Ismét eltelt egy kis idő, mióta utoljára jelentkeztem. Remélem, azért még nézegetitek néha az oldalt, annak reményében, hogy hallotok felőlem valamit.
Az utóbbi 3-4 napban fantasztikus időjárásban van részünk. Gyönyörűen süt a nap, a madarak dalolgatnak, a nárciszok százával nyílnak mindenfelé. Szerencsére a szél sem fúj (ami nagy százalékban azért jellemző erre a környékre, ezért is nehéz legtöbb esetben a nap melegét érzékelni), úgyhogy sok időt töltünk a szabadban, élvezve a tavasz jelenlétét, a nap melegét, az állatok hangját és persze a fantasztikus táj látványát.
Hasonlóképen, mint egy éve ilyenkor, ismét újszülött báránykák szaladgálnak föl és alá a domboldalban. Tüneményes látvány, nagyon cukik! Kisborjú is van 2. :)
Hasonlóképen, mint egy éve ilyenkor, ismét újszülött báránykák szaladgálnak föl és alá a domboldalban. Tüneményes látvány, nagyon cukik! Kisborjú is van 2. :)
Ami a munkát illeti:
Azalatt a másfél év alatt, amióta itt vagyok, az elmúlt hétvége volt a legfantasztikusabb az összes közül. A főnökömmel (csoport vezetőmmel – Mark) – dolgoztam együtt, ami nagyon-nagy élmény volt – fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, lelkes, alkalmazkodó, támogató, de ugyanakkor hagy érvényesülni, szerintem ritka az ilyen, ennyire jó munkatárs és csoportvezető egy személyben! Nagy százalékban az időjárásnak köszönhetően rendkívül jól sikerültek a foglalkozások a gyerekekkel. Persze a gyerekanyag is nagyon jó volt, ami szintén segített abban, hogy élmény dús időt töltsünk együtt.
Ismét – mint legtöbb esetben – 4-7 éveseknek tartottuk a foglalkozást. Sokat voltunk a szabadban, mindenféle sport és egyéb játékokat játszottunk (ejtőernyős, vízibomba elkapós, akadálypályás, kötélhúzós, kanálon tojásvivős versenyek és játékok…) Tegnap délelőtt az istentisztelet is kint volt, különleges tapasztalat volt az is!
Teniszeztem is a hétvégén (legalábbis próbálkoztam, és megállapították, hogy fejlődőképes vagyok, szóval nem volt olyan vészes :) ), ami izomlázat eredményezett másnapra a popsimban és a lábamban… De nagyon jól éreztem magam!!!
Szombat este vacsorára hívott meg a csoportvezetőm és családja, egy ismerős házaspárhoz. Nagyon fincsi kacsa és szarvas volt vacsira, beszélgettünk, kártyáztunk (sokszor az sem tudtam mit csinálok, mi zajlik éppen, még is sikerült a legtöbb pontot begyűjteni, mindkét fordulóban… nem is értem hogy, sose volt szerencsém az ilyenekben… ) Jó volt kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, másokat, és persze a családot is jobban megismerni más környezetben.
Ismét – mint legtöbb esetben – 4-7 éveseknek tartottuk a foglalkozást. Sokat voltunk a szabadban, mindenféle sport és egyéb játékokat játszottunk (ejtőernyős, vízibomba elkapós, akadálypályás, kötélhúzós, kanálon tojásvivős versenyek és játékok…) Tegnap délelőtt az istentisztelet is kint volt, különleges tapasztalat volt az is!
Teniszeztem is a hétvégén (legalábbis próbálkoztam, és megállapították, hogy fejlődőképes vagyok, szóval nem volt olyan vészes :) ), ami izomlázat eredményezett másnapra a popsimban és a lábamban… De nagyon jól éreztem magam!!!
Szombat este vacsorára hívott meg a csoportvezetőm és családja, egy ismerős házaspárhoz. Nagyon fincsi kacsa és szarvas volt vacsira, beszélgettünk, kártyáztunk (sokszor az sem tudtam mit csinálok, mi zajlik éppen, még is sikerült a legtöbb pontot begyűjteni, mindkét fordulóban… nem is értem hogy, sose volt szerencsém az ilyenekben… ) Jó volt kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, másokat, és persze a családot is jobban megismerni más környezetben.
Azt hiszem, kezdek kibillenni a stresszes, negatív hullámos időszakból, sok támogatást és segítséget is kapok, ami nagyban befolyásolja a hogylétemet.
Egyelőre most ennyi, na meg néhány képecske:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése