Itt vagyok! :)... új szoba, Host Team, ANYA lettem, és megint mennek... :(

Igen, igen… tudom, egyre ritkább… Most meg azért nem írtam, mert annyi minden volt, hogy nem volt se erőm, se időm leülni…
Na de nem mentegetőzéssel és panaszkodással szeretném folytatni, hanem meséléssel!
Kezdjük az elején!
ELKÖLTÖZTEM – persze nem a címem változott meg, hanem csak másik szobát kaptam!  Nagyon-nagyon szeretem, és élvezem! Bár már megszoktam a másikat és sikerült annyira Lillássá , akarom mondani otthonossá tennem, hogy már el is felejtettem, hogy mennyire nem szerettem az elején és mennyire vártam hogy leteljen ez a 3-4 hónap itt és új szobát kapjak…. Az új több szempontból is hamar a szívemhez nőtt. Először is nagyobb, mint a másik, másodszor csöndesebb helyen van, harmadszor egy helyes kis kertre néz az ablak (ez az úgynevezett Community Garden – kicsit domboldalas, szép zöld füves résszel, virágokkal, bokrokkal… tavasszal, nyáron jól ki lehet majd használni (egy ilyen kis belső udvar – körbe épület(ek)) Majd képet is mutatok róla (még nem készült… a szobáról is csak néhány, de azt talán most meg is mutatom…). És nem csak nagyobb, szebb is (a bútorok), jó nagy „rakodó felülettel”  akarom mondani, van egy íróasztal szerűség, de jó nagy felületű asztallap van, kényelmesen elfér rajta sokminden… És persze nem utolsó szempont az sem, hogy Ági szobája volt előttem… boldog voltam, hogy az övét kaptam meg (mert ugye közel nőtt a szívemhez és még ilyen módon is itt marad az emléke…)



Szóval, mióta utoljára írtam, megvolt a Host Team-es hétvégém is!  Nagyon jól sikerült, bár teljesen más volt, mint az 1. (Az 150 vendéggel, ez csak 30-40 és az nyüzsis volt, tele gyerekekkel és pörgéssel, ez pedig „relaxing” – nyugisabb, és woman’s weekend volt, ami azt jelentette, hogy direkt nőknek szóló téma, és foglalkozások voltak szervezve! Na és ez csak egy hétvége volt, az előző meg hétfőtől péntekig tartó konferencia.) Úgyhogy ilyen érzések, és tapasztalatok alakultak bennem a hét végére. Nagyon jól éreztem magam benne, most több kapcsolatom volt a vendégekkel (ami azt jelentette, hogy már többekkel sikerült beszélgetni, hosszabban, talán amiatt is, hogy kevés emberre mindig több idő jut elv alapján is, na meg hogy nem kellett annyi mindent szervezni, így erre is jutott idő és energia). Nagyon sok pozitív visszajelzés is jött a hétvégével kapcsolatban (ami a vendégek részét illeti)
Aztán kedden volt megint egy szabadnapom, ami nagyon gyorsan elszaladt, rengeteg minden volt halasztgatva (apróság), amit el kellett intéznem, a nap végén pedig megint előadás volt (éneklés, pantomim, kórus…) szóval az estém sem volt már olyan szabad.
Végül elmaradt akkor is a blog-írás…
Na ami még az izgalmat fokozta (és ehhez is kellett kis előkészület is), hogy szerdán jött meg a lányám! ANYA lettem!  Itt így hívják másnéven a szponzort, segítőt, ja de talán ezt említettem az előző bejegyzésben, na de se baj!
Szóval végül megérkezett!  És hát mindenféle infóval el kellett látnom (még mindig adagolom szegénykémnek, pedig már 5 napja itt van…). De emlékszem, nekem milyen volt az elején… (nagyon nehéz), így amivel és ahogy csak tudom támogatom, ellenőrzöm, segítem… persze mindenkinek talpra kell állnia, és az a jobb, minél hamarabb, tehát lassan szoknia kell a beilleszkedést, de most még szükség van bátorításra, nagyon el van keseredve, de igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon kis tündéri, szeretnivaló, kedves és hálás leányzó (ja, és persze magyar… mondjuk ez nem egyértelmű itt, de csak hogy tudjátok… mondjuk ez megkönnyíti a bemutatást – elmagyarázni a dolgokat azért mégis egyszerűbb így…) Persze, amikor csak lehet angolul beszélek vele is, hogy minél jobban szokja, minél előbb belerázódjon (hiszen ez az ő érdeke is), na meg hogy a többieket se zárjuk ki, miről is folyik a beszélgetés… Egyébként nagyon élvezem  szeretek törődni másokkal, magaménak érzem, és nem is esik, nehezemre… De nem egyszerű feladat (ettől függetlenül)… Múlt héten eléggé le is terhelődtem ezzel, hiszen a legtöbbet, legjobbat akartam, így a nap végére mindig hullán estem be az ágyba. És mivel mindig el is húzódott a nap vége, reggel meg kelni kellett a munka miatt, nagyon keveset aludtam… így pár nap után teljesen kimerültnek éreztem magam, de szerencsére jött a vasárnap, amikor ki tudtam magam aludni, na meg a mai nap  Úgyhogy most már jól vagyok! 
Ja, ami még a kimerültséget okozta (meg egy kis stresszt…), hogy Morning Prayerre (reggeli áhítat) kellett ismét készülnöm, amire nem sok időm volt… így éjszakába nyúlóan kellett azzal is foglalkozni, ami szintén kevés alváshoz vezetett. (Ez volt a 2. Morning Prayer, talán emlékeztek még az 1.-re, novemberben volt, és énekeltem is egy dalt akkor… Most nem találtam igazán témába vágót, egyébként A hit nemes harcának megharcolása részt kaptam az 1 Timóteusból… Kicsit meg is küzdöttem vele, de végül sikerült összeállítanom! )
Aztán azóta elment újabb két lány (Hye-ji Dél-Koreába és Binnie Indiába)… Ami szintén a sokáig fennmaradást eredményezte… mármint előtte… ilyenkor igyekszünk minden percünket velük tölteni és kihasználni a maradék időt, hogy beszélgessünk és hasonlók, hogy együtt legyünk… Így beszélgettem Hye-ji-vel 2 órát valamelyik nap… Sokszor ilyenkor döbben rá az ember micsoda csodát végez Isten egyes emberek életével… és a mindennapokban nem is kerülnek elő ilyen témák, és néha nem is látjuk ki milyen közegből szakadt ki, milyen háttérrel rendelkezik, hasonlók… és ezek olyan hatalmas bizonyságtételek és néha olyan nagy hálát váltanak ki belőlem, hogy mennyire szeret Isten, és mennyire jó hátterem, közegem volt/van OTTHON is, és hogy mennyire hálás lehet azért, hogy ennyire szerettek, elfogadtok és törődtök velem! Sokat sírtunk ezalatt a 2 óra alatt, de jó volt részesülni az ő életének egy részében és tudni többet róla. Hallgatni, mennyi mindent tapasztalt meg itt, mennyi változáson ment keresztül, milyen küzdelmei, kudarcai voltak neki is itt, de hogyan formálta ezekben Isten! Hmmm… És mindig hálát adok azért, hogy egymás életének részei lehetünk itt, ha csak egy rövidke időre is, de részei vagyunk!...

Újra itt!!! :) otthon és azóta

Sziasztok ismét! J

Tudom eltelt már jó kis idő megint, mióta utoljára írtam, de azóta voltam otthon is, és többnyire találkozhattam is veletek!! Aminek nagyon örültem…

Azért néhány szóban az otthonlétemről:

Mire visszaértem eléggé elfáradtam, de JÓ VOLT látni benneteket! J Azért tudtam volna még maradni legalább egy hetet és „semmittenni” otthon, vagy még akik kimaradtak találkozni, közös dolgokat csinálni… (a saját családommal is a tervezettnél kevesebb időt sikerült töltenem.. L főleg minőségit…) Na hát szóval az érzések ilyesmik voltak bennem, mikor visszaértem.

Nagyon köszönöm az otthoni fogadtatást is, hogy kíváncsiak voltatok rám, hogy ti is időt szakítottatok rám, és hogy tudtam időt tölteni veletek (na és amikor sokat beszéltem, türelmesen hallgattatok…)!!! Nagyon hiányzott és nagyon örültem, hogy együtt lehettem veletek!

Meglepivel vártak itt J feldíszítették a szobámat mindenféle lufival, színes szalagokkal, és színes papírokon igerversek voltak kiragasztva a falra, meg hogy „We’ve missed you” (hiányzol), „Welcome Home” „We love you” és egy hatalmas (hosszú) karácsonyi égősor volt körbetekerve a szobában – lépni nem lehetett tőle, de nagyon jól nézett ki J ja, és a földön meg L I L L A volt kirakva szintén színespapírból kivágott betűkből– nagyon nagyon jól esett, aranyosak voltak! J Aztán persze jött sok-sok ölelés… kivel épp mikor találkoztam először. Szóval nagyon jó volt hazamenni, de jó volt visszajönni is! J Ez az igazi nem?! J

Itt van néhány kép a szobáról, ami várt:

Aztán másnaptól minden ment tovább (ami azelőtt is), rögtön ’váltónappal’ indítottam, mert hogy ugye péntek volt… Kicsit féltem tőle, hogy nem is pihentem ki magam eléggé rá (legalábbis úgy éreztem), meg hogy mennyire fogom bírni újra. De hála Istennek, a héten nagyon kevés vendég volt, így elég lazára sikerült az a nap! Azóta eltelt egy hét… ami érdekes történt itt, az hétvégén volt: egy Fashion Show, amit az itteniek szerveztek a vendégeknek… Fair Traid hétvége volt (Nem tudom ki tudja-ki nem, mit jelent, igazából teljesen én sem vagyok tisztában vele, ezért hülyeséget sem akarok róla írni, de utána tudtok nézni neten, ha valakit érdekel. A lényeg belőle annyi, hogy eredeti – újrahasznosított anyagokból készítenek mindenféle tárgyat és ruhákat és az itteni Lee Abbey Shop-ban is vannak tőlük termékek… hát ezeknek a ruháknak volt a bemutatója, lehetett vásárolni is természetesen, de mindez szintén keresztényi közösségben, meg ilyesmi programokkal…) A vasárnapi előadásban méhészetről és méhecskékről is volt szó, és küldhettünk bátorító üzenetet(papír méhsejtekre írogatva) az indiai-afrikai asszonyoknak, akik ezekkel foglalkoznak.

Aztán költöztem… J Új szobát kaptam, nagyobb egy kicsivel és szebb is, mint az előző! J Szóval ez volt még ami lekötötte azt a maradék kis időmet, ami munka után maradt naponta.. szerencsére elég gyorsan (2 nap 1-2 órát rászánva) sikerült áthordanom a dolgaimat. A rendcsinálás azóta váratott magára (úgy értem ma fogok nekiállni), eddig csak örültem, hogy átkerültek a dolgokt! J De nagyon jól érzem magam ebben a szobában. Csendes helyen is van, szép is, na és nem utolsó szempont, hogy Áginak a szobája volt előttem J és hát ez plusz pozitív dolog! Örülök, hogy megkaptam. (Talán már amíg vissza nem megyek, ez lesz a szobám. Persze sosem biztos semmi, de lehetséges.) Ha rend lesz, majd képet is mutatok róla! J

A hétvégén újra Host Team-en vagyok – azaz mi szervezzük megint a programokat a vendégeknek. Izgalmasnak ígérkezik, mert Women’s weekend lesz – csupa „női” dolgokkal, és természetesen csak nők! Eddig nem jelentkeztek túl sokan, szóval nem lesz olyan zsúfolt, és csak egy hétvége, de remélem jó lesz! J

Ja, lesz egy LÁNYOM  is! J Mármint szponzor leszek először az ittlétem alatt! J Jön most 1 héten belül is 2 magyar lány is a communitybe (az 1. Tünde – őneki Réka lesz az anyukája/szponzora) a 2. Kata, neki pedig én, ő szerdán érkezik, Tünde pedig most szombaton). Izgalmas!!! J

Ez az anyukaság/szponzorság annyit takar egyébként, hogy mi kezeskedünk értük, mármint mi törődünk velük a kezdetekben, mi mutogatjuk meg nekik mi- hol van, mi – mikor van, mit hogy kell használni, mire kell figyelni stb. Szóval mi irányítgatjuk őket, segítjük a beilleszkedésüket, bemutatjuk őket a többieknek, stb. Sok feladattal jár, de megéri! J

Nekem Ági volt az anyukám… De ugye ő már elment! L (mondjuk már ennyi idő után nincs is nagy jelentősége, mert már tudok mindent… ezért lehetek már én is anyuka, pl.)

Ha nem írok, vagy nehezen veszem rá magam, most még nagyobb a kísértés, hogy ezt tegyem, mert nem tudok saját gépről gépezni, ékezet nélküli billentyűzettel meg kicsit körülményesebb (szabályozták, hogy nem lehet sajátgépet rácsatlakoztatni, hogy kisebb legyen az esélye a vírus elterjedésének a többi gépen, vagy hogy bármi kerüljön a hálózatba.. )

Na hát, azt hiszem mostanra ennyi! Remélem részben kielégítettem kíváncsiságotokat! ;)