Készülődés az ünnepekre, fárasztó, de élményekben gazdag karácsony (család nélkül…)

Az utóbbi időszakban természetesen minden a karácsony körül forgott. Leginkább tervezés, dekoráció, rendezkedés, próbák (a karácsonyi műsorra/elődadásra, szereplésekre) és hasonló tevékenységek töltötték meg napjainak, ami rendesen kimerített a végére, ugyanakkor élvezetes volt mindebben részt venni és szolgálni vele.

Idén is meg volt a nagy közös karácsonyfavágás az erdőben… Idén nem volt egyáltalán hó… Így tudtam igazán értékelni és felfogni, mennyire különleges volt tavaly mindezt hóban végigcsinálni. Azonban meg volt az előnye is a „hó nélküliségnek”, nem volt annyira hideg!

Egy pár kép, ami az eseménykor készült:

 Várjuk, hogy dőljön a fa

 Az erdőbe menet

 Louise-sal

 Katie, Louise és én

 Lewis, én és Mel

Katharina - német lánykával

A nagy favágás utáni napon pedig a nagy karácsonyi parti volt, ami csak a szolgálók és itt dolgozók részére van rendezve. Ilyenkor mindenki felveszi a legcsinibb ruháját, egy közös vacsorával kezdjük, majd zenés-táncos, bulis dologgal zárul az egész. Nagyon jól sikerült ez is, sokat énekeltünk, táncoltunk, nevettünk…

Itt láthattok néhány képet:

 Willem-mel (holland srac)

 Binny-vel :) (összeöltöztünk, rózsaszínbe - nem beszeltünk össze)

Steffi-vel

Hosszabb szünet után (talán 2-3 hét) múlt hét szerdán újra megérkeztek a vendégek.
Nagy izgalommal vártuk őket, mi főleg a gyerekeket. Én Binny-vel, az indiai barátnőmmel tartottam közösen foglalkozást, a legkisebbeknek. Ők 2-4 év körüli lánykák voltak. Összesen 4-en indult az egész, de menet közben ez is változott. (Egy család hazament még karácsony előtt, akik 2 lánnyal jöttek, egy 1 év körüli pedig csatlakozott menet közben). Nagyon tündéri gyerekek voltak, hamar a szívünkhöz nőttek, sokat  nevettünk, énekeltünk, játszottunk, alkottunk együtt, minden egyes alkalom nagyon tartalmasan és nagyobb nehézség nélkül zajlott.
A hét végén, egy esti programon elő is adtunk velük egy mutogatós éneket, amit a hét folyamán tanítottam nekik, ennek nagyon nagy sikere volt! :) Az ének pedig eredetileg magyar származású, azoknak, akik talán ismeritek: A tűzkörül ültek a pásztorok… Anya segítségével (egészen pontosan ő) lefordítottuk angolra, és így tanítottam meg nekik. Mármint természetesen angolul, de mondtam neki, hogy magyar, meg el is énekeltem nekik magyarul. :) Nagyon lelkesek és cukik voltak, az ő ötletük volt ez az előadós dolog is. Rengeteg szeretetet kaptam tőlük!!!! Leírhatatlan… Ez volt az egyik legnagyobb ajándék ezen a karácsonyon.

Az, hogy a rendes munkán kívül mennyi mindent csináltunk még, talán el sem hiszitek… egy részt fel kellett készülni mindig a másnapi foglalkozásokra, a tervezet ugyan megvolt, de a kézműves, kreatív feladatokhoz mindig elő kellett készíteni, amire szükség volt másnap.

Szóval volt ez a karácsonyi előadás, amiben prózai szerepem is volt, de nem sok, kb. 2 mondtad, de kaptam egy ének szóló szerepet, aminek nagyon örültem és megtisztelve éreztem magam. Nem könnyű (még magyarul sem) úgy énekelni, hogy a szöveg is tisztán érthető legyen, de ezek szerint eljutottam már az angolban is olyan szintre, hogy mertek rám ilyen szerepet bízni. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért, mert ilyeneken keresztül bizonyítja be újra és újra, hogy nincs mitől tartsak most már, ami a nyelvet illeti. Hatalmas csodának élem meg mindazt, ahogy formált, és amilyen fejlődésen mentem keresztül ezen a téren (is).
A dal pedig gyönyörű. Ha érdekel, youtube-on rátaláltok: What her heart remembered

Link: http://www.youtube.com/watch?v=QSundvO5FEA

Az egyik próba alkalmával erről is készült fotó:

(Amikor énekeltem a szólót...)

23-án este volt egy karácsonyi daléneklős, gyertyafényes, kórusos előadás, amire (engem ért a megtiszteltetés, hogy nagy részben) én készítettem fel a kórust. Erről még nem is írtam nektek az előzőekben, pedig ez benne volt a „programban” amivel mostanában foglalkoztam. Kicsit meg voltam ijedve eleinte a feladattól, ugyanis mindig is úgy gondoltam, hogy számomra könnyebb gyerekeket vezetni, irányítani, segíteni, mint felnőtteket (talán leginkább a magabiztosság miatt). Aztán rengeteg bátorítást, pozitív visszajelzést kaptam, ami sokat segített és előre lendített egy újabb lépéssel. :) Isten fantasztikus munkát végez rajtam… hétről hétre, napról napra tapasztalom. Dicsőség neki ezért!!!
24-én betlehemeseztünk, ott angyal voltam, túl sok mindent nem kellett csinálnom, személy szerint, csak énekelni, de az sem volt bonyolult. Maga a betlehemes is nagyon hangulatos volt, a vendégeknek is tetszett.  Éjszaka volt egy éjféli istentisztelet is, amin ott kellett lennem szintén, mert be voltam osztva a dicsőítő csapatba, szóval aznap elég későn sikerült lefeküdni, reggel pedig kelni kellett, nem lehetett az ágyban lazsálni.
25-e reggel ajándékozással indult a nap. Mindenki húzott egy nevet kb. 1 hónapja, és így mindenki kapott valami ajándékot. Én egy aranyos szappantartót kaptam, ami ilyen vasvázas, de fehér festékkel van beborítva és egy szívecske minta emelkedik ki belőle az egyik oldalt, egy különleges szappant is kaptam hozzá. :) Ezeken kívül kaptam egy úgynevezett gyűrűtartó, asztali díszt, ami egy kék színű magas sarkú cipő. Nagyon különleges!!! Nagyon örültem az ajándékoknak, hasznosak és szépek. Az ajándékozás után reggel volt egy istentisztelet, majd a délutánunk szabad volt. Ismét megrendezték, a helyben lakó családok, a „nyitott ház” alkalmat, ami azt jelentette, hogy meg volt adva, hogy mettől-meddig, lehetett a családokhoz menni, időt tölteni együtt, náluk, játszani, beszélgetni, enni, inni. Leginkább az a lényege ennek, hogy együtt legyünk, ne érezze senki magát magányosnak, és hogy jól érezzük magunkat.

Szóval rengeteg mindennel kellett foglalkoznunk az utóbbi 2 hétben, ami elég rendes fáradságot okozott a hét vége felé. Ezt meg is éreztem… Az idei karácsonyt nehezebben viseltem a család nélkül. Talán a fizikai, szellemi kimerültség is hozzá segített, hogy érzékenyebb voltam a kelleténél, így akadt, hogy el is tört a mécses, de aztán átlendültem a nehézségeken. Szerencsére időben sikerül helyre rakni az egészet, a családdal is tudtam beszélni telefonon, skype-on is kicsit, így még láttam is őket, és egyik este nagyon korán elmentem aludni és a sok pihenés jót tett. Persze hosszabb pihenésre kicsit később lesz lehetőség, de ami energiát össze kellett szednem a túléléshez, egyelőre megvan! :)
Nagyon negatívnak hangzik ez most, de higgyétek el, ugyanannyi pozitív megtapasztalás is van a sok hátrány ellenére.
Például, amit már említettem, a picikkel töltött idő, események, a vendégekkel való beszélgetések, a szeretet, kedvesség, amit tőlük is kaptam. Egy másik példa, amit még megemlítek, egy hölgy volt a gyerekekkel való szereplés (mutogatós ének éneklése) után, azt mondta (teljesen ledöbbenve mindazon, amit látott és örülve): „Te egy születette tanár/tanító vagy!” (Ezt mindazok után, hogy váltottam vele kb. 3 mondatot, onnan tudta, hogy tanítói végzettségem van, és ennyi. Na meg látta a dalt, de azt sem én adtam elő.) Szóval én voltam ledöbbenve attól, ahogy odajött és mondta és gratulált. Nagyon megmelengette a szívemet. És az ilyenek adnak mindig erőt tovább csinálni és még nagyobb lendületet, hogy megéri, még ha néha fárasztó is.
Még egy: A 4 éves kislány a csoportban, Abigail, odajött a műsor alatt, hogy velem szeretne maradni és az ölembe ült és ott maradt egészen a végéig (nem a szüleivel ült, hanem megkért, hogy velem maradhasson).  Nem tudom mi ez, illetve igen, Isten ajándékoz meg valami különleges dologgal, ami leírhatatlan, elmondhatatlan, és annyira jó érezni, tapasztalni, hogy semmit nem kell megjátszanom,  elvarázsolnom a gyerekeket, történik magától, hogy jönnek és annyira szeretetet árasztanak, hogy sokszor azt érzem, meg sem érdemlem. (Tudom, ez sokszor álszövegnek tűnik, hangzik, de én valóban így érzem). Szóval fantasztikus az Úr gazdag áldását tapasztalni. És ilyenkor látom, hogy mennyire igaz az az Isten által kijelentett igazság, hogy minél többet ad az ember, annál sokkal de sokkal többet kap vissza. És ez az, amit nem lehet semmivel sem magyarázni, csak Isten kegyelmével, szeretetével és jóságával.

Remélem számotokra is áldott volt a karácsony. Valószínű új évig már nem fogok írni, úgyhogy most kívánok mindannyiótoknak boldog, áldásokban nagyon gazdag új esztendőt!!!

Misszió in Frimley, kirándulás Exeterben, zárt időszak tele élményekkel

Mindig bocsánatkéréssel kezdem a bejegyzést, mert annyira mindig itt van bennem, hogy úúú de megírnám ezt is, azt is, úúú de rég írtam már megint, úúúú de várják néhányan, hogy olvassanak arról, mi zajlik körülöttem, de egyszerűen annyira besűrűsödnek néha dolgok, hogy tényleg nem jut időm rá. (Sokszor még arra se, hogy telefonon beszéljek pár szót a családommal… :( ) DE mindenképp tudatni akartam veletek, hogy gondolok rátok és ha nem is írok sokáig, várjátok, ne adjátok fel, mert én sem adom fel!!!!!!!! Mindig fogok írni… lehet hogy csak 1 hónapban 1x, de írok! :) Köszönöm mindannyiótoknak, akik kitartottatok és még mindig olvastok, szorgalmasan! Sokat jelent ám!

Na akkor belekezdek végre… :)
Szóval nem tudom említettem-e a legutóbbi bejegyzésben (talán nem), hogy elkezdődött a nagy zárt időszak, ami november végétől február elejéig tart. Mégpedig azért, mert a főkonyha és az étterem része a háznak átalakítására, felújítására kerül sor ebben az időszakban. Ami azt jelenti, hogy nincsenek vendégeink most egy jó ideig. Karácsonyra és újévre vannak ismét, ami 2 hetet jelent, de aztán megint nem lesznek január közepéig, vagy valami hasonló.
Ez azt is vonja maga után, hogy sokkal több időt tudunk mi, szolgálók egymással tölteni, ami nagyon- nagyon jó. Amikor vendégek vannak, a különböző műszakok, szabadnapok miatt nem nagyon van lehetőségünk rá. Sok program, esemény van, amiben részt lehet (néha kell) venni, de fantasztikusan jó a hangulat és lehetőség van még többet beszélgetni, nevetni, szórakozni együtt. Nagyon élvezzük!!! :)

Ami a munkát illeti… ugye a konyhán és a takarítós csoportnak ugyanúgy van munkája, de mi akik a gyerekekkel foglalkozunk, úgy tűnne, hogy semmi dolgunk, persze mi sem lazsálunk. Egyrészt a kalandos szabadtéri és beltéri pályákat próbáljuk ki (mint pl. falmászás, íjászkodás, zip wire – drótkötélen lecsúszás a völgyet keresztezve… és hasonlók) – amiket egyébként vezetünk vagy vezetni kéne, de mi nem igazán élvezhetjük, ha vendégek vannak, mert rájuk kell összpontosítani. A másik pedig így, a csapattal élvezni, szórakozni teljesen más! :)
Másrészt a többi csoportnak segítünk be, például bútorokat rendezni, mert szobák átlesznek alakítva a karácsonyra és újévre jövő vendégeknek, vagy favágásban :) (ebben nekem is részem volt, nagyon élveztem, mondjuk hólyagos is lett utána a kezem… de ennyit megért).
Ugyanakkor karácsonyra és újévre is van néhány gyerkőcünk, szóval tervezni is kell, szóval mindezek mellett kis agymunkára is szükség van, de nem vészes. :)

Múlt héten missziózni mentünk egy kisebb csapattal. Nagyon sok élménnyel gazdagodtam ott is.
London közelében lévő Frimley nevű faluba mentünk, egy baptista gyülekezetben. Ott is sok különböző programban, eseményben kellett részt vennünk, segítenünk, de mindegyik hihetetlenül jó volt, fantasztikusan aranyos emberekkel, nagy lelkesedéssel, kedvességgel, szeretettel. Régóta várták a kis csapatot Lee Abbey-ből és nagyon izgatottak voltak.
Családoknál aludtunk… Az a család, akinél én tartózkodtam, ők választották (névlistáról), hogy én menjek hozzájuk, ami hihetetlenül nagy áldás volt. Velük már találkoztam a nyáron, voltak itt, Lee Abbey-ben egy hétre és a családból a legkisebb gyerkőc az én csoportomban volt, így emlékeztek a nevemre. 3 gyerek van a családban, 2 leányzó, meg egy fiúcska, 11-8-4 évesek. Tündéri család, nagyon cuki gyerekek. Végig meséltek, kérdeztek, sok érdeklődést mutattak és nagy szeretettel fogadtak, ami nagyon jó érzés volt. Olyan felhőtlen volt a hangulat végig, mintha nem egy idegen lennék, hanem teljesen a családhoz tartózó tag. :)
Sok magyar vonatkozással is találkoztam. Többek között az egyik reggel, amikor iskolákban mentünk egy rövid foglalkozást/előadást tartani az egész iskolának, utána egy kislány odajött hozzám, hogy milyen nyelvet is beszélek, és mondtam, hogy magyart (is) és rögtön elkezdett magyarul beszélni (első szavai: Én is!) Hirtelen sokkot kaptam, azt sem tudtam, hogy reagáljak, mit kérdezzek. :) Kifele menet volt, neki is szaladnia kellett, de annyit megtudtam (magyarul), hogy mindekét szülője magyar. Aztán elszaladt. Olyan furcsa néha. :) Ezek a véletlenek… ilyen kicsi faluban…
Ezek után a gyülekezetben nézegettem egy ifjúsági magazint, ott meg a Gera Zoltánról (híres focistánkról) volt egy 4 oldalas cikk (persze angolul).
Fiatalokkal is találkoztunk és beszélgettünk a gyülekezetben, ott meg az egyik sráctól tudtam meg, hogy járt Magyarországon, ő pedig néhány nagyon-nagyon gazdag és jó élményéről számolt be. Élvezte az ott töltött időt, vendégszeretetet, ételt, italt, természetet…
Még sokminden történt, de akkor sokáig írhatnám a bejegyzést, szóval most itt ezt lezárom annyival hogy összegzem a 4 nap alatt tapasztaltakat. Nagyon áldott időt töltöttünk el, és sokféle módon megtapasztaltuk Isten munkáját (ismét). Sokat adtunk, de úgy érzem még többet kaptunk (lelkiekben értem persze) és sokat gazdagodtunk. Remekül éreztem magam és hálás vagyok a vezetőknek és Istennek a lehetőségért, hogy benne lehettem ebben a csapatban.

Néhány kép a családról, gyerekekről, ahol aludtam a misszió ideje alatt:

Gyerekekkel a fán :)

Rory-val, a 4 éves kisfiúval

(A kép törtenete: fel akartam rakni egy magasabb ágra, mert fel akart mászni, de aztán megijedt és egyből elkezdte mondani, hogy azonnal le akar szállni, de olyan komoly fejjel, hogy nagy nevetésben tört ki az egész család.)

Tabitha-val a parkban

A családdal 1 (az anya lemaradt)

A családdal 2 (az apa lemaradt)

Aztán mentünk Exeterbe 1 hete, hétfőn. Ott leginkább csak jártuk a boltokat, vásárolgattunk, néhányan összegyűltünk, együtt ebédeltünk, majd este elmentük (az egész szolgáló csapat) egy étterembe, s végül vacsorával zártuk a napot. Jó fárasztó volt, főleg rögtön a misszió után, de jó volt nagyon, az is (kicsit kimozdulni Lee Abbey-ből, nagyobb boltokat, tömeget látni… néha kell ez is! :) )

A vacsin

Majd 3 nap lelki felkészítő alkalom volt a csapatnak, ami szintén soka jelentett, szerintem személy szerint mindenkinek. Mindezek után a hétvége már jobban kikapcsolódós, pihenős volt, persze munkával telt, de jó hangulatban.
Vasárnap elmentünk az egyik közeli faluba (Croyde-ba – ha valaki térképen utána akar nézni) néhányan, az ottani baptista gyülekezetbe, ami szintén egy új és jó tapasztalat volt. Az idő nagyon rossz volt, végig szakadt az eső, de hazafelé elmentünk a tengerpart mellett, mert mindenképp látni akartuk. Fantasztikusan gyönyörű!!! Mindenképp vissza kell mennem oda egyszer, mikor jó idő lesz, mert így élvezni nem nagyon tudtuk. Sebaj! Már a látványért megérte, meg tudni róla, hogy van egy másik gyönyörű hely a közelben, ahova lehet menni, ha lesz egy kis szabadidő.

Hajajj… az hiszem elfáradtam. Talán most más nem is jut nagyon eszembe. Remélem beéritek most ennyivel! Köszönöm ismét, hogy olvastatok, remélhetőleg hamarosan ismét jelentkezem! :)