Na akkor belekezdek végre… :)
Szóval nem tudom említettem-e a legutóbbi bejegyzésben (talán nem), hogy elkezdődött a nagy zárt időszak, ami november végétől február elejéig tart. Mégpedig azért, mert a főkonyha és az étterem része a háznak átalakítására, felújítására kerül sor ebben az időszakban. Ami azt jelenti, hogy nincsenek vendégeink most egy jó ideig. Karácsonyra és újévre vannak ismét, ami 2 hetet jelent, de aztán megint nem lesznek január közepéig, vagy valami hasonló.
Ez azt is vonja maga után, hogy sokkal több időt tudunk mi, szolgálók egymással tölteni, ami nagyon- nagyon jó. Amikor vendégek vannak, a különböző műszakok, szabadnapok miatt nem nagyon van lehetőségünk rá. Sok program, esemény van, amiben részt lehet (néha kell) venni, de fantasztikusan jó a hangulat és lehetőség van még többet beszélgetni, nevetni, szórakozni együtt. Nagyon élvezzük!!! :)
Ami a munkát illeti… ugye a konyhán és a takarítós csoportnak ugyanúgy van munkája, de mi akik a gyerekekkel foglalkozunk, úgy tűnne, hogy semmi dolgunk, persze mi sem lazsálunk. Egyrészt a kalandos szabadtéri és beltéri pályákat próbáljuk ki (mint pl. falmászás, íjászkodás, zip wire – drótkötélen lecsúszás a völgyet keresztezve… és hasonlók) – amiket egyébként vezetünk vagy vezetni kéne, de mi nem igazán élvezhetjük, ha vendégek vannak, mert rájuk kell összpontosítani. A másik pedig így, a csapattal élvezni, szórakozni teljesen más! :)
Másrészt a többi csoportnak segítünk be, például bútorokat rendezni, mert szobák átlesznek alakítva a karácsonyra és újévre jövő vendégeknek, vagy favágásban :) (ebben nekem is részem volt, nagyon élveztem, mondjuk hólyagos is lett utána a kezem… de ennyit megért).
Ugyanakkor karácsonyra és újévre is van néhány gyerkőcünk, szóval tervezni is kell, szóval mindezek mellett kis agymunkára is szükség van, de nem vészes. :)
Múlt héten missziózni mentünk egy kisebb csapattal. Nagyon sok élménnyel gazdagodtam ott is.
London közelében lévő Frimley nevű faluba mentünk, egy baptista gyülekezetben. Ott is sok különböző programban, eseményben kellett részt vennünk, segítenünk, de mindegyik hihetetlenül jó volt, fantasztikusan aranyos emberekkel, nagy lelkesedéssel, kedvességgel, szeretettel. Régóta várták a kis csapatot Lee Abbey-ből és nagyon izgatottak voltak.
Családoknál aludtunk… Az a család, akinél én tartózkodtam, ők választották (névlistáról), hogy én menjek hozzájuk, ami hihetetlenül nagy áldás volt. Velük már találkoztam a nyáron, voltak itt, Lee Abbey-ben egy hétre és a családból a legkisebb gyerkőc az én csoportomban volt, így emlékeztek a nevemre. 3 gyerek van a családban, 2 leányzó, meg egy fiúcska, 11-8-4 évesek. Tündéri család, nagyon cuki gyerekek. Végig meséltek, kérdeztek, sok érdeklődést mutattak és nagy szeretettel fogadtak, ami nagyon jó érzés volt. Olyan felhőtlen volt a hangulat végig, mintha nem egy idegen lennék, hanem teljesen a családhoz tartózó tag. :)
Sok magyar vonatkozással is találkoztam. Többek között az egyik reggel, amikor iskolákban mentünk egy rövid foglalkozást/előadást tartani az egész iskolának, utána egy kislány odajött hozzám, hogy milyen nyelvet is beszélek, és mondtam, hogy magyart (is) és rögtön elkezdett magyarul beszélni (első szavai: Én is!) Hirtelen sokkot kaptam, azt sem tudtam, hogy reagáljak, mit kérdezzek. :) Kifele menet volt, neki is szaladnia kellett, de annyit megtudtam (magyarul), hogy mindekét szülője magyar. Aztán elszaladt. Olyan furcsa néha. :) Ezek a véletlenek… ilyen kicsi faluban…
Ezek után a gyülekezetben nézegettem egy ifjúsági magazint, ott meg a Gera Zoltánról (híres focistánkról) volt egy 4 oldalas cikk (persze angolul).
Fiatalokkal is találkoztunk és beszélgettünk a gyülekezetben, ott meg az egyik sráctól tudtam meg, hogy járt Magyarországon, ő pedig néhány nagyon-nagyon gazdag és jó élményéről számolt be. Élvezte az ott töltött időt, vendégszeretetet, ételt, italt, természetet…
Még sokminden történt, de akkor sokáig írhatnám a bejegyzést, szóval most itt ezt lezárom annyival hogy összegzem a 4 nap alatt tapasztaltakat. Nagyon áldott időt töltöttünk el, és sokféle módon megtapasztaltuk Isten munkáját (ismét). Sokat adtunk, de úgy érzem még többet kaptunk (lelkiekben értem persze) és sokat gazdagodtunk. Remekül éreztem magam és hálás vagyok a vezetőknek és Istennek a lehetőségért, hogy benne lehettem ebben a csapatban.
Néhány kép a családról, gyerekekről, ahol aludtam a misszió ideje alatt:
Gyerekekkel a fán :)
Rory-val, a 4 éves kisfiúval
(A kép törtenete: fel akartam rakni egy magasabb ágra, mert fel akart mászni, de aztán megijedt és egyből elkezdte mondani, hogy azonnal le akar szállni, de olyan komoly fejjel, hogy nagy nevetésben tört ki az egész család.)
Tabitha-val a parkban
A családdal 1 (az anya lemaradt)
A családdal 2 (az apa lemaradt)
Aztán mentünk Exeterbe 1 hete, hétfőn. Ott leginkább csak jártuk a boltokat, vásárolgattunk, néhányan összegyűltünk, együtt ebédeltünk, majd este elmentük (az egész szolgáló csapat) egy étterembe, s végül vacsorával zártuk a napot. Jó fárasztó volt, főleg rögtön a misszió után, de jó volt nagyon, az is (kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, nagyobb boltokat, tömeget látni… néha kell ez is! :) )
A vacsin
Majd 3 nap lelki felkészítő alkalom volt a csapatnak, ami szintén soka jelentett, szerintem személy szerint mindenkinek. Mindezek után a hétvége már jobban kikapcsolódós, pihenős volt, persze munkával telt, de jó hangulatban.
Vasárnap elmentünk az egyik közeli faluba (Croyde-ba – ha valaki térképen utána akar nézni) néhányan, az ottani baptista gyülekezetbe, ami szintén egy új és jó tapasztalat volt. Az idő nagyon rossz volt, végig szakadt az eső, de hazafelé elmentünk a tengerpart mellett, mert mindenképp látni akartuk. Fantasztikusan gyönyörű!!! Mindenképp vissza kell mennem oda egyszer, mikor jó idő lesz, mert így élvezni nem nagyon tudtuk. Sebaj! Már a látványért megérte, meg tudni róla, hogy van egy másik gyönyörű hely a közelben, ahova lehet menni, ha lesz egy kis szabadidő.
Hajajj… az hiszem elfáradtam. Talán most más nem is jut nagyon eszembe. Remélem beéritek most ennyivel! Köszönöm ismét, hogy olvastatok, remélhetőleg hamarosan ismét jelentkezem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése