Íjászképzés, tervezések, néha gyerkőcök, küzdelmek…

Most már elmondhatom nektek, hogy képzett íjász vagyok, ami nem azt jelenti persze, hogy profi és hogy tökéletes íjász technikával rendelkezem, mert nem így van. Arra képeztek ki, hogy kezdőknek, hogyan tanítom meg az alapfogást, tartást és egészségügyi, biztonsági dolgokat hogyan ellenőrzöm és hogyan vezetek egy alkalmat. Emellett, hogyan tudom karbantartani az eszközöket, ha a javítási szerszámokat és az anyagokat veszem meg hozzá, nem pedig teljesen újat mindenből (mert persze anyagilag így jobban kijövök). Szóval karbantartási gyakorlat is volt, íjvesszőt is javítottunk, ragasztottunk és hasonlók. :) Nagyon izgalmas volt! Persze az alap és legfontosabb része a tanítás volt, amit 3 napon keresztül nagyon sokat gyakoroltunk. Hogyan mutatom be, hogyan magyarázom el, hogyan vezetek egy foglalkozás, hogyan hívom fel a figyelmet a veszélyhelyzetekre, hogyan előzöm meg azt, hogy bármi baleset is előforduljon, távolságoktól, íj és íjvessző méret különbségek, annak megállapítása, kinek mekkora kell… és hasonlók. A végén vizsga is volt persze! Nagyon intenzív volt, rendesen el is fáradtam a végére, de nagyon érdekes volt, rengeteget tanultam és bizonyítványom is van/lesz róla. Nemzetközileg elismert, szóval otthon is tudom használni, tudok kezdeni valamit. A tanfolyam vezető mondta is, hogy Magyarországon van (legalább) 2 nemzetközileg híres cég, ami íjakat gyárt. :) Örültem is neki, hogy ilyen módon is hallanak Magyarországról, és hogy tudtak kötni valamit híres kis hazánkhoz. :)
Ami a gyerekmunkát illeti, leginkább tervezések vannak hét közben, mert nem igazán vannak gyerekek (mert ugye iskolába járnak). Viszont hétvégén most is volt 20 meg a következőn is afölötti létszámra lehet számítani. Ennek a hétvégének a témája a Narnia lesz, akinek ismerős a film, vagy könyv, az tudja, miről van szó. Szóval erre kell készülnünk most, ebben a témakörben üzenetet átadni nekik, játékos, érdekes formában vezetni a foglalkozást. Ezen kívül (már talán említettem, de leírom ismét) keddenként a helyi (Lynton) általános iskolába járunk egy 20 perces előadást, foglalkozást tartani. Ennek a témáját is mi találjuk ki, mi alakítjuk ki a feladatokat, formáljuk meg az üzenetet, választunk játékokat. Ugyan aznap délután pedig az itt, Lee Abbeyben élő családok gyerekei (úgynevezett L.A. kids) találkoznak, hogy együtt épüljenek lelkileg és egymás között is jó kapcsolat alakuljon ki. Ezt is mi vezetjük. Jelenleg 6 gyerkőc van most, akik 8-12 év körüliek.
Szóval az élet nem állt meg itt sem, van mit csinálni, de nem annyira sűrű, mint a nyáron volt. Általában egyébként még mindig a 4-7 éves korosztállyal vagyok, ami nagyon jó, hihetetlen aranyosak, nagyon szeretek velük dolgozni.
Közben persze én is élem a magam küzdelmeit… Most egy viszonylag nehezebb időszakon megyek keresztül. Ebben bennem van a munkával való küzdelem néha – nem is nagyon mások elvárásai, inkább az, amit magamtól várok el, sosem érzem azt, vagy nagyon ritkán, hogy elégedett lennék, de majd belejövök remélhetőleg egyre jobban, és menni fog az is, egyre könnyedebben. Akkor a munkatársakkal való együttműködés sem mindig egyszerű, értem itt inkább a személyiségbeli különbségeket… most vagyok egy olyan ponton, hogy próbáltam elfogadni, elviselni, másképp látni dolgokat 3-4 hónapig, de azt érzem sok… Beszélgettem emberekkel, akik ráébresztettek, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával egy bizonyos személlyel kapcsolatban, hanem többen áldozatai ennek… persze én általában magamban kerestem a hibát, és próbáltam változtatni, vagy úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy majd lesz ez jobb is, de mondták, hogy ez nem én! Ne vádoljam magam, mert ez az adott személy problémája és nem szabad azt éreznem, hogy ez személyes ügy! Szóval most kicsit jobban vagyok, de ugyanakkor a helyzet meg 2 hónapig legalább nem fog változni, az pedig hosszú idő. DE Isten segítségével menni fog! Hiszem, hogy ezen keresztül is mutatni akar valamit és tanítani szeretne. Semmi sem történik véletlen! Abban is bízom, tudom, hogy Isten még nagyon sok mindent tartogat a számomra és bízom benne, hogy meg fogom látni, előbb utóbb, mi a terve még az itt töltött időben. Mindehhez hozzájön még a barátok hiánya… Főleg, akik elmentek mostanában és ez még nem a vége… még mennek is el hozzám közel álló emberek az elkövetkező 1-2 hónapban. Ami persze arra késztet egy részt, hogy új barátságokat alakítsak ki, ami néha könnyebb, néha nehezebb.
Azt hiszem egyelőre ennyi, amit meg tudtam osztani veletek most. Kicsit negatív hangulatúra sikeredett egy része, remélhetőleg a következő bejegyzés ismét pozitívabb lesz!
Egyébként jól vagyok, aggódni nem szabad értem. :) De az imádságaitokat mindig szívesen veszem és nagyon köszönöm, hogy olvastok! Miattatok megéri írni! ;) Isten áldjon mindannyiótokat és adjon vigasztalást, erőt a nehéz időkben, hálás szívet pedig a boldog pillanatokban!
Végül egy kép a csapatról, akikkel dolgozom most:

(Nem a legjobb... de ez kb 1 hete készült, szóval a legfrissebb... és mindenki rajta van, aki most a csapatban van...)

Zárt időszak, tréningek, tervezés, játékok :)

Amióta legutoljára írtam, már túl vagyunk a legutolsó nyári héten is. Ami szintén nagyon szuper volt, hihetetlenül aranyos gyerekekkel, jó kis időtöltéssel…
Elérkezett végre a várva várt „zárt időszak”! :) Tehát a ház vendégek nélkül volt ezen a héten… Már nagyon ránk fért!!! Igaz, hogy a szolgálat és munka része, hogy a vendégeket ellássuk, szolgáljunk, és szeretjük is őket, de a nyár elég sűrű volt ahhoz, hogy végre egy kis pihi legyen, tehát vendégek nélküliség! Nagyon fárasztó ám mindig eleget tenni a kéréseknek és reggeltől estig rájuk koncentrálni. Legtöbbször nagyon hálás feladat, rengeteget kapunk, gazdagodunk, de néha eléggé megterhelő is tud lenni. (És először mondhattam el én is, hogy kicsit sok volt a gyerekekből a nyárra. Nagyon tündériek voltak, hihetetlenül sok szeretetet kaptam, és nagyon jó volt időt tölteni velük, de azért elég rendesen elfárad az ember, ha maximálisan igyekszik mindig eleget tenni nekik, és a kötelezettségeinek. Azt is tudom, ha a munkámat csinálom majd, mint tanító néni, 1 teljes éven keresztül körbe leszek véve gyerekekkel, de ettől függetlenül ez a kis pihenős időszak jól esett.)

A héten is dolgoztunk. Az, hogy zárva van a ház, nem azt jelenti, hogy szabadság is van. DE ezek másfajta munkák voltak, mint ami az utóbbi 6 hónapban. Ilyenkor (ebben a csoportban, mert mondjuk a takarítósban és a konyhán nyilván más jellegű munkák) főleg tervezések, előkészületek (az elkövetkező időszakra), rendrakás, rendszerezés folyik. És ilyenkor „edzenek”, készítenek fel, tanítanak be bizonyos szabadtéri foglalkozás/kalandjáték vezetésére (amit már korábban is említettem, ez a Zip wire – kötélen lecsúszós, vagy a Crate Stack – sörös rekeszt egymásra pakolós vagy Low ropes – kötélpályás kalandjátékok) Na hát ebből is néhányban volt részem, nagyon izgalmas volt! :) Megtanultam néhány csomófajtát: ilyen olyan 8-s, dupla 8-s, lezáró csomó, stb. nem is tudom pontosan a magyar nyelvüket, de elnézést attól, aki ért hozzá, én meg ilyen konyhanyelven fogalmaztam meg őket! :)
Emellett – ami a közösségi részt érinti – esténként voltak mindenféle a szolgálók által szervezett programok. Ilyen volt pl. az Escape nevű játék, aminek az a lényege, hogy a főháztól el kell jutni egy másik házig (ki volt jelölve hova) úgy, hogy az őrök ne kapjanak el. A legizgalmasabb, hogy este játszottuk, miután teljesen sötét volt már, néha kúszva-mászva kellett közlekedni, néha szaladni, néha gubbasztani egy ideig egy bokor mögött, hogy az „őrök” ne vegyenek észre. A játékban 2 csapat játszott, az egyik csapat alkotta először az őröket, majd a 2. félidőben cseréltek. Az őröknél volt elemlámpa, így tudták elkapni a menekülőket. Azért is nagyon izgi még, mert hatalmas területen játszuk, néha kerítésen kell átmászni, néha bárányok között menekülünk és egyéb hasonló kalandok.
Egy másik hasonló élmény dús játék volt a Számháború. Ez mindannyiótok számára ismerős gondolom. Ők itt nem ismerték, de 2 magyar összefogott és megszervezték, és 20-an játszottuk legalább. Nagyon jó volt az is, itt az erdős területen nagyon előnyös terepre talált ez a játék.
Mostanában részt vettem „hangosítós” szóval ilyen hang technikus képzésen is. Ezért a területért felelős srác keresett embereket, akik szívesen vállalták, hogy betanulják, mert sokat elmentek mostanában, akik már fel voltak készítve és így kellettek új emberek. Korábban gondolkoztam rajta, hogy jelentkezek, de gondoltam sokmindent csinálok így is, nem tudom mennyire férne bele az időmbe. Aztán végül egyik nap odajött a srác hozzám és megkérdezte, nem akarnám-e csinálni. Aztán mondtam, hogy hát akkor miért ne, ennyivel többet fogok tudni legalább! :) Szóval már lassan hangosítást is tudok csinálni! :) Persze ebbe nem csak a hangtechnikai része tartozik bele, mert a világítást is meg kellett tanulni (hogy kell használni az adott teremben) meg a különböző énekszöveg, videó klip, Power Point prezentáció vetítése és egyebek. Elég összetett.

Mindezek mellett a múlt hét szerdán meg elmentek nagyon sokan, akik közel álltak hozzám, úgyhogy lelkileg és érzelmileg elég nehéz időszak következett (a hiányuk, az emlékek, a gondoskodásuk, a jelenlétük…). Már túl vagyok rajta hála Istennek, most szerdán sikerült átlendülni, ami sok mindennek köszönhetően következett be. Aznap volt egy igehirdetés, ami nagyon sokat adott, az nap volt egy csoportbeszélgetés, ahol nagyon sok bátorítást, szeretetet adtunk/kaptunk egymástól, és ez olyan volt, mintha csak ki lett volna számolva. Annyira jókor jött minden… Megint megtapasztaltam, hogy Isten mennyire gondoskodik rólunk, mennyire oda figyel ránk, mennyire jóságos és mennyire SZERET bennünket és nem azt akarja, hogy szenvedjünk, hanem boldogan éljünk az Ő dicsőségére. A nehézségekben is MINDIG ott van velünk, és tanít bennünket. Hatalmas Istenünk van!!!

Jövő hét: Egy kihívásokkal teli hét következik, ugyanis egy íjász tréningen veszek részt (ez is a része a gyerekmunkás foglakozásnak, és lehetőségem adódott rá. Kemény lesz (tanulás szempontjából, angolul a szakszavakat, házi feladatok is lesznek, meg reggeltől estig csak figyelni és megérteni….), de izgalmas lesz biztosan, és nagyon nagy lehetőség :) Szóval várom már!!!