A nyári hetek legjobbja, megint sokaktól kell búcsúzni :( és az utolsó nyári hét kezdete

Ismét jelentkezem! :)

Már csak 1 hét van hátra a nyári hajtós időszakból! Elég gyorsan elszállt… a múlt hét volt az egyik legjobb a nyáron, a gyerkőcök miatt is, nagyon kis tündériek voltak és fogékonyak mindenre, amit csak csináltunk velük. Látszott is rajtuk, hogy élvezik, de visszajelzéseket is kaptunk, amikből tudtuk, hogy tényleg jól érezték magukat. A másik, ami miatt nagyon jó volt a hét, a társam, akivel voltam. Nagyon sok bátorítást kaptam tőle, ami nagyon-nagyon jól esett és jót is tett (épp előtte egy olyan rövid időszakon mentem keresztül, amiben tele voltam kérdőjelekkel, hogy jó-e amit csinálok, elég jól csinálom-e és hasonlók…) A társaim mindig váltakoznak, hétről hétre, de mivel én vagyok ennek a korosztálynak a vezetője, ezért én vagyok a fix ember. Az eddigiek is rendesek voltak, de mindegyik különbözik természetesen. Mellette éreztem magam legjobban biztonságban, annak ellenére, hogy angol volt. (Az angolok mellett mindig feszélyezve éreztem kicsit magam, vagy ilyen megfelelési kényszer volt picit bennem… Aztán ez a hét döbbentett rá, hogy nem az angolságon volt a hangsúly, hanem inkább a személyiségeken.) Na meg a bátorítás, amit tőle kaptam, sokat lendített és emiatt is éreztem jobban biztonságban magam, és magabiztosabbnak is. Heather (a társam) mondta, hogy azért érezte jól magát velem, mert könnyen bele tudott helyezkedni a tervezetembe, meg hogy az egész légkör nyugodt volt és nagyon jól érezte magát ő is a gyerekekkel. Szóval nagyon áldott hét volt, sok szempontból, sokat kaptam szeretetben is, de más téren is.
Ez a hét (ami csak befejeződött), szintén jó kis hét volt, a gyerekek szintén tündériek voltak, de most volt, aki elment az 1. nap után a másik csoportba (mert az anyuka azt akarta…) így kicsit hagyott bennem fura érzéseket, hogy velem volt a baj, vagy mi lehetett a gond. Aztán mondták, hogy nem, hanem a foglalkozás jellege más volt (a korosztályi adottságok miatt) és az anyuka oda akarta berakni a gyerekét. Na mindegy. Egyébként jó hangulatban telt ez is, a gyerekeken is az látszott, hogy élvezték.
Most hirtelen egyéb különleges esemény nem is jut eszembe, csak néhány gondolat még az elkövetkező időszakot illetően.
Jövő hét szerda lesz az a nap, mikor 8-10-en mennek el egyszerre a szolgáló közösségből, ami elég nehéz lesz érzelmileg, lelkileg, mert nagyon közelálló barátok mennek el végleg… Többek között Réka is megy haza véglegesen… Furcsa érzésekkel tölt el… Ugyanis a barátságunk megváltozott, de visszagondolva a kezdetekre, emlékekre… furcsa elköszönni tőle. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy együtt indultunk neki ennek az útnak, hiszen nélküle nem lehetnék gazdagabb ezzel a rengeteg élménnyel (ugyanis egyedül nem lett volna bátorságom nekivágni). Ugyanakkor az utunk elválik most, hiszen én maradok, ő megy. De afelől teljesen nyugodt vagyok, hogy ennek így kell történnie, hiszen Isten tudja, hol, mennyi időnk van.
Ami pedig az itteni létet illeti: az utolsó nyári hétnek vágunk neki, nem olyan sok gyerekkel, hiszen ez belelóg már az iskolakezdő időszakba, de azért lesznek még néhányan. Aztán pedig 2 hét pihi! :) Ami azt jelenti, hogy Lee Abbey vendégek nélkül 2 hétig… Hogy mi zajlik itt a 2 hét alatt, majd megírom a következő, vagy az azutáni bejegyzésben! ;)

Első látogatóim otthonról :) – Kis szabadság, élmények

Amióta itt vagyok kint, Angliában, nekem még nem voltak látogatóim, szóval 10 hónap után, meg is érkeztek! Máté öcsém és még 5 kedves barát (bugyiról) látogattak meg az elmúlt héten.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam velük!!! Nekem is volt egy pár nap nyaralásom így is, itt is (nem csak otthon, mikor hazamentem legutóbb…) Csak 3 nap szabadságot tudtam kivenni, de szerencsére nagyon jól sikerült az időt beosztani, így közösen eljuthattunk elég sok helye, és sok gyönyörűséget tudtam megmutatni nekik. (Képek is készültek, de rengeteg, válogatnom kell néhányat, meglátom, hogy mire jutok, de amint tudok, mutatok is belőle nektek párat.)
Isten nagyon megáldott bennünket az időjárás tekintetében (is), fantasztikus, napos időnk volt 3-4 napig, a többi kicsit esősebb volt, na meg a napos, néha szeles is, de így még jobban élvezni tudták a természetet. Nagyon örültem, hogy időt tölthettünk együtt, és megmutogathattuk nekik (Rékával) a csodálatos helyet, ahol jelenleg élünk, és a környék természeti szépségeit is.
A napok eléggé kimerítettek azért, a sok mászkálástól, állandó agyalástól (programszervezés), de azt érzem, a maximálist sikerült beleadni, és kihozni ebből az egészből. Nem mondom, hogy nem maradtak helyek, amiket még az elkövetkező 2-3 napban feltétlen megmutatnék nekik, de amit lehetett, megnéztünk.
A gyerekmunkával kapcsolatban néhány élmény:
Heti 2x legalább van ilyen arcfestéses foglalkozás, amiben részt veszek, és ahhoz képest, hogy azelőtt soha nem csináltam, egész jól megy. Néha saját magamon meglepődök, milyen végeredmény születik. :) Már itt a nyár végére egész profi leszek… :)
Egy másik dolog: A héten nem sokat dolgoztam, de azért az új gyerkőcökkel (akik szombaton jöttek), töltöttem egy pici időt, de ezt inkább csak 1 pár órának lehetne nevezni. Ennek ellenére pár napja sétálok a galériában (épp takarítottam el az arcfestés után, meg pakolásztam), erre egyszer csak látom, hogy 2 anyuka meg gyerekek nagyon néznek, és hozzám beszélnek. Erre közölték az anyukák, hogy az egyik kislány mondta, hogy én vagyok a kedvence. Én hirtelen szerintem fel sem fogtam, mit mondtak, csak mosolyogtam. Erre kérdezték, én vagyok-e a Lilla, mondtam igen. Erre mondták, akkor igen, tényleg én. Hmm… erre pakolászok tovább, forgott a fejemben a dolog, mondom csak megkérdezem már, miért mondta. Erre mosolyogva azt mondta: Mert olyan kedves vagy és barátságos. Úgy megmelengette a szívemet ez a mondat, meg az egész helyzet… Sose tudja az ember, mit tesz, vagy mit nem, de mégis szeretetet kap. És máskor nem is hallottam ehhez hasonlót, még olyan gyerekektől sem, akikkel egész héten együtt voltam, vele meg kb. pár órát (ráadásul sok gyerekkel egyszerre, nem is párral és még nem is vezettem úgy különösebben játékot se semmit, hogy jobban megismerhettek volna.) Le voltam nyűgözve, annyira jól esett. Isten nagy ajándékot adott aznap. Azóta is ez jár a fejemben, és olyan hihetetlennek tűnik. Nagy szó ám kedvencnek lenni.
Na, jól van, azt hiszem erről ennyit! :)
Már a nyári hetek felén túl vagyunk, elég gyorsan repülnek… De szerencsére jó az időbeosztás, meg minden, úgyhogy még nem vagyunk annyira kimerültek. Na meg nem is panaszkodhatom, mert most kaptam is még pár nap szabadságot is (annak ellenére, hogy nem lehetne ez alatt a 6 hét alatt, mert annyira sűrű minden, és mindenkire szükség van, persze ez egy kivételes eset volt, úgyhogy megengedték…)
Azt hiszem zárom mára a kis élménybeszámolót, remélhetőleg jövő héten jelentkezem újra!


Az igért képek pedig itt láthatók:

https://picasaweb.google.com/118330391943057724017/ElsoLatogatoimIttAngliabanMateEsABugyisiBaratok?authkey=Gv1sRgCPi7so6E__Ty7AE