ajándék ezen a karácsonyon.

Az, hogy a rendes munkán kívül mennyi mindent csináltunk még, talán el sem hiszitek… egy részt fel kellett készülni mindig a másnapi foglalkozásokra, a tervezet ugyan megvolt, de a kézműves, kreatív feladatokhoz mindig elő kellett készíteni, amire szükség volt másnap.

Szóval volt ez a karácsonyi előadás, amiben prózai szerepem is volt, de nem sok, kb. 2 mondtad, de kaptam egy ének szóló szerepet, aminek nagyon örültem és megtisztelve éreztem magam. Nem könnyű (még magyarul sem) úgy énekelni, hogy a szöveg is tisztán érthető legyen, de ezek szerint eljutottam már az angolban is olyan szintre, hogy mertek rám ilyen szerepet bízni. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért, mert ilyeneken keresztül bizonyítja be újra és újra, hogy nincs mitől tartsak most már, ami a nyelvet illeti. Hatalmas csodának élem meg mindazt, ahogy formált, és amilyen fejlődésen mentem keresztül ezen a téren (is).
A dal pedig gyönyörű. Ha érdekel, youtube-on rátaláltok: What her heart remembered

Link: http://www.youtube.com/watch?v=QSundvO5FEA

Az egyik próba alkalmával erről is készült fotó:

(Amikor énekeltem a szólót...)

23-án este volt egy karácsonyi daléneklős, gyertyafényes, kórusos előadás, amire (engem ért a megtiszteltetés, hogy nagy részben) én készítettem fel a kórust. Erről még nem is írtam nektek az előzőekben, pedig ez benne volt a „programban” amivel mostanában foglalkoztam. Kicsit meg voltam ijedve eleinte a feladattól, ugyanis mindig is úgy gondoltam, hogy számomra könnyebb gyerekeket vezetni, irányítani, segíteni, mint felnőtteket (talán leginkább a magabiztosság miatt). Aztán rengeteg bátorítást, pozitív visszajelzést kaptam, ami sokat segített és előre lendített egy újabb lépéssel. :) Isten fantasztikus munkát végez rajtam… hétről hétre, napról napra tapasztalom. Dicsőség neki ezért!!!
24-én betlehemeseztünk, ott angyal voltam, túl sok mindent nem kellett csinálnom, személy szerint, csak énekelni, de az sem volt bonyolult. Maga a betlehemes is nagyon hangulatos volt, a vendégeknek is tetszett.  Éjszaka volt egy éjféli istentisztelet is, amin ott kellett lennem szintén, mert be voltam osztva a dicsőítő csapatba, szóval aznap elég későn sikerült lefeküdni, reggel pedig kelni kellett, nem lehetett az ágyban lazsálni.
25-e reggel ajándékozással indult a nap. Mindenki húzott egy nevet kb. 1 hónapja, és így mindenki kapott valami ajándékot. Én egy aranyos szappantartót kaptam, ami ilyen vasvázas, de fehér festékkel van beborítva és egy szívecske minta emelkedik ki belőle az egyik oldalt, egy különleges szappant is kaptam hozzá. :) Ezeken kívül kaptam egy úgynevezett gyűrűtartó, asztali díszt, ami egy kék színű magas sarkú cipő. Nagyon különleges!!! Nagyon örültem az ajándékoknak, hasznosak és szépek. Az ajándékozás után reggel volt egy istentisztelet, majd a délutánunk szabad volt. Ismét megrendezték, a helyben lakó családok, a „nyitott ház” alkalmat, ami azt jelentette, hogy meg volt adva, hogy mettől-meddig, lehetett a családokhoz menni, időt tölteni együtt, náluk, játszani, beszélgetni, enni, inni. Leginkább az a lényege ennek, hogy együtt legyünk, ne érezze senki magát magányosnak, és hogy jól érezzük magunkat.

Szóval rengeteg mindennel kellett foglalkoznunk az utóbbi 2 hétben, ami elég rendes fáradságot okozott a hét vége felé. Ezt meg is éreztem… Az idei karácsonyt nehezebben viseltem a család nélkül. Talán a fizikai, szellemi kimerültség is hozzá segített, hogy érzékenyebb voltam a kelleténél, így akadt, hogy el is tört a mécses, de aztán átlendültem a nehézségeken. Szerencsére időben sikerül helyre rakni az egészet, a családdal is tudtam beszélni telefonon, skype-on is kicsit, így még láttam is őket, és egyik este nagyon korán elmentem aludni és a sok pihenés jót tett. Persze hosszabb pihenésre kicsit később lesz lehetőség, de ami energiát össze kellett szednem a túléléshez, egyelőre megvan! :)
Nagyon negatívnak hangzik ez most, de higgyétek el, ugyanannyi pozitív megtapasztalás is van a sok hátrány ellenére.
Például, amit már említettem, a picikkel töltött idő, események, a vendégekkel való beszélgetések, a szeretet, kedvesség, amit tőlük is kaptam. Egy másik példa, amit még megemlítek, egy hölgy volt a gyerekekkel való szereplés (mutogatós ének éneklése) után, azt mondta (teljesen ledöbbenve mindazon, amit látott és örülve): „Te egy születette tanár/tanító vagy!” (Ezt mindazok után, hogy váltottam vele kb. 3 mondatot, onnan tudta, hogy tanítói végzettségem van, és ennyi. Na meg látta a dalt, de azt sem én adtam elő.) Szóval én voltam ledöbbenve attól, ahogy odajött és mondta és gratulált. Nagyon megmelengette a szívemet. És az ilyenek adnak mindig erőt tovább csinálni és még nagyobb lendületet, hogy megéri, még ha néha fárasztó is.
Még egy: A 4 éves kislány a csoportban, Abigail, odajött a műsor alatt, hogy velem szeretne maradni és az ölembe ült és ott maradt egészen a végéig (nem a szüleivel ült, hanem megkért, hogy velem maradhasson).  Nem tudom mi ez, illetve igen, Isten ajándékoz meg valami különleges dologgal, ami leírhatatlan, elmondhatatlan, és annyira jó érezni, tapasztalni, hogy semmit nem kell megjátszanom,  elvarázsolnom a gyerekeket, történik magától, hogy jönnek és annyira szeretetet árasztanak, hogy sokszor azt érzem, meg sem érdemlem. (Tudom, ez sokszor álszövegnek tűnik, hangzik, de én valóban így érzem). Szóval fantasztikus az Úr gazdag áldását tapasztalni. És ilyenkor látom, hogy mennyire igaz az az Isten által kijelentett igazság, hogy minél többet ad az ember, annál sokkal de sokkal többet kap vissza. És ez az, amit nem lehet semmivel sem magyarázni, csak Isten kegyelmével, szeretetével és jóságával.

Remélem számotokra is áldott volt a karácsony. Valószínű új évig már nem fogok írni, úgyhogy most kívánok mindannyiótoknak boldog, áldásokban nagyon gazdag új esztendőt!!!