Visszatérés…

Kedves ismerősök, rokonok, barátok!

Hosszú szünet után ismét jelentkezem, hogy elmeséljem mi történt velem az elmúlt időszakban, és jelenleg mi a helyzet.

Köszönöm a hűségeteket és hogy nem felejtkeztetek meg róla, illetve a blogról. (Egy nagy csoda nekem az, hogyha ezt most olvassátok, és egyben bátorítás is!!)

Miután Lee Abbeyben lejárt a szerződésem (2 év és 9 hónap – kétszeri hosszabbítás után) 2013 júniusában hazamentem Magyarországra 2 és fél hónapra, egy hosszabb pihenésre. Akkorra már megvolt az új helyem, amely észak-Anglia egy csodálatos részén található, hasonló felépítésű hely, egy keresztény konferencia és szabadidő központ. Scargill House-nak hívjak. Itt a weboldalt is megtaláljátok, ha érdekel:  http://www.scargillmovement.org/

Kilátás a közeli hegyről a falura

 Itt egy úgy nevezett „Youth and Children Coordinator” (gyermek és ifjúsági munkás vezető/koordinátor) állásra jelentkeztem. Kicsit tartottam tőle az elején, sőt nem is akartam megpályázni. Először nagy falatnak tűnt, nem tudtam mennyire fogja meghaladni a képességeimet, de sok bátorítást kaptam, így belevágtam. Gondoltam, meg kell próbálni kinyitni az ajtót, hogyha ez Istentől való elhívás, akkor sikerülni fog, ha nem, akkor meg úgy sem nekem való. Így tehát folyamatosan imádkoztam, és nagy békességet nyertem az egész folyamat alatt, 100%-osan Istenre bíztam a dolgot. Persze ez nem jelenti azt, hogy félvállról vettem az interjút és egyebek, hanem azt, hogy nem görcsöltem annyit rajta, így hogy tudtam, hogy elrontani úgy sem tudom, ha Istentől való, ő keresztül segít, viszont olyan „hű de nagyon okosat” se, hogy meggyőzzem őket, ha mégse nekem való, Isten úgy se engedi…
Szóval végül megkaptam, ami nagy bátorítás volt, ugyanakkor még mindig voltak kételyeim magammal szemben, de értékeltem, hogy mások látnak bennem valamit és tudtam, hogy csak bíznom kell Istenben és ő kirendeli mellém a megfelelő embereket és eszközöket, amik a segítségemre lesznek abban, hogy véghez vigyem, amire elhívott. 

Néhány kép:

Egyen pólóhoz a mintát egy másik kollégával ketten terveztük 

A nyári munkás csapat

Mosoly :)

Emellett nem csak erre a pozícióra vettek fel, hanem még olyanba is belevágtam, amit életemben nem csináltam (de valamilyen szinten mindig is vonzott), ez pedig az adminisztráció/irodai munka volt. 

Az irodában

Ez a munka többek között magába foglalt: foglalások intézését (telefonon, emailen, személyesen), telefonos ügyintézés, emailezés, programkártya szerkesztés, különböző számítógépes feladatok ellátása, adatlekérés-bevitel, recepciós feladatok… na meg elég gyakran gyakorolnom kellett a különféle problémamegoldást. A nehéz kezdet (beilleszkedés, rengeteg új információ befogadása…) után kezdtem nagyon megszeretni, és jól éreztem magam, nagy lehetőségnek tartottam, hogy ilyenben is tapasztalatot szerezhetek (ráadásul idegen nyelven… még a mai napig alig hiszem el, hogy tényleg ide fejlődött az angolom..).

Mindezeknek a feladatoknak az ellátására azért volt szükség, mert a gyerekmunkával nem lett volna elég munkám. (Ezen a helyen nem volt rendszeresen annyi fiatal, gyerek, mint az előzőn.) De így legalább volt változatosság, felfedeztem új képességeket/készségeket és sok-sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Isten nagyon sok mindenre tanított ebben az elmúlt évben is!
Néhány példa: tanultam arról, hogyan legyek rugalmasabb és tudjak kezelni a hirtelen, utolsó pillanatos változásokat – arra való reagáláskor a nyugalom megőrzése, helyzet elfogadása, megértés másokkal szemben, kiállni az igazamért, harcolni a szabadidőmért – időbeosztás, hálásnak lenni azért, amim van, élni a talentumokkal = ajándékokkal mikkel Isten megáldott, rámbízott – próbálni gyümölcsöző életet élni, bízni Istenben, ráhagyatkozni – kevesebbet aggódni/stresszelni (azért van még hova fejlődni.. J )… Sok sok kihívás elé állított Isten vagy olyan helyzetekben találtam magam, ami által Isten tudott formálni, erősíteni, munkálkodni az életemben, személyiségemen. Ezek az időszakok legtöbbször elég nehezek voltak, de megtapasztaltam Isten hűségét, jóságát, gondoskodását és szeretetét. Sokszor ezt onnan tudtam, abból éreztem, hogy embereket küldött mellém, hogy támogassanak, bátorítsanak… kísérjenek az úton. Hálás vagyok ezekért az emberekért Istennek, néha mintha angyalok lettek volna! J De ugyanígy hálás vagyok az otthonról kapott támogatásért is, rám gondolás, imádságok, bátorítás, szeretet, érdeklődés… sokat jelent!

Azt hiszem itt most be is fejezem egyelőre, hamarosan folytatom azzal, hogy most mit csinálok, merre járok, mik a tervek.

Köszönöm még egyszer, hogy olvastok, megéri miattatok időt szánni a gondolat megosztásra!
(Még több képet facebookon lehet találni, ha eddig még nem láttatok volna.)