Elfoglaltság, szabadság otthon, tervezés, költözés....

A remény hal meg utoljára… szokták mondani. Hát remélem még akadnak blog-olvasók, akik nem adták még fel és reménykednek, hátha hallanak még felőlem.

Hát bizony-bizony, egy hónap telt el az óta, mióta írtam és sok minden történt, ezért sem nagyon akadt időm. Na meg ebből a felét, 2 hetet otthon töltöttem, szabadságon, szóval jó néhányan személyesen is megtapasztalhattatok, hallhattatok rólam.
Mielőtt hazamentem, elkezdtem szervezni egy műsort, amit az itt lakó gyerekek előadásaiból állítottunk össze. Összesen 6 (9, ha a tiniket is beleszámoljuk) gyerek van, de annyira tehetségesek, hogy simán kitett egy órát az a sok darab (ének, tánc, hangszerjáték, kisebb színdarab, kis filmecske…) amiből összeállt végül a műsor. Nagyon jól sikerült, fantasztikusan ügyesek voltak és mindenki le volt nyűgözve, szóval Istennek hála, mindennel időben sikerült elkészülni és tudtuk gazdag élményben részesíteni a közönséget, akik az szolgálók voltak (kb. 50-60 ember)
Isten sok mindennel megáldott, gazdagított az utóbbi időben, például ennek a műsornak a sikeressége is az ő hűségének, szeretetének köszönhető és sok támogató embernek, akit mellém küldött, na meg a gyerekek hihetetlen lelkesedésének. :)
Aztán nagy tervezésben voltunk egész héten, hiszen hétvégén már lesznek gyerekek, akiknek foglalkozást kell tartani, illetve jövő héten szünet van az iskolákban, szóval még több gyerek várható.
Ismét a kisebbik csoport vezetője leszek, 3-6 évesek. Kíváncsian és izgatottan várom.
Ezenkívül nagy költözködés volt, mert a munkálatok befejeződtek a főházban (szóval az ágyaktól kezdve az egész konyhát, a raktárt, mindent vissza kellett pakolni. Szóval a héten leginkább a tervezés mellett ezzel is telt a munkaidő. (3 napja izomlázam van az pakolástól… :) De nem panaszkodok, jó érzés, végre valami kis edzés… érzem újra, hogy vannak izmaim…)
Másik nagy dolog, hogy költöztem… van egy új szobám, az új építésű épületben, gyönyörű fürdőszobával (nem saját, közösségi, de nagyon szép), fantasztikus kilátással… A tengerre néz! :) A bútorok is újak meg minden. A régi szobám is nagyon szerettem, nehéz is volt otthagyni, de ez az én választásom volt, és valahol azért már vágytam egy kis változatosságra, meg mindenkinek általában a vágya ebbe az épületbe (ahova most költöztem) bekerülni, de én sose voltam vele úgy, hogy hű de vágyom oda, viszont azért mielőtt elmennék, gondoltam ha lehetőség van rá, miért ne!
Még a teljes rendre várni kell, nem is tudom, mikor lesz igazán rendbe… majdnem 1 hete ott lakom már, de azóta ma van az első szabadnapom és ma sem azzal akartam az egész napot tölteni, hogy csak rendezkedek. Szükségem volt friss levegőre, így például elmentem sétálni egyet, ami nagyon jól esett, már kezd tavaszodni, láttam sok rendesen kinyílt hóvirágot. Meg aludtam sokat és hasonló apró tenni-venni valók.
A szabadságomról nem nagyon írtam… jól éreztem magam otthon, örültem, hogy időt tölthettem veletek, családommal lehettem kicsit, barátokkal találkoztam, jó volt látni benneteket, hallani felőletek. Ami akadályozott abban, hogy felhőtlen legyen az egész és tényleg „szabad” legyen a szabadság, az a folyamatos kérdések, agyalás… nem voltam felkészülve rá, hogy mindenki jön a kérdésekkel és arra sem, hogy leterhel az, hogy mindenki próbál tanácsot adni. Amit egyébként nagyon szívesen veszek, de annyi különböző vélemény volt, hogy egyszerűen egy idő után összeroppantam. Azt éreztem, hogy nem tudok a gondolatokon, terhen úrrá lenni. Aztán egy idő után sikerült, Isten felszabadított alóluk és tudtam úgy jól érezni otthon, hogy nem nagyon foglalkoztam velük, hanem rájöttem, hogy idő kell, meg imádkoznom kell érte, ott nem fogom tudni eldönteni, még akkor sem, ha sokan azonnali választ vártak. Nagyon örültem azonban a szeretetnek, ami körül vett, annak, hogy nem vagyok el felejtve, hogy törődtök velem és, hogy persze a javamat akarjátok. A kedvességetekért hihetetlenül hálás voltam, és megköszöntem Istennek, hogy ha megyek haza, milyen csodálatos emberek várnak! Köszönöm a törődéseteket, kitartásotokat, szereteteteket, jóságotokat, kíváncsiságotokat, érdeklődéseteket, aggodalmatokat és azt, hogy jó néhányan imádságban is hordoztok. Ez a támogatás mindennél többet ér!
Egyébként jó volt haza menni és jó volt visszajönni is! :) 

Ami még mostanában történt és nagy őrültség volt, illetve jó móka, az egy nagy „papírfürdő” volt… A történet ott kezdődött, hogy aznap, mikor ez az előadó est volt a gyerekekkel, a főszakács búcsúztatója is volt, ugyanis 8 év után (ami elég hosszú időnek számít itt) ő is megy el… :( Neki van 2 gyerkőce, akik szintén mennek vele. Ilyenkor hagyomány, hogy a beszéd közben a gyerekek ajándékokat bontogatnak ki, őket így búcsúztatjuk. Hát idén kitalálták, hogy az ajándékokat egy nagy zsák papírban rejtik el (tudjátok, a hulladék papír csíkok, amik az összeaprított hivatalos iratokból keletkeznek…) Persze az utolsó ajándékoknál kiborították az egész zsákot. Erre a 3 éves Esther odament és elkezdett a kupac közepén játszani… na persze mi se kellett nekünk, mire vége lett mindennek, az egész terem papírban úszott, na meg mi is… dobáltuk egymást, még a ruhánk alatt is papír volt, mindenhol!!! Nagyon nagy szám volt! :)

Íme néhány kép:

Egy másik hasonló őrültség volt a párnacsata…
Elöregedett párnákat dobáltak ki, 40-et, erre jött az ötlet, hogy valamit kezdeni kéne vele… hát párnacsata lett belőle, az egész sportcsarnok toll alá került… Ilyen élményben még sosem volt részem! Hihetetlenül jóóóó volt! :)
(Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy hogy fogom bírni, mennyi tollat fogok benyelni, fulladozni, hasonlók… de ügyesen kellett csinálni és nem lett belőle semmi gond! Életem és Lee Abbey élményeim egyik legnagyobbika volt…)

Erről is egy-két kép:

( + 2 kép hozzáadva az előző bejegyzéshez...)