Kedves Olvasóim!

Ha ezt a bejegyzést olvassátok, akkor nagyon hűségesek vagytok és nagyon hálás vagyok érte, ugyanis ti, akik még reménykedtetek, ránéztek a blogra, ösztönöztetek arra, hogy újra írjak!
Az elmúlt fél évet, pár hónapot nem tudom részletesen leírni, de megpróbálom összefoglalni és leírni, megosztani veletek az élményeimet, tapasztalataimat , hogy informálódjatok, tájékozódjatok, talán tanuljatok, épüljetek, megbizonyosodjatok (Isten jóságáról, munkájáról) mindarról, ami bennem, körülöttem zajlik, formál, épít és átalakít.

A nagy munkás, nyüzsis nyári hetek kezdete előtt haza mentem szabadságra, ami nagyon jól telt. Kb. egy hetet voltam otthon. Nagyon hiányzott már a család, az otthon, Budapest, Duna, kajakozás-kenuzás… Az idő fantasztikus volt, nagyon élveztem a meleget (bár tudom, akkor már az otthoniaknak elege is volt belőle… sokan kívánták, bárcsak cserélhetnénk… ismét a tapasztalatokból az értékrendszerem átalakult egy kicsit…) Azután néhány napot Olaszországban töltöttem: Rómában, Nápolyban… Örülök, hogy oda is eljuthattam. :)

Miután visszaérkeztem, nagy tervezésbe kellett fogni, mert az anyagot, ami alapján tartottuk a foglalkozásokat, tervezéssel meg kellett alapozni: történetek, üzenet, játékok, kézműves, egyéb tevékenységek…

Azután elkezdődött a 2012-es nyár…

Ami az időjárást illeti… nagyon hiányzott a napsütés és meleg, amit otthon megszoktam. Az 1. hét szép napsütéses volt, de a többségében borult és esős időben volt részünk. De nem panaszkodhatok sokat, mert elvétve voltak napos időszakok, amit megtanultunk értékelni!
A munka szempontjából elég húzós nyarunk volt. Egyrészt rengeteg gyerekünk volt (heti 35-40 fő, 0-16 évesig, amit nem mondanánk soknak, ha azt vesszük, hogy otthon 1 osztályban van ennyi gyerek, de az itteni létszámokhoz képest, a nyár a legmagasabb), alapvetően az, hogy sok gyerekünk volt, jó volt, mert minél több, annál jobb: jobban lehet velük játékokat játszani, foglalkoztatni őket.  De volt 2-3 hét (a 6 nyári hétből), amikor rendkívül eleven (rossz) gyerekekkel kellett megküzdenünk. Na de nem csak panaszkodni akarok, nagyon jó gyerkőcök is voltak, és rengeteget tanultunk azokból a helyzetekből is, amik adódtak. Isten jelenlétét, segítségét, támogatását is erőteljesen megtapasztaltuk, főleg olyan helyzetekben, amikor már azt hittük, nem bírjuk tovább, vagy elfogyott az erőnk, türelmünk, Isten mindig adott az Övéből, amire nagy-nagy szükségünk volt! Csodálatos tapasztalat volt. Ezen kívül rengeteg szeretet kaptunk a gyerekeken keresztül, sok-sok szülő hálás volt mindazért az erőfeszítésért, munkáért, amit csináltunk.
Minden nagyobb eseményre/ünnepre (karácsony, húsvét), így a nyárra is, valaki összeállít egy nyári előadást, amit mi Summer Show-nak hívunk. Ez minden évben változik, a téma is, a szerkezete is, stílusa is. Tavaly, ha emlékeztek, vagy visszaolvassátok, egy nagy történet volt a keret, abba volt mindenféle táncos, énekes, színjátszós rész belefoglalva. Idén is volt táncolás, éneklés, zenélés, színjátszás, de különböző darabok láncolata volt. A címe pedig: It’s all about love, ami lefordítva: Minden a szeretetről
Ennek keretében kórus darabok is voltak, aminek az összefogását, irányítását rám bízták. Nagy felelősség volt, és sokat küzdöttem az elején, mert 2 próbányira való idő állt a rendelkezésemre betanítni őket, ami elég lehetetlennek tűnt, de nem nagyon volt választás. Végül a darabok összeálltak valahogy, de szeretek minőségi munkát végezni, így az első pár előadásra azt mondom, elfogadható volt, de nem tökéletes, mindenesetre sikere volt az egész műsornak, úgyhogy túl rossz nem lehetett. :) Mivel 6 nyári hét van, 6 előadás volt összesen. Tehát minden előadás alkalmával jobb és jobb lett.  :) Nagy megtiszteltetés ilyen feladatot is elvállalni, részt venni benne, és látni Isten munkáját, támogatását ebben is. Ahogy engem is késszé tett a feladatra, megerősített, végig segített. Hálás vagyok a kihívásokért, megpróbáltatásokért, mert rengeteget tanulok belőlük és épülök. Tudom, hogy mindez a hasznomra fog válni az életben.

Egy másik nagy esemény, ami meghatározta a nyarat, az a 2012-es Olimpiai játékok voltak.
Az Olimpiai láng erre felé is jött, Lyntonon keresztül, így annak az eseménynek is részesei lehettünk, láttam is a lángot és a fáklyát is tarthattam a kezemben, nagy élmény volt!

Az Olimpia ideje alatt legtöbbször dolgoznom kellett, de amikor csak tudtuk, követtük az eseményeket. Nagyon büszkék voltunk a magyarjainkra, és hogy kis országunk milyen jó helyen végzett az éremtáblázaton! :)
Ezen felbuzdulva rögtön a nyári időszak után rendeztünk is egy kis Lee Abbey Olimpiát. Olimpiai megnyitót is volt és Olimpiai lánggal is futottunk, itt a környékben, Lee Abbey területén. Különböző sportágakban lehetett versenyezni: tenisz, pingpong, foci, rövidtáv-, hosszútáv futás, íjászkodás és hasonlók. 
Én személy szerint a futásban vettem részt (pedig nem terveztem, de mások bátorítására mégis elindultam) és végül egy arany érmet sikerült is szereznem (kb. 5km-es szakaszon). Egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon örültem neki! :)

A szabadnapjaimat igyekszem hasznosan eltölteni. Néha csak pihenésre van szükségem, néha pedig az idő is alkalmas arra, hogy kimozduljak kicsit, így kisebb túrákat teszek itt a környékben, néha barátokkal, néha egyedül. Mindig vannak újabb és újabb felfedezésre váró helyek, vagy általam még nem látogatott hegyek, dombok, ösvények.

Ezekből láthattok néhány képet itt:

Most éppen a szabadidőm egy részét próbálom angolozással, gyakorlással tölteni, ugyanis a nyelvvizsga megszerzése még előttem áll, mint feladat. Nem csak feladat, de kihívás is, hiába élek itt, már 2 éve és nagyon-nagyon sokat tanultam, fejlődtem, a tudásom nem tartalmazza minden egyes részletét a nyelvvizsgának. Így további gyakorlásra van szükségem, főleg ami a nyelvtant és a szókincset illeti.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Valószínű, ha időm engedi idővel bővítem a képtárat, szóval néha nézzetek vissza erre a bejegyzésre, ha több képet akartok látni. :)
Köszönöm, hogy érdeklődtök és olvastok, remélem megérte a végéig eljutni! ;)

Isten áldjon Benneteket!

Szépséges időjárás, tavasz, mosolygás... :)

Ismét eltelt egy kis idő, mióta utoljára jelentkeztem. Remélem, azért még nézegetitek néha az oldalt, annak reményében, hogy hallotok felőlem valamit.

Az utóbbi 3-4 napban fantasztikus időjárásban van részünk. Gyönyörűen süt a nap, a madarak dalolgatnak, a nárciszok százával nyílnak mindenfelé. Szerencsére a szél sem fúj (ami nagy százalékban azért jellemző erre a környékre, ezért is nehéz legtöbb esetben a nap melegét érzékelni), úgyhogy sok időt töltünk a szabadban, élvezve a tavasz jelenlétét, a nap melegét, az állatok hangját és persze a fantasztikus táj látványát.
Hasonlóképen, mint egy éve ilyenkor, ismét újszülött báránykák szaladgálnak föl és alá a domboldalban. Tüneményes látvány, nagyon cukik! Kisborjú is van 2. :)

Ami a munkát illeti:

Azalatt a másfél év alatt, amióta itt vagyok, az elmúlt hétvége volt a legfantasztikusabb az összes közül. A főnökömmel (csoport  vezetőmmel  – Mark) – dolgoztam együtt, ami nagyon-nagy élmény volt – fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, lelkes, alkalmazkodó, támogató, de ugyanakkor hagy érvényesülni, szerintem ritka az ilyen, ennyire jó munkatárs és csoportvezető egy személyben! Nagy százalékban az időjárásnak köszönhetően rendkívül jól sikerültek a foglalkozások a gyerekekkel. Persze a gyerekanyag is nagyon jó volt, ami szintén segített abban, hogy élmény dús időt töltsünk együtt.
 Ismét – mint legtöbb esetben – 4-7 éveseknek tartottuk a foglalkozást. Sokat voltunk a szabadban, mindenféle sport és egyéb játékokat játszottunk (ejtőernyős, vízibomba elkapós, akadálypályás, kötélhúzós, kanálon tojásvivős versenyek és játékok…) Tegnap délelőtt az istentisztelet is kint volt, különleges tapasztalat volt az is!
Teniszeztem is a hétvégén (legalábbis próbálkoztam, és megállapították, hogy fejlődőképes vagyok, szóval nem volt olyan vészes :) ), ami izomlázat eredményezett másnapra a popsimban és a lábamban… De nagyon jól éreztem magam!!!
Szombat este vacsorára hívott meg a csoportvezetőm és családja, egy ismerős házaspárhoz. Nagyon fincsi kacsa és szarvas volt vacsira, beszélgettünk, kártyáztunk (sokszor az sem tudtam mit csinálok, mi zajlik éppen, még is sikerült a legtöbb pontot begyűjteni, mindkét fordulóban… nem is értem hogy, sose volt szerencsém az ilyenekben… ) Jó volt kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, másokat, és persze a családot is jobban megismerni más környezetben.

Azt hiszem, kezdek kibillenni a stresszes, negatív hullámos időszakból, sok támogatást és segítséget is kapok, ami nagyban befolyásolja a hogylétemet.

Egyelőre most ennyi, na meg néhány képecske:

Elfoglaltság, szabadság otthon, tervezés, költözés....

A remény hal meg utoljára… szokták mondani. Hát remélem még akadnak blog-olvasók, akik nem adták még fel és reménykednek, hátha hallanak még felőlem.

Hát bizony-bizony, egy hónap telt el az óta, mióta írtam és sok minden történt, ezért sem nagyon akadt időm. Na meg ebből a felét, 2 hetet otthon töltöttem, szabadságon, szóval jó néhányan személyesen is megtapasztalhattatok, hallhattatok rólam.
Mielőtt hazamentem, elkezdtem szervezni egy műsort, amit az itt lakó gyerekek előadásaiból állítottunk össze. Összesen 6 (9, ha a tiniket is beleszámoljuk) gyerek van, de annyira tehetségesek, hogy simán kitett egy órát az a sok darab (ének, tánc, hangszerjáték, kisebb színdarab, kis filmecske…) amiből összeállt végül a műsor. Nagyon jól sikerült, fantasztikusan ügyesek voltak és mindenki le volt nyűgözve, szóval Istennek hála, mindennel időben sikerült elkészülni és tudtuk gazdag élményben részesíteni a közönséget, akik az szolgálók voltak (kb. 50-60 ember)
Isten sok mindennel megáldott, gazdagított az utóbbi időben, például ennek a műsornak a sikeressége is az ő hűségének, szeretetének köszönhető és sok támogató embernek, akit mellém küldött, na meg a gyerekek hihetetlen lelkesedésének. :)
Aztán nagy tervezésben voltunk egész héten, hiszen hétvégén már lesznek gyerekek, akiknek foglalkozást kell tartani, illetve jövő héten szünet van az iskolákban, szóval még több gyerek várható.
Ismét a kisebbik csoport vezetője leszek, 3-6 évesek. Kíváncsian és izgatottan várom.
Ezenkívül nagy költözködés volt, mert a munkálatok befejeződtek a főházban (szóval az ágyaktól kezdve az egész konyhát, a raktárt, mindent vissza kellett pakolni. Szóval a héten leginkább a tervezés mellett ezzel is telt a munkaidő. (3 napja izomlázam van az pakolástól… :) De nem panaszkodok, jó érzés, végre valami kis edzés… érzem újra, hogy vannak izmaim…)
Másik nagy dolog, hogy költöztem… van egy új szobám, az új építésű épületben, gyönyörű fürdőszobával (nem saját, közösségi, de nagyon szép), fantasztikus kilátással… A tengerre néz! :) A bútorok is újak meg minden. A régi szobám is nagyon szerettem, nehéz is volt otthagyni, de ez az én választásom volt, és valahol azért már vágytam egy kis változatosságra, meg mindenkinek általában a vágya ebbe az épületbe (ahova most költöztem) bekerülni, de én sose voltam vele úgy, hogy hű de vágyom oda, viszont azért mielőtt elmennék, gondoltam ha lehetőség van rá, miért ne!
Még a teljes rendre várni kell, nem is tudom, mikor lesz igazán rendbe… majdnem 1 hete ott lakom már, de azóta ma van az első szabadnapom és ma sem azzal akartam az egész napot tölteni, hogy csak rendezkedek. Szükségem volt friss levegőre, így például elmentem sétálni egyet, ami nagyon jól esett, már kezd tavaszodni, láttam sok rendesen kinyílt hóvirágot. Meg aludtam sokat és hasonló apró tenni-venni valók.
A szabadságomról nem nagyon írtam… jól éreztem magam otthon, örültem, hogy időt tölthettem veletek, családommal lehettem kicsit, barátokkal találkoztam, jó volt látni benneteket, hallani felőletek. Ami akadályozott abban, hogy felhőtlen legyen az egész és tényleg „szabad” legyen a szabadság, az a folyamatos kérdések, agyalás… nem voltam felkészülve rá, hogy mindenki jön a kérdésekkel és arra sem, hogy leterhel az, hogy mindenki próbál tanácsot adni. Amit egyébként nagyon szívesen veszek, de annyi különböző vélemény volt, hogy egyszerűen egy idő után összeroppantam. Azt éreztem, hogy nem tudok a gondolatokon, terhen úrrá lenni. Aztán egy idő után sikerült, Isten felszabadított alóluk és tudtam úgy jól érezni otthon, hogy nem nagyon foglalkoztam velük, hanem rájöttem, hogy idő kell, meg imádkoznom kell érte, ott nem fogom tudni eldönteni, még akkor sem, ha sokan azonnali választ vártak. Nagyon örültem azonban a szeretetnek, ami körül vett, annak, hogy nem vagyok el felejtve, hogy törődtök velem és, hogy persze a javamat akarjátok. A kedvességetekért hihetetlenül hálás voltam, és megköszöntem Istennek, hogy ha megyek haza, milyen csodálatos emberek várnak! Köszönöm a törődéseteket, kitartásotokat, szereteteteket, jóságotokat, kíváncsiságotokat, érdeklődéseteket, aggodalmatokat és azt, hogy jó néhányan imádságban is hordoztok. Ez a támogatás mindennél többet ér!
Egyébként jó volt haza menni és jó volt visszajönni is! :) 

Ami még mostanában történt és nagy őrültség volt, illetve jó móka, az egy nagy „papírfürdő” volt… A történet ott kezdődött, hogy aznap, mikor ez az előadó est volt a gyerekekkel, a főszakács búcsúztatója is volt, ugyanis 8 év után (ami elég hosszú időnek számít itt) ő is megy el… :( Neki van 2 gyerkőce, akik szintén mennek vele. Ilyenkor hagyomány, hogy a beszéd közben a gyerekek ajándékokat bontogatnak ki, őket így búcsúztatjuk. Hát idén kitalálták, hogy az ajándékokat egy nagy zsák papírban rejtik el (tudjátok, a hulladék papír csíkok, amik az összeaprított hivatalos iratokból keletkeznek…) Persze az utolsó ajándékoknál kiborították az egész zsákot. Erre a 3 éves Esther odament és elkezdett a kupac közepén játszani… na persze mi se kellett nekünk, mire vége lett mindennek, az egész terem papírban úszott, na meg mi is… dobáltuk egymást, még a ruhánk alatt is papír volt, mindenhol!!! Nagyon nagy szám volt! :)

Íme néhány kép:

Egy másik hasonló őrültség volt a párnacsata…
Elöregedett párnákat dobáltak ki, 40-et, erre jött az ötlet, hogy valamit kezdeni kéne vele… hát párnacsata lett belőle, az egész sportcsarnok toll alá került… Ilyen élményben még sosem volt részem! Hihetetlenül jóóóó volt! :)
(Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy hogy fogom bírni, mennyi tollat fogok benyelni, fulladozni, hasonlók… de ügyesen kellett csinálni és nem lett belőle semmi gond! Életem és Lee Abbey élményeim egyik legnagyobbika volt…)

Erről is egy-két kép:

( + 2 kép hozzáadva az előző bejegyzéshez...)

B.Ú.É. K. – első bejegyzés 2012-ben, újévi buli, nyüzsi, majd jól megérdemelt pihenés

A karácsonyi nagy hajtással még nem ért véget a nyüzsi… Legutóbbi bejegyzésem napján jöttek az új vendégek, akik az újévet ünnepelték velünk. Kicsit nyugodtabb volt az a hét, egyrészt mert kevesebben is voltak, másrészt pedig ami a munka részét illeti, többen voltunk itt új évkor a csapatból, így jobban megoszlottak a feladatok, tennivalók, tehát több idő jutott a pihenésre is.
31-én este a vacsora műsorral volt egybe kötve – énekes és prózás előadások is voltak a műsorban, mindig 2-3 szám 1-1 fogás után (így szándékosan kicsit el lett nyújtva a vacsora. Ekkor az egyik magyar sráccal (Peti) énekeltünk egy magyar dalt (Akik esetleg ismeritek: A sötétség szűnni kezd már…. Katával már énekeltük itt korábban, kánonban és nagyon tetszett, ezért választottuk most is, sikert aratott ismét… :) ) Az újévi buli is nagyon jól sikerült. Éjfél előtt szervezett tánc volt (mindenféle lépéseket tanítottak, leginkább párokban voltunk, majd a tánc során mindig változott, hogy éppen kivel táncoltunk) Én nagyon élveztem! :) Aztán éjfélkor pezsgőosztás, majd tánc volt ismét, de már nem szervezett formában. Az igazat megvallva, sosem szerettem táncolni, és nem éreztem volna, hogy tudok, vagy jól menne, de ebbe is egyre jobban kezdek belejönni… ;) Érdekes észrevenni magamon a változást ebben is, mások bátorítása, ösztönzése mennyit számít, és Isten hogyan formál ilyen téren is.

A nagy hajtós időszak után végre következett egy pihenősebb. Miután hétfőn elmentek a vendégek, a munka lényegében a dekoráció leszedése és rendrakás volt: szortírozás 1-1 helyiségben, amire eddig még nem volt idő. Persze mindemellett már előre kell megint gondolkozni, szóval tervezés volt a munka része következő napokban, ami szintén egy kicsit több agymunkát igényelt, de egész jól haladtunk vele.
Az egyik délután az egyik srác a csapatból megkért bennünket, hogy próbáljunk ki vele valamit, mert még sose csinálta és kíváncsi rá, hogy működik, gyerekekkel alkalmazató lenne-e vagy milyen egyáltalán. Hát ez a valami egy tánctanító dvd volt. Különböző tánctípusokhoz tanított lépés. Kb. egy fél órát csináltunk belőle végig, ami eléggé lefárasztott bennünket, de nagyon jó volt. Hasznosnak is találtuk (a mozgáskészségünk fejlesztésére eléggé megfelelő :) ) főleg hogy elég kevesen vagyunk profi táncosok, így meg pláne nem árt egy kicsit tanulni, gyakorolni…). El is határoztuk, hogy többször összejövünk majd (talán rendszeresen, hetente egyszer vagy kéthetente és gyakorlunk). Beszéltük, hogy a nagy karácsonyi, meg újévi partik előtt kellett volna gyakorolni… Sebaj! Lesz még alkalom rá, remélhetőleg, hogy „élesben” is kipróbáljuk, alkalmazzuk. Izgi! :)
A héten falmászást is csináltunk, meg úgynevezett crate stack- et (rekesz pakolás – kötélen lógva=kibiztosítva) Csak gyakorlás, meg szórakozás céljából. 


Néhány kép erről:

( Háttal, a lila nadrágban, befonott hajjal...)

Most már sokkal kipihentebbnek érzem magam, sok alkalom volt rá a héten és meg is tettem mindent (alvás, séta, egyedüllét a szobámban, kreatívkodás) annak érdekében, hogy helyrerázódjak energiatartalék szempontjából.
A jövő héten egy ilyen lelki felkészítő lesz (3 nap), amit minden év elején megszerveznek. Nagyon fontosnak és hasznosnak találtam tavaly is. Ilyenkor mindig előretekintünk egy kicsit, hogy mit várunk ettől az évtől, milyen terveink vannak, hol van Isten ebben, hogyan találjuk meg Őt… ilyesmik, és talán kicsit vissza is nézünk, mi minden történt velünk az elmúlt évben, hogyan épültünk, erősödtünk, miket fedeztünk fel saját magunkban... Önismeret, de ugyanakkor közösségformálás is.
Nagy kíváncsisággal és izgatottsággal várom. Idén még többet fogok érteni, mint tavaly ilyenkor, hiszen egy teljes évvel többet voltam angol közegben, szóval a nyelvi nehézségek leküzdése is egyre jobban megy, illetve egyre kevesebb a nehézség, ami fantasztikus fejlődést mutat (még számomra is hihetetlen, felfoghatatlan).

Aztán…. egy hét múlva ilyenkor már Londonban töltöm az éjszakát, ugyanis másnap reggel repülök HAZA!!!! :) Egész hosszú időre, hála Istennek. Majdnem 2 hétre. Alig várom már, azt is! Jó lesz benneteket látni végre! :)

Hát mára ennyi volt, amit meg tudtam osztani veletek! Hamarosan találkozunk!!!

Az Úr áldjon benneteket és vigyázzon rátok, bármit csináltok, bárhova mentek!