Kedves Olvasóim!

Ha ezt a bejegyzést olvassátok, akkor nagyon hűségesek vagytok és nagyon hálás vagyok érte, ugyanis ti, akik még reménykedtetek, ránéztek a blogra, ösztönöztetek arra, hogy újra írjak!
Az elmúlt fél évet, pár hónapot nem tudom részletesen leírni, de megpróbálom összefoglalni és leírni, megosztani veletek az élményeimet, tapasztalataimat , hogy informálódjatok, tájékozódjatok, talán tanuljatok, épüljetek, megbizonyosodjatok (Isten jóságáról, munkájáról) mindarról, ami bennem, körülöttem zajlik, formál, épít és átalakít.

A nagy munkás, nyüzsis nyári hetek kezdete előtt haza mentem szabadságra, ami nagyon jól telt. Kb. egy hetet voltam otthon. Nagyon hiányzott már a család, az otthon, Budapest, Duna, kajakozás-kenuzás… Az idő fantasztikus volt, nagyon élveztem a meleget (bár tudom, akkor már az otthoniaknak elege is volt belőle… sokan kívánták, bárcsak cserélhetnénk… ismét a tapasztalatokból az értékrendszerem átalakult egy kicsit…) Azután néhány napot Olaszországban töltöttem: Rómában, Nápolyban… Örülök, hogy oda is eljuthattam. :)

Miután visszaérkeztem, nagy tervezésbe kellett fogni, mert az anyagot, ami alapján tartottuk a foglalkozásokat, tervezéssel meg kellett alapozni: történetek, üzenet, játékok, kézműves, egyéb tevékenységek…

Azután elkezdődött a 2012-es nyár…

Ami az időjárást illeti… nagyon hiányzott a napsütés és meleg, amit otthon megszoktam. Az 1. hét szép napsütéses volt, de a többségében borult és esős időben volt részünk. De nem panaszkodhatok sokat, mert elvétve voltak napos időszakok, amit megtanultunk értékelni!
A munka szempontjából elég húzós nyarunk volt. Egyrészt rengeteg gyerekünk volt (heti 35-40 fő, 0-16 évesig, amit nem mondanánk soknak, ha azt vesszük, hogy otthon 1 osztályban van ennyi gyerek, de az itteni létszámokhoz képest, a nyár a legmagasabb), alapvetően az, hogy sok gyerekünk volt, jó volt, mert minél több, annál jobb: jobban lehet velük játékokat játszani, foglalkoztatni őket.  De volt 2-3 hét (a 6 nyári hétből), amikor rendkívül eleven (rossz) gyerekekkel kellett megküzdenünk. Na de nem csak panaszkodni akarok, nagyon jó gyerkőcök is voltak, és rengeteget tanultunk azokból a helyzetekből is, amik adódtak. Isten jelenlétét, segítségét, támogatását is erőteljesen megtapasztaltuk, főleg olyan helyzetekben, amikor már azt hittük, nem bírjuk tovább, vagy elfogyott az erőnk, türelmünk, Isten mindig adott az Övéből, amire nagy-nagy szükségünk volt! Csodálatos tapasztalat volt. Ezen kívül rengeteg szeretet kaptunk a gyerekeken keresztül, sok-sok szülő hálás volt mindazért az erőfeszítésért, munkáért, amit csináltunk.
Minden nagyobb eseményre/ünnepre (karácsony, húsvét), így a nyárra is, valaki összeállít egy nyári előadást, amit mi Summer Show-nak hívunk. Ez minden évben változik, a téma is, a szerkezete is, stílusa is. Tavaly, ha emlékeztek, vagy visszaolvassátok, egy nagy történet volt a keret, abba volt mindenféle táncos, énekes, színjátszós rész belefoglalva. Idén is volt táncolás, éneklés, zenélés, színjátszás, de különböző darabok láncolata volt. A címe pedig: It’s all about love, ami lefordítva: Minden a szeretetről
Ennek keretében kórus darabok is voltak, aminek az összefogását, irányítását rám bízták. Nagy felelősség volt, és sokat küzdöttem az elején, mert 2 próbányira való idő állt a rendelkezésemre betanítni őket, ami elég lehetetlennek tűnt, de nem nagyon volt választás. Végül a darabok összeálltak valahogy, de szeretek minőségi munkát végezni, így az első pár előadásra azt mondom, elfogadható volt, de nem tökéletes, mindenesetre sikere volt az egész műsornak, úgyhogy túl rossz nem lehetett. :) Mivel 6 nyári hét van, 6 előadás volt összesen. Tehát minden előadás alkalmával jobb és jobb lett.  :) Nagy megtiszteltetés ilyen feladatot is elvállalni, részt venni benne, és látni Isten munkáját, támogatását ebben is. Ahogy engem is késszé tett a feladatra, megerősített, végig segített. Hálás vagyok a kihívásokért, megpróbáltatásokért, mert rengeteget tanulok belőlük és épülök. Tudom, hogy mindez a hasznomra fog válni az életben.

Egy másik nagy esemény, ami meghatározta a nyarat, az a 2012-es Olimpiai játékok voltak.
Az Olimpiai láng erre felé is jött, Lyntonon keresztül, így annak az eseménynek is részesei lehettünk, láttam is a lángot és a fáklyát is tarthattam a kezemben, nagy élmény volt!

Az Olimpia ideje alatt legtöbbször dolgoznom kellett, de amikor csak tudtuk, követtük az eseményeket. Nagyon büszkék voltunk a magyarjainkra, és hogy kis országunk milyen jó helyen végzett az éremtáblázaton! :)
Ezen felbuzdulva rögtön a nyári időszak után rendeztünk is egy kis Lee Abbey Olimpiát. Olimpiai megnyitót is volt és Olimpiai lánggal is futottunk, itt a környékben, Lee Abbey területén. Különböző sportágakban lehetett versenyezni: tenisz, pingpong, foci, rövidtáv-, hosszútáv futás, íjászkodás és hasonlók. 
Én személy szerint a futásban vettem részt (pedig nem terveztem, de mások bátorítására mégis elindultam) és végül egy arany érmet sikerült is szereznem (kb. 5km-es szakaszon). Egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon örültem neki! :)

A szabadnapjaimat igyekszem hasznosan eltölteni. Néha csak pihenésre van szükségem, néha pedig az idő is alkalmas arra, hogy kimozduljak kicsit, így kisebb túrákat teszek itt a környékben, néha barátokkal, néha egyedül. Mindig vannak újabb és újabb felfedezésre váró helyek, vagy általam még nem látogatott hegyek, dombok, ösvények.

Ezekből láthattok néhány képet itt:

Most éppen a szabadidőm egy részét próbálom angolozással, gyakorlással tölteni, ugyanis a nyelvvizsga megszerzése még előttem áll, mint feladat. Nem csak feladat, de kihívás is, hiába élek itt, már 2 éve és nagyon-nagyon sokat tanultam, fejlődtem, a tudásom nem tartalmazza minden egyes részletét a nyelvvizsgának. Így további gyakorlásra van szükségem, főleg ami a nyelvtant és a szókincset illeti.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Valószínű, ha időm engedi idővel bővítem a képtárat, szóval néha nézzetek vissza erre a bejegyzésre, ha több képet akartok látni. :)
Köszönöm, hogy érdeklődtök és olvastok, remélem megérte a végéig eljutni! ;)

Isten áldjon Benneteket!