Elég sokminden történt velem az utóbbi 2 hétben, főleg a csapatváltással kapcsolatban, ezekről számolok be most nektek.
Az első (kezdő hetemen), úgynevezett félidős – szabadság hét volt, amikor a gyerekek nem mennek iskolába, tehát itt, a konferencia központban is sok gyerek jön (mármint családok, gyerekekkel), így kapcsolnak ki egy kicsit. Hát így történt rögtön, az első hetemen is (amitől kicsit meg voltam ijedve, ugyanis azt sem tudtam, mi-hogy működik és csak belepottyantam az egészbe…) De mindenki bátorított és nyugtatott, hogy, nem lesz gond, vezetnem nem kell semmit, csak segítenem kell, meg hogy vegyek részt benne, és lássam milyen. Emiatt nagyon jól telt az egész hét, ugyanis semmiért nem kellett felelősséget vállalnom, voltak vezetők, és így akkora nehézség sem akadt, vagy olyan akadály, amit ne sikerült volna megoldani (mert nem is voltak nagyok ezek), de ettől függetlenül éreztem, hogy segítenem kell, meg amiben csak lehet részt venni, és csinálni egy-két dolgot, ne a vezetőnek kelljen mindent. Nagyon élveztem a gyerekekkel lenni, nagyon aranyosak voltak, sokat játszottuk velük, de persze tanítás is volt a foglalkozáson (József történetét vettük végig, először eljátszottuk 3 részben, 1-1 részt 1-1 korosztály), majd beszélgettünk róla, agyagból börtönt csináltunk és hasonlók. Úgy tűnt, a gyerekek is nagyon élvezték a hetet. A héten sok úgynevezett Activity-t is csináltam, amit a délutáni szabadon választható tevékenységek foglaltak magukba. Ilyen volt például a Zip wire (amiről már korábban írtam nektek, egy kötélen „gurul végig” az ember… majdnem mint a libegő, csak nem székben ülsz, hanem karabinerrel, kötéllel és hasonló felszereléssel vagy biztosítva (mint a barlangászok), meg Mountain Boarding, aminek a lényege, hogy a domboldalban gurulsz végig egy gördeszka szerűségen, aminek 4 nagyobb kereke van, persze mindenféle könyök-csukló-térd-fejvédővel felszerelve, nagy poén! :) Szóval idővel majd ezeket is kell talán vezetnem, de legalábbis segítőként részt venni bennük, de nagyon élveztem csinálni-részt venni bennük! :)
Így telt el tehát az első hetem, amit mondhatom, eléggé élveztem, persze bennem van/volt mindenféle félelem az új szókinccsel, csapattal, időbeosztással kapcsolatban. Amit meg kell szoknom, és rengeteget tanulni (főleg a szókincs terén…), de hiszem, hogy Isten segítségével, kitartással és türelemmel menni fog. A gyerekek megértésével nem volt nagyobb bajom, azzal viszont igen, hogy adjak ki utasítást, egyértelműen, érthetően, bátran a gyerekeknek (ami azt mondhatom, magyarul már talán megy, de itt még a nyelvvel vannak nehézségeim, szóval ezt is szokni és tanulni kell). Aztán ha játékot vezetek majd, vagy magyarázni kell egy-két dolgot, annak is megvan a maga szókincse… amihez edződni kell.
Szóval azon kívül, hogy élveztem, nehézségek is akadtak rendesen, az időbeosztással kapcsolatban is, mikor – mit kell csinálnom, hova kell mennem, meddig tart, mit kell előkészíteni és egyebek. Ráadásul 2 un. „rota”-hoz kell igazodni (rota-k az idő-személy beosztások 1-1 hétre-hónapra, ki mit csinál, mettől meddig), szóval van egy a Beacon-nek (ez a külön épület a fiataloknak-iskolai csoportok járnak oda, szóval külön Team van hozzá, ők csinálják lényegében az Activity-ket, ezért vagyunk mi csak segítők általában) és egy másik, nekünk, mi pedig a Főház gyerekeivel foglalkozunk többnyire, akik a családdal jönnek. Ehhez tartozik hozzá, hogy korosztály szerint ők is csoportokba vannak beosztva, és ezt is tanulni kell, melyik korosztályt, hogyan kezeljem, mert nem mindig ugyanazt kapom. A hétvégén pl. a legkisebbekkel voltam 0-5 évesekig (most pl. csak 1 kislány volt), és nagyon élveztem. Többnyire spontán játék van velük, de erre is tervezni kell, mert beleunnak egy idő után, szóval történet, tevékenykedtetés és egyebek. Ja igen, a másik ami még új és nem tudom, hogy zajlik, mit kell tennem, a tervezés. Terveket kell írni, készíteni… Ötletek vannak, könyvek, internet, korábbi tervek, de ezt is meg kell tanulni.
Még ami a gyerekmunkához tartozik, hogy minden héten megyünk Lyntonba (keddenként reggel) a helyi általános iskolába egy foglalkozást tartani (kb. 20 perc) a gyerekeknek (az egész általános sulinak, de ez kb. 40-60 gyereket foglal magába). És a múlt csütörtök egy másik kivétel volt, mert a környékben (kb. félórányira kocsival van egy másik falu, ahova) hívtak bennünket szintén egy ilyen foglalkozást tartani. Erre szintén készülni kellett, itt egy bábus előadást is tartottunk, mármint egy dalra táncoltak-énekeltek a bábok, ezt nagyon élvezték :) )
Nagyon sok volt egyszerre ez a nagy váltás, a sok újdonság, belerázódni, megszokni, és ijesztő is volt, nem tudtam, hogy fogom megállni a helyem, mit várnak el tőlem, és sosem tudtam előre mi következik. Így múlthét elejére kicsit kiborultam, de aztán beszéltem az egyik vezetővel és mindent tisztáztunk, elmondtam a kételyeimet, aggodalmaimat, félelmeimet és hogy mi bánt, miért vagyok kétségbeesve és érzem magam elveszettnek, magamra hagyottnak. Aztán megértett, teljes mértékben, és nagyon sokat segített, átbeszéltünk mindent közösen, elmagyarázott sokmindent, nagyon készséges volt, és kérte, bármikor szóljak, ha gond van, mert ők azon vannak, hogy jól érezzem magam, és tudjam rendesen végezni a dolgom. Szóval végül azt hiszem helyre kerültek a dolgok, kicsit jobban érzem magam én is, és remélem a jövőben is menni fognak a dolgok. Sokszor kell magam feltalálni és ismét tanulom az önállóságot, de akadnak segítők mindig, ha szükségem van rá, főleg az elején, amíg nem megy minden egyedül.
Továbbra is nagy kiváltságnak érzem ebben a csoportban (a gyerekekkel foglalkozva) dolgozni!!!! Nagy ajándék ez is, remélem Isten még jobban alkalmassá tesz rá, és sikerül gyorsan tanulni, megszokni a dolgokat!
Hát ennyit egyelőre az utóbbi 2 hetemről, a kezdetekről és a gyerekmunkáról! :)
Már csak 1 hét (és néhány nap) ÉS ÚJRA OTTHON leszek egy kicsit! Már nagyon várom! Nagyon hiányoztok… már 6 hónap telt el azóta, hogy utoljára láttalak benneteket!!!!!!!!! Olyan gyorsan elment… és főleg, ha bele gondolok, hogy 1 héten belül költöznék végleg haza (eredeti terveim szerint). Egyáltalán nem érzem magam felkészültnek rá… De jó lesz nagyon, újra kis időt tölteni veletek!!! És hiányzik nagy meleg!!! :) Na meg a kajakozás…. Meg a család, barátok… SZÓVAL hamarosan…. !!!! :)
És néhány kép is, korábbról, barátokkal:
Billy-vel (új-zélandi) és Ania-val (lengyel)
Egyik szabadnapunkon (amikor nagyon szep, meleg ido volt) atmentunk az egyik kozeli falunak a tengerpartjara, egyet kirandulni. (Kb. feloranyi autoutnyira van)
Nagyon nagy kod volt az elejen, de kb. 1 ora utan kitisztult teljesen. Kb. lehetett vagy 17 fok a homerseklet, megis tele volt a tengerpart furdoruhaban rohangalo emberekkel... (kicsit furcsa volt, de amikor kitisztult az ido, nagyon meleg lett hirtelen, szoval aztan megertettuk oket...)
A kepeken Eduardo (brazil) es a baratai (Cyntia es Alex - roman hazaspar, akik latogatoban voltak itt, Lee Abbeyben, egyebkent 4-5 eve community tagok is voltak itt) lathatok. (Bocsi az ekezetnelkulisegert, ezt mar nem a sajat gepemen irtam, ezert ilyen...)
