Szóval, talán azóta nem írtam, mikor Host Team-be kerültem ismét. Az a hét nagyon fárasztó volt, de túléltük. Nem is csak az volt a baj, hogy fárasztó volt, hanem sokmindent kellett csinálnom (a csapat miatt, a tagok, akikkel együtt dolgoztam…), de az előadásokat sem tudtam élvezni. Azért volt nagy csalódás az egész, mert nagyon vártam, hogy ismét Host Teamen legyek (azaz a vendégekkel tölthessek még több időt, ez az idő, amikor mi szervezzük nekik a programokat, és az előadásokon is részt veszünk velük együtt, ami nagyon nagy lehetőség az épülésre, mert nagyon jó és híres előadók szoktak jönni, és egyébként dolgozunk ezekben az időkben, szóval nem sok lehetőségünk van részt venni rajtuk…). Szóval se az előadások témája nem volt jó, mármint nem nekem szóló, élvezhető, se a csapat maga nem volt egy kiemelkedő élmény – velük együtt dolgozni. Na de mindegy. Istennek ezzel is terve volt, hiszem, és sokat épültem, tanultam, erősödtem azalatt a 4-5 nap alatt. Isten megmutatta többek között, milyen végtelen türelme van, és ebből nekünk is bőven ad, ha kérjük. Hihetetlen türelemmel áldott meg a héten és nagy élmény volt megtapasztalni ezt. Nem is hittem volna el, ha az elején tudom, hogy mennyi kihívás, megpróbáltatás vár rám, hogy menni fog, egész gördülékenyen. Szóval ismét egy bizonyíték, hogy mennyire szeret bennünket és megáld, megadja, amire szükségünk van, ha kérjük és bízunk benne. Nélküle nem ment volna!!!
Rögtön, miután elmentek a vendégek volt 3 szabadnapom egymás után (így jött ki, én meg gondoltam kihasználom, és kimozdulok egy kicsit Lee Abbey-ből, már nagyon azt éreztem, hogy rám fér..). Itt is Isten munkálkodott az egészen, elég rendesen! Elterveztem korábban, hogy meglátogatom a közelben lévő Bath (Fürdő) várost. Azt hallottam nagyon szép és nincs is olyan messze – mondjuk mihez képest. 3 órát kellett vonattal utaznom, de az sem esett nehezemre (a kényelmes, tiszta vonatok miatt sem, de jó volt kicsit egyedül lenni is…). A szállás is meg volt oldva a végére, merthogy az ügyintézőnk mondta korábban, hogy van lehetőség bizonyos embereknél megszállni, akik vendégként szoktak idejönni. Néhányan közülük felajánlották az itteni szolgálóknak, hogy bármikor szükségük van szállásra, náluk tartózkodhatnak (ingyen). Hát így hívtam fel én is egy házaspárt, akikkel azelőtt sohasem találkoztam, de ezzel kapcsolatban is teljes nyugalmam és békességem volt. Hihetetlenül tündéri pár, tele szeretettel, hittel, kedvességgel. Nagyon jó kis 3 napot töltöttem el velük és a város is valóban gyönyörű.
Íme néhány kép:
Aztán 2 napot munkával töltöttem, ami szintén elég fárasztó volt, ugyanis azon a héten volt szünet az iskolákban, szóval sok gyerekünk volt, de nagyon aranyosak voltak. Most 1-gyel idősebb korosztállyal voltam, mint akikkel szoktam lenni, 8-11 évesek, de nagyon aranyosak voltak ők is, jó volt egy kicsit jobban ilyen korú gyerekekkel is együtt lenni.
Aztán megérkeztek anyáék. Nagyon-nagyon izgatott voltam már, vártam őket!!! :) Boldog voltam, hogy eljuthattak ide, és részesei lehettek pár napig annak, amiben élek, már több mint egy éve. Egy kis nászutas házikót foglaltam le nekik, ami az erdő közepén található, mindentől elkülönítve, és a kilátás onnan közvetlen a tengerre ill. a tengerpartra van. Úgy képzeljétek még el, hogy ahogy belépünk, egyből a hálószobában vagyunk, tehát az agyból látni lehet a tengert. Fantasztikus.
Néhány kép:
Jókat kirándultunk, beszélgettünk. Nagyszerű pár napot töltöttünk együtt, egészen addig, amíg egy baleset nem történt. Egyik séta/kirándulás során anya eltörte a bokáját. Elég szerencsétlen helyen és szerencsétlenül. A hegy/domb tetején, úgy kellett tűzoltóknak feljönni és hordágyon levinni. Az ösvény pedig elég keskeny és csúszós volt, de végül ügyesen megoldották, minden rendben volt. Onnan egyenesen mentünk a kórházba, ahol anya 3 napot töltött. Nagy szervezést igényelt az egész, mert a kórház kb 1 órányira volt kocsival. Ezen kívül, mivel nem tudtak azonnal hazamenni (1 héttel meghosszabbodott a kirándulás…) Újra kellett tervezni a hazautazni. Végül Isten ezt is nagy kegyelmesen elrendezte, hogy szerintem a lehető legkevesebb anyagi áldozattal járt végül. (Így sem volt olcsó, de megoldódott.) Anyára és apára pedig nagyon büszke vagyok, mindketten hihetetlenül erősek és nagyon jól tűrték az egész helyzetet. Az Úr lehetőséget adott nekünk, hogy még több időt együtt tölthessünk, nekem pedig külön lehetőség volt szolgálni feléjük. Ami nem volt könnyű néha, munka mellett róluk is gondoskodni, de kaptam sok-sok erőt, szeretetet Istentől.
Az angol egészségügyről pedig nem is beszélve… rendkívül aranyos, türelmes, kedves nővérkék, orvosok vannak. Állandóan viccelődnek, ami szintén szokatlan volt számunkra, de szerintem pozitív dolog. Ami még külön áldás volt, hogy magyarokkal is találkoztunk (azaz anya), ebben a nem túl nagy városi kórházban. Anya altató orvosa magyar volt, meg még 5-en voltak ott állítólag rajta kívül, orvosok és még néhány nővér, ápoló… Szóval végül minden rendben lett és anyáék is haza repültek múlt hét szerdán.
Azóta én meg betöltöttem a 24. életévemet, ami egész jól sikerült, bár csöndes volt, meg semmi kiemelkedő, de sok képeslapot, apró ajándékokat, tortát kaptam. :)
A munka terén most nincs nagy hajtás, mert például a múlt héten nem voltak gyerekek egyáltalán, így tervezni sem nagyon kellett. De mindig van mit tenni, mert így elkezdtük az irodát rendezgetni, a könyveknek katalógust csináltunk, ami nem volt kis munka, meg egyéb eszközöket, anyagokat kiválogatni, rendbe rakni… szóval van munka azért, de jó egy kicsit mást csinálni, mint általában.
Egyébként meg zajlik a Lee Abbey – elég pörgős – élet, mint általában. :)
Hát úgyhogy élményekben, izgalmakban, néha stresszben gazdag volt az elmúlt pár hét, de most jó egy kicsit nyugisabban élni újra és időt szánni magamra, barátokra is. Persze a családdal is jó volt nagyon időt tölteni, természetesen nem azt akartam hangsúlyozni, hogy végre vége. A pörgést is szeretem, néha kimondottam élvezem, de ahhoz, hogy pörögni tudjon az ember, fel kell töltődni, arra pedig nem nagyon volt alkalmam az elmúlt 1 hónapban…
Azt hiszem egyelőre leírtam mindent, ami bennem volt, remélem élvezetesre sikeredett. Kívánom, hogy ti is gazdagodjatok, épüljetek, tapasztaljatok meg sokmindent, örömteli, de néha nehezebb időszakokban is. Sose feledjétek, Isten mindig ott van, a nehézségek között még közelebb, mint gondolnátok. Próbáljátok keresni az ő akaratát, és megtalálni mindennek a pozitív oldalát. Ő SZERET Téged és engem is! ;)
